Jejejeje, úton van a kevésnek nem éppen nevezhető poggyászom Magyarországra, így a kecó lassan olyan üres és lelketlen lesz, mint amikor megérkeztünk. Mivel alig hagytam cuccost idekinn magamnak, már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit vegyek fel, mert a tárlat elég szűkös, így marad időm az élménybeszámoló további részeire.. Most következnek a legszebb napunk képei, kivételesen jó sorrendben :)
Csütörtökön újfent hajnalok hajnalán, 9 órakor indultunk el a szállásról, hogy az Invernesstől 20 mérföldre elterülő Loch Ness tavát elérjük.. csakhogy egy igen nagy kitérőt tettünk, hogy három nevezetes, keletre és északra elhelyzkedő Historic Scotland kezében lévő látnivalót megnézzünk és gyűjtsük a pecséteket a kis füzetünkbe.
Elsőként a Spynie Palace-ba akartunk elmenni, csakhogy Elgin városából nem tudtunk kihajtani a szükséges főútra, mert le volt zárva a felvezető, rendőrökkel meg helyszínelőkkel tűzdelve, melynek oka, mint azt utólag a netes hírek között kikerestük az volt, hogy a kis kertvárosban valaki randalírozott és öldökölt. Így kénytelenek voltunk alternatív útvonalakat keresni, hogy kitaláljunk a városból és a nagy kísérletezések során pont belefutottunk a másik aznapra tervezett látnivalónkba, az Elgin Katedrálisba, úgyhogy a menetrendet módosítottuk, és ott kezdtük a napi látókör szélesítést. Ahogy a képeken is látszik egy gyönyörűséges 13. századi templom maradványait másztuk meg és gyönyörködtünk a panorámájában meg a híres nyolcszögletű káptalantermében, ami a legnagyobb az országban. Itt kaptuk telefonon a nagy hírt, hogy a glasgow-i hotelünkben túlfoglalás esete állt fenn és áttettek minket egy másik belvárosi hoteljükbe, melyről a további részleteket az úriember megígérte, hogy még aznap estig átküldi e-mailben...
Miután a katedrális személyzete útbaigazított minket, kerek 6 perc alatt meg is találtuk a palotát, amit kerestünk, és ami a vadregényes látnivalók sorának kezdetét jelentette nekünk.. vannak ugyanis olyan kastélyok és paloták, amik milliókat vonzanak nagy történelmükkel és közlekedés szempontjából kedvező fekvésükkel és vannak olyanok, amik nem, mivel a világ végén álldogálnak egymagukban. Na ez a palota, ami egyébként a mindenkori moray-i püspökök otthonául szolgált is ilyen volt, mivel mi voltunk az egyetlen új látogatói és a régi lakónak számító sok száz galamb nem kifejezetten örült nekünk, így minden erejükkel azon voltak, hogy elrémisszenek minket, ami az én esetemben sikerült is. Minden félig beszakadt tetejű teremben, folyosón, amin végighaladtunk, tízesével szálltak fel mélyrepülésben iszonyatos robajjal, amit a termek akusztikája és visszhangja csak felerősített, így én össze-vissza sikoltoztam, mint egy elmebeteg, aztán inkább kinn, a madaraktól védett helyen vártam, hogy tovább haladjunk. Már az előző napi Huntingtower-ben is csak mi voltunk az egyetlen látogatók, mikor záráskor beestünk, de hiába írták ki mindenhova, hogy láthatunk denevéreket nagy szerencsémre akkor elkerültek minket.
A rémisztgetés után az északi tengerparton elhelyezkedő Fort George volt a következő megállónk, ami egy 1746 óta még ma is működő erőd, ahol a mozsárágyúk, barakkok mellett az itt állomásozó és gyakorlatozó helyőrséget is megcsodálhattuk felvonulni és gyakorolni egy esetleges támadásra... elég betegen néztek ki, főleg, hogy némelyek skót szoknyás katonai egyenruhában voltak és hát az erős szélben mindent megtettek annak érdekében, hogy a kilt védjen.. Ez mindenképp egy nagy élmény volt, mert nagyon jól nézett ki a tengerpart zöldjében megbújó tábor.
Innen már csak Loch Ness elérése maradt hátra, és közel 30 percnyi autókázás után előtűnt előttünk hatalmas fekete vize a fenyőkkel tarkított út mentén... a tó körüli út egyharmadát megtéve elértük a kis félszigetet, aminek partján Skócia harmadik legnevesebb kastélya, Urquhart található, melyben hatalmas szerencsénkre verőfényes napsütésben sikerült kirándulnunk megcsodálva a régi romokat és a gyönyörűen tükröződő tavat... Itt volt egy moziterem is, ahol a kastély véres történelmét és drámáit mutatták be, hogy miként lett a vár a skót függetlenség szimbóluma...
Hat órakor, mint utolsó vendégek távoztunk a kastélyból, és indultunk Fort Augustusba, a tó déli partjának központjába, hogy megtaláljuk a szállásunkat. Tudni kell, hogy a helyiek foggal-körömmel küzdenek minden modernizálás ellen, ami elronthatja a tó vadregényes képét, így nincs egyetlen épület sem a partok mentén és egy kivételével egyetlen szálloda sem egész Loch Ness-en... mindenhol B&B-k és fogadók, így elég nehezen találtunk a neten is még szabad szállást, de végül ment.. Fort Augustus táblája előtt kellett bemennünk egy susnyásba és ott közel negyed órányi zötykölődés következett egy kivilágítatlan erdei úton, hogy egy tenyérnyi tisztáson megtaláljuk a szállásunkat... Hát útközben kicsit féltünk, hogy mi fog majd ránk várni, mivel mindketten David Hunter Halál kémiája hatása alatt álltunk, de szerencsénkre egy nagyon kulturált kis családi házba kaptunk szállást, aminél csöndesebb helyen még életünkben nem aludtunk.
