99.

Mindig is úgy terveztük, hogy valami nagy hűhót csapunk vagy valami nagy durranással kecsegtetünk a 100. blogbejegyzés alkalmával. Íme a 99. bejegyzésem, ami alapvetően nem lenne egy jelentős esemény, de mivel a századik bejegyzés létrejötte kérdéses, így a hírértékkel rendelkező információt ebben közlöm, ami kicsit eltér a pár hónappal ezelőtti szándékainktól.. 

Igazából nem tudom, hogyan és miként lehetne szép köntösbe öltöztetni a tényt, és akárhogy próbáltam húzni az időt eddig az utazás képeinek feltöltésével, azok is elfogytak ....így nem maradt más hátra, mint minden kedves olvasónkkal ismertetni, hogy kilenc év után úgy döntöttünk, mindkettőnknek jobb lesz, ha szétválnak útjaink és megpróbáljuk külön-külön megtalálni azt, amire szükségünk van. 

Ha minden igaz, a közelebbi ismerősök már tudják, akik meg innen olvassák, azoktól elnézést, hogy csak így jut el hozzájuk az információ.. 

Ami a múlt, az 104 csodaszép hónap emléke, ami a jelen az szétköltözés és új élet, és ami a jövő, az remélhetőleg barátság... a bloggal nem tudom mi lesz, egyenlőre nem igazán tudok ránézni.. 

Aggódni nem kell, érfelvágás és társai nem lesznek....bocs mindenkinek, akinek csalódást okoztunk :)

Birmingham

Nem maradt más hátra, mint egy szemelvény feltöltése az utolsó napról, amikor is hazafelé tartva  Birminghambe látogattunk megnézni a Cadbury World-öt, hogy mindent megtudjunk a csokikról és mindent megkóstoljunk, ami csoki... sajnos a képek nem sokat adnak vissza, mivel nagyrészt vagy túl sötét volt vagy nagy tömeg, illetve a múzeum jelentős részében fényképezni sem lehetett.

Innen már Hullnak vettük az irányt és utolsó kitérőnk már csak a Humber Bridge-n történő áthaladás és a hídlábnál történő gyönyörködés volt...

Brighton

Már nincs sok hátra az élménybeszámolóból :) Szombaton egész napos programként, a tavalyi Esztivel töltött nyaralásom emlékére elugrottunk Brightonba az elvont művészek  és homoszexuálisok angol fővárosába.. A populációtól függetlenül a város még mindig lenyűgöző.. Az itt eltöltött néhány óra után indultunk megkeresni a Seven Sisters Hike-ot, amit internetes képek alapján választottunk be a potenciális látnivalók sorába... igen nehezen, de rátaláltunk a sziklasorra melyek a legszebb látványt nyújtották egész nyaralásunk során.

Csütörtök-Péntek

Bath után Leatherhead volt a következő úti célunk, hogy gyerekkori barátnőmnél, Katánál töltsünk három éjszakát és onnan csillag-túrázzunk. Útközben megálltunk űrállomást nézni a Stonehenge-nél, majd pedig az utolsó Jane Austen hősnős állomást, nevezetesen Jane Austen házikóját látogattuk meg Chawtonban.

Leatherheadben fejedelmi lakomát ültünk Kata és Matt viktoriánus cottage-ében, majd kis pletyi után irány tente, mivel másnapra végül Oxford lett a befutó program, ami annyira nem volt jó választás, mert így visszatekintve ez a város fogott meg minket legkevésbé az összes látnivalónkból, de szerencsére a Harry Potter filmek neves helyszínei és az esti étterem és publátogatással egybekötött csajos-pletykázós este azért egy picit kompenzáltak...

Who could ever be tired of Bath..

Újra Hullban néhány babázós nap emlékével és néhány napnyi kirándulás beszámolási kötelezettségével. Íme Bath, a világ közepe számomra, ahol minden megtalálható, amiről csak egy Jane Austen hősnő ábrándozik.. idő híján csak a képeket küldöm, hogy azok legalább a város hangulatát bemutassák, mert ezernyi látnivalót és élményt rejt ... így talán érthetővé válik, hogy miért is verném legszívesebben a fejemet a falba, akárhányszor csak eszembe jut a tény, hogy majdnem ideköltöztem...

Itthon, itthon

Éljen, éljen, itthon vagyok és csak babázok! Esztike olyan tündérvirágszál, hogy nem is tudom, hogyan tudnám itt hagyni még négy hónapra, így ha nem figyelnek oda, majd egy óvatlan pillanatban elviszem magammal ...