Szerdán nagyon korán keltünk, mert nagyon hosszú nap várt ránk. Gyors belvárosi reggelivel elbúcsúztunk Edinburgh-tól és indultunk, hogy teljesítsük aznapi kihívásainkat.
Elsőként is Falkirk városában álltunk meg, ahol a világ egyetlen vízi forgóhídja található, amely mintegy liftként üzemelve viszi fel a hajókat az egyik csatornából a másikba.. ennél értelmesebben nem tudom körülírni.
Ezután célunk egy újabb skót nagyváros, nevezetesen Stirling bevétele volt a következő hadművelet, ahol a kastéllyal kezdtünk. Itt is nagyon sokféle kiállítás volt, illetve csodálatos kilátás az előttünk elterülő Skót-felföld vonulataira és a nem túl messze égnek meredő National Wallace Monumentre, ami a következő megállónk volt. Ez szintén egy igen magas dombon található és mivel a környéke természetvédelmi terület, gyalog kellett felmásznunk, majd pedig a 300 csigalépcsőt megtennünk, hogy feljussunk a csúcsára. Menet közben több szinten volt megálló az emlékműben, ahol többek között William Wallace kardja is ki volt állítva.. Nagyon furcsálltuk, hogy a Rettenthetetlen film elég jelentős része itt játszódik, mégsincs sehol semmi ami arra emlékeztetne.. de nem probléma, mert Glasgow-ban sikerült megvenni a filmet :)
Itt egy kicsit elhúzódott a napunk, így nagyon kellett rohannunk, hogy elérjük az utolsó csónakot Loch Leven-en, ahol a tó kellős közepén található azon kastély, melyben Stuart Máriát tartották fogságban.. Időben érkeztünk, de sajnos nem sikerült bejutnunk, mivel az egyik csónak elromlott és nem voltak hajlandóak így beszállítani minket.. természetesen azért a pecsétet megkaptuk.
Mivel már nagyon későre járt a nap és még közel három óra autókázás előttünk állt, hogy Invernessbe érjünk már csak a térképen nézegettük, hogy mikor lesz az autóút közvetlen közelében valami patinás látnivaló és így tévedtünk be a Huntingtower Castle-be, ami egy nagyon hangulatos kis kastély, majd végül kívülről megnéztük az éppen bezárt Stanley Mills-t. Innen már egyenesen Invernessbe hajtottunk, ahol 9 után sikerült átvennünk a szállásunkat, így a városra már nem maradt semmi időnk, mert csak a vacsira tudtunk gondolni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése