Yorkshire Trip

Már csak órák kérdése és Anyucimék megérkeznek hozzám Hullba :)

Addig is feltöltöm a képeket a négyesben eltöltött két napos kirándulásunkról, amin Yorkshire gyöngyszemeit fedeztük fel. Elsőként is Scarborough-ba mentünk tengert nézni, majd a híres-neves Robin Hood's öbölhöz látogattunk el. Sajnos az időjárással nem volt szerencsénk, mert olyan párás és ködös volt az idő, hogy az orrunkig sem láttunk, így nem sokat vettünk ki az egyébként nagyon szép partokból. 

Estére egy picit északabbra, Whitby-ben szálltunk meg, ami szintén egy tengerparti város, drakulás történelemmel, ugyanis az itteni katedrális ihlette Bram Stokert a Drakula megírására.

Másnap reggel megnéztük az abbey-t majd irány a Yorkshire Moors lápvidéke, ahol a Harry Potterből jól ismert vasút jár és ahol a film jó pár jelenetét forgatták. Közöttük is kiemelendő Goathland, ami a filmben szereplő Roxmorts és a vasútállomás, ahova Roxfort-ba érkeznek.. (nekem izgi volt :) )

Sétáltunk egy picit a lápon, aztán pedig úgy döntöttünk, hogy megnézzük a nem messze található Castle Howard-ot nyári pompában.. még mindig gyönyörű, főleg a rózsakertje :)

Úton Hullba

Utolsó napunkat nagyon mozgalmasra terveztük, mert a Glasgow-tól délre elhelyezkedő valamennyi Historic Scotland-os látnivalót meg szerettük volna nézni.

Elsőként a Dundonald Castle falait vettük be, ahol kisebb malőrünk támadt egy túlméretezett pókkal a börtön lépcsőjén és igen komoly megpróbáltatást jelentett a kimászás. 

Innen tovább a Glenluce Abbey felé duduztunk, ahol is megkaptuk az utolsó pecsétet az első kis könyvünkbe és nagy büszkén vettük át a következő füzetet, hogy még abba a maradék hármat is megkaparintsuk. Ezt követően jött a nap fénypontjaként a Threave Castle, ami a Threave birtok területén helyezkedik el. Egy 0,8 mérföldes túrát követően értünk ki egy kis folyó partjára, aminek egy belső szigetén magasodott a kastély. Kis stégen kellett kongatni a hajósnak, hogy jöjjön értünk és vigyen be minket a szigetre, ahol aztán megcsodálhattuk az épületet belülről is. 

A csónaktúra után következett a Sweetheart Abbey csodaszép gyepének a megcsodálása, majd végül nyaralásunk utolsó látnivalójaként a Caerlaverock Castle erődjét néztük meg... Ezután sajna nem maradt más hátra, mint egy jó hosszú autókázás, hogy visszatérjünk a továbbra sem festői szépségű Hullba és kipihenjük ezt a csodaszép, élményekben gazdag utazást :)

Hajókázás Nessie nyomában és Glasgow

Már csak öt nap és megyek haza, végre-végre :)

Mivel még gyorsan egyet elrohanunk squasholni, ezért csak röviden pár szó és kép a Skóciában töltött péntekről és szombatról.. Pénteken a full scottish breakfast után visszamentünk Loch Ness központjába, hogy megnézzük a Monster Visitor Centre fantasztikus múzeumát és kérdést kapjunk arra, hogy van-e szörny, avagy nincs.. Mivel a kiállítás végén levetített film záró képe egy kérdőjel volt és az üzenet, hogy ennek eldöntését ránk bízzák, úgy döntöttünk, hogy kihajózunk a tóra és megnézzük a saját szemünkkel.. Maga a hajózás nagyon szép volt, gyönyörű kilátással, de mivel a szörnyet nem láttuk, mi úgy döntöttünk, hogy nekünk nem létezik, viszont rengeteg édes másolatával találkoztunk az ajándékboltokban, ahol Ugrikának vettem is egy Nessie mamuszt, hogy a lábán hordozza :)

Ezt követően utunkat Glasgow irányába folytattuk, útba ejtve Dunstaffnage várát a keleti partokon.. Hát a péntekünk nagyon viharosan alakult a tájékozódást illetően, mivel a glasgow-i hotelből nem küldtek mailt az új szállásunkról és nem is volt nagyon hálózati lefedettségünk az erdő közepén elhelyezkedő szállásunkon, így eléggé vaktában indultunk a városnak. Kértünk telefonos segítséget, hogy merre lehet egy másik Premier Inn a belvárosban, csakhogy navigátorunk eltévesztette és egy harmadikba próbált minket elnavigálni, mint az utólag kiderült... de legalább a közlekedés sem volt olyan egyszerű, mivel behajtottunk egy térkép szerint egyirányú utcába, ami előtt nem volt kiírva, hogy ideiglenesen csak busz és taxiforgalom előtt nyitott... mivel egyirányú volt, nem tudtunk visszafordulni, de legalább ott várták a rendőrök az összes hozzánk hasonló szerencsétlent, aki elrontja.. természetesen azonnal lekapcsoltak minket, de amint a rendőr meglátott minket egy A3-as térképpel az ölünkben, idegbeteg fejjel, azonnal elkezdett nevetni, majd miután mondtuk, hogy itt nekünk nincs címünk és már csak napok kérdése, hogy végleg elhagyjuk az országot, elnézett a büntitől és útbaigazított minket... Ekkor már fél 9 volt és nagyon éééhes voltam, és akkor derült még csak ki, hogy ez a hotel nem az a hotel, amibe mennünk kéne, így tíz után jutottunk csak vacsihoz hulla fáradtan..

A másnapot Glasgowban töltöttük, ami a legnagyobb csalódás volt a nyaralást illetően, mert abban a városban nincs semmi látnivaló vagy szép.. így nagyrészt csak sétáltunk, vásároltunk és hát, hogy azért legyen egy jó kis emlékünk is, ettünk egy ellenállhatatlan vacsit a Wagamama-ban.. :)

Útban Loch Ness felé

Jejejeje, úton van a kevésnek nem éppen nevezhető poggyászom Magyarországra, így a kecó lassan olyan üres és lelketlen lesz, mint amikor megérkeztünk. Mivel alig hagytam cuccost idekinn magamnak, már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit vegyek fel, mert a tárlat elég szűkös, így marad időm az élménybeszámoló további részeire.. Most következnek a legszebb napunk képei, kivételesen jó sorrendben :)

Csütörtökön újfent hajnalok hajnalán, 9 órakor indultunk el a szállásról, hogy az Invernesstől 20 mérföldre elterülő Loch Ness tavát elérjük.. csakhogy egy igen nagy kitérőt tettünk, hogy három nevezetes, keletre és északra elhelyzkedő Historic Scotland kezében lévő látnivalót megnézzünk és gyűjtsük a pecséteket a kis füzetünkbe.

Elsőként a Spynie Palace-ba akartunk elmenni, csakhogy Elgin városából nem tudtunk kihajtani a szükséges főútra, mert le volt zárva a felvezető, rendőrökkel meg helyszínelőkkel tűzdelve, melynek oka, mint azt utólag a netes hírek között kikerestük az volt, hogy a kis kertvárosban valaki randalírozott és öldökölt. Így kénytelenek voltunk alternatív útvonalakat keresni, hogy kitaláljunk a városból és a nagy kísérletezések során pont belefutottunk a másik aznapra tervezett látnivalónkba, az Elgin Katedrálisba, úgyhogy a menetrendet módosítottuk, és ott kezdtük a napi látókör szélesítést. Ahogy a képeken is látszik egy gyönyörűséges 13. századi templom maradványait másztuk meg és gyönyörködtünk a panorámájában meg a híres nyolcszögletű káptalantermében, ami a legnagyobb az országban. Itt kaptuk telefonon a nagy hírt, hogy a glasgow-i hotelünkben túlfoglalás esete állt fenn és áttettek minket egy másik belvárosi hoteljükbe, melyről a további részleteket az úriember megígérte, hogy még aznap estig átküldi e-mailben... 

Miután a katedrális személyzete útbaigazított minket, kerek 6 perc alatt meg is találtuk a palotát, amit kerestünk, és ami a vadregényes látnivalók sorának kezdetét jelentette nekünk.. vannak ugyanis olyan kastélyok és paloták, amik milliókat vonzanak nagy történelmükkel és közlekedés szempontjából kedvező fekvésükkel és vannak olyanok, amik nem, mivel a világ végén álldogálnak egymagukban. Na ez a palota, ami egyébként a mindenkori moray-i püspökök otthonául szolgált is ilyen volt, mivel mi voltunk az egyetlen új látogatói és a régi lakónak számító sok száz galamb nem kifejezetten örült nekünk, így minden erejükkel azon voltak, hogy elrémisszenek minket, ami az én esetemben sikerült is. Minden félig beszakadt tetejű teremben, folyosón, amin végighaladtunk, tízesével szálltak fel mélyrepülésben iszonyatos robajjal, amit a termek akusztikája és visszhangja csak felerősített, így én össze-vissza sikoltoztam, mint egy elmebeteg, aztán inkább kinn, a madaraktól védett helyen vártam, hogy tovább haladjunk. Már az előző napi Huntingtower-ben is csak mi voltunk az egyetlen látogatók, mikor záráskor beestünk, de hiába írták ki mindenhova, hogy láthatunk denevéreket nagy szerencsémre akkor elkerültek minket.

A rémisztgetés után az északi tengerparton elhelyezkedő Fort George volt a következő megállónk, ami egy 1746 óta még ma is működő erőd, ahol a mozsárágyúk, barakkok mellett az itt állomásozó és gyakorlatozó helyőrséget is megcsodálhattuk felvonulni és gyakorolni egy esetleges támadásra... elég betegen néztek ki, főleg, hogy némelyek skót szoknyás katonai egyenruhában voltak és hát az erős szélben mindent megtettek annak érdekében, hogy a kilt védjen..  Ez mindenképp egy nagy élmény volt, mert nagyon jól nézett ki a tengerpart zöldjében megbújó tábor. 

Innen már csak Loch Ness elérése maradt hátra, és közel 30 percnyi autókázás után előtűnt előttünk hatalmas fekete vize a fenyőkkel tarkított út mentén... a tó körüli út egyharmadát megtéve elértük a kis félszigetet, aminek partján Skócia harmadik legnevesebb kastélya, Urquhart található, melyben hatalmas szerencsénkre verőfényes napsütésben sikerült kirándulnunk megcsodálva a régi romokat és a gyönyörűen tükröződő tavat... Itt volt egy moziterem is, ahol a kastély véres történelmét és drámáit mutatták be, hogy miként lett a vár a skót függetlenség szimbóluma...
Hat órakor, mint utolsó vendégek távoztunk a kastélyból, és indultunk Fort Augustusba, a tó déli partjának központjába, hogy megtaláljuk a szállásunkat. Tudni kell, hogy a helyiek foggal-körömmel küzdenek minden modernizálás ellen, ami elronthatja a tó vadregényes képét, így nincs egyetlen épület sem a partok mentén és egy kivételével egyetlen szálloda sem egész Loch Ness-en... mindenhol B&B-k és fogadók, így elég nehezen találtunk a neten is még szabad szállást, de végül ment.. Fort Augustus táblája előtt kellett bemennünk egy susnyásba és ott közel negyed órányi zötykölődés következett egy kivilágítatlan erdei úton, hogy egy tenyérnyi tisztáson megtaláljuk a szállásunkat... Hát útközben kicsit féltünk, hogy mi fog majd ránk várni, mivel mindketten David Hunter Halál kémiája hatása alatt álltunk, de szerencsénkre egy nagyon kulturált kis családi házba kaptunk szállást, aminél csöndesebb helyen még életünkben nem aludtunk.

Edinburgh - Inverness

Szerdán nagyon korán keltünk, mert nagyon hosszú nap várt ránk. Gyors belvárosi reggelivel elbúcsúztunk Edinburgh-tól és indultunk, hogy teljesítsük aznapi kihívásainkat. 

Elsőként is Falkirk városában álltunk meg, ahol a világ egyetlen vízi forgóhídja található, amely mintegy liftként üzemelve viszi fel a hajókat az egyik csatornából a másikba.. ennél értelmesebben nem tudom körülírni.

Ezután célunk egy újabb skót nagyváros, nevezetesen Stirling bevétele volt a következő hadművelet, ahol a kastéllyal kezdtünk. Itt is nagyon sokféle kiállítás volt, illetve csodálatos kilátás az előttünk elterülő Skót-felföld vonulataira és a nem túl messze égnek meredő National Wallace Monumentre, ami a következő megállónk volt. Ez szintén egy igen magas dombon található és  mivel a környéke természetvédelmi terület, gyalog kellett felmásznunk,  majd pedig a 300 csigalépcsőt megtennünk, hogy feljussunk a csúcsára. Menet közben több szinten volt megálló az emlékműben, ahol többek között William Wallace kardja is ki volt állítva.. Nagyon furcsálltuk, hogy a Rettenthetetlen film elég jelentős része itt játszódik, mégsincs sehol semmi ami arra emlékeztetne.. de nem probléma, mert Glasgow-ban sikerült megvenni a filmet :)

Itt egy kicsit elhúzódott a napunk, így nagyon kellett rohannunk, hogy elérjük az utolsó csónakot Loch Leven-en, ahol a tó kellős közepén található azon kastély, melyben Stuart Máriát tartották fogságban.. Időben érkeztünk, de sajnos nem sikerült bejutnunk, mivel az egyik csónak elromlott és nem voltak hajlandóak így beszállítani minket.. természetesen azért a pecsétet megkaptuk.

Mivel már nagyon későre járt a nap és még közel három óra autókázás előttünk állt, hogy Invernessbe érjünk már csak a térképen nézegettük, hogy mikor lesz az autóút közvetlen közelében valami patinás látnivaló és így tévedtünk be a Huntingtower Castle-be, ami egy nagyon hangulatos kis kastély, majd végül kívülről megnéztük az éppen bezárt Stanley Mills-t. Innen már egyenesen Invernessbe hajtottunk, ahol 9 után sikerült átvennünk a szállásunkat, így a városra már nem maradt semmi időnk, mert csak a vacsira tudtunk gondolni.

Edinburgh

5 nagy doboz telerámolva és a további pakolásra vonatkozó koncepció is lassan kezd összeállni a fejben, így íme egy újabb képsorozat az Edinburgh városában töltött napunkról. Bár a képek magukért beszélnek, azért szóban is csak erősíteni tudom, hogy álomszép és élhető a város. Olyan, amiben akár el is tudnám képzelni, hogy éljek, ha érteném a helyi akcentust és nem rettegnék az 1861 óta vasárnap kivételével minden áldott nap 13 órakor a várból eldördülő ágyú hangjától.

Reggeli túránk a hatalmas, ezerféle zöld árnyalatban pompázó és levendulákkal tarkított Princess Garden parkban elköltött reggelivel indult, ahonnan csodaszép kilátásunk nyílt a legmagasabb hegyormon elterülő kastélyra. Miután a 2kg gyümölcssali és narilé kellő energiával feltöltött minket, elindultunk megmászni a hegyet, ami egy vérbeli farizom és vádlierősítő torna volt a Skóciára nem éppen jellemző 28 fokban.. de hát a látvány miatt mindenképpen megérte..

Itt közel három órát töltöttünk el, mivel a kastélyban temérdek kiállítás van, többek között a skót koronázási ékszerek és társai. Hallgattunk lépten-nyomon skót dudásokat kiltben és természetesen testközelből vártuk az egy órás ágyút, ami annyira nem volt vészes, mint amennyire féltem. 

Innen tovább a híres-neves Camera Obscuraba mentünk, ami a vár mellett a hegyen található toronyszerű épületben van. A lényege, hogy az épület tetejébe egy lyukkamera van elhelyezve egy rakat tükörrel és így le tudják képezni a várost a kamera alatt elhelyezett vakszobában lévő tálcára. Nagyon izgi volt, mert 365 fokban körülnézhettünk a városban, ráközelíthettünk járókelőkre, bekukkolhattunk lakások ablakain és egyebek. A múzeum alsóbb szintjein optikai illúziók, hologramok és ezekhez hasonló érdekességek voltak kiállítva. 

Ezt követően nagy séta jött a belvárosban, ahol meglátogattuk az Elephant teaházat, ahol anno J. K. Rowling írta a Harry Potter első részeit, majd végül nem maradt hátra más, mint a város egyik leghíresebb szülöttje, Sir Walter Scott emlékére állított emlékmű csekély 287 foknyi csigalépcsőjének megmászása, ahol az utolsó szakaszban még egy ember is alig fért el a keskeny folyosón, de legalább volt szembe forgalom is.. fenn közel 10 percet vártunk, hogy a felgyülemlett embertömegben meg tudjunk mozdulni.. Csodaszép volt innen is a kilátás, amit sajnos a képek nem adnak vissza, mivel elfelejtettem a gépem ISO érzékenységét a sötét múzeumok után visszaállítani automatára, így csak este, otthon vettem észre, hogy elég szemcsések lettek, sajna.. se gond, mi láttuk, más meg ha tud, menjen el, mert mindenképp megéri :)

Első nap Skóciában

Lám, lám, újfent kicsit elcsúsztam a bloggal. Már nem Loch Ness az úti cél.. Megérkeztünk oda szerencsésen, túléltük a szörnytámadást, majd a következő megállónk Glasgow volt, és végezetül pedig vasárnap már Hullban voltunk újra. Ami azt illeti azóta már egy újabb két napos kiránduláson is túl vagyunk a yorkshire-i partvidéken és lápmezőkön, sőt mi több nagy hír, hogy mind a négyen szerencsésen lediplomáztunk így senkinek nem jönnek feleslegesen a szülei a diplomaosztóra..

Már csak 11 napunk van ebben a városban hátra, ami nagyrészt a lehetetlennek tűnő pakolással, készülődéssel és a törzshelyek utolsó látogatásával fog telni, na meg persze a skóciai és eheti utazások élménybeszámolójával.

Íme az első napunk legjobb képei. Elsőként az Edinburghtól pár mérföldre keletre elhelyezkedő Tantallon Castle-nél álltunk meg, ami egy csodaszép, tengerpartra néző, ellenséges felek számára minden irányból igen nehezen bevehető kastély. Itt csatlakoztunk a Historic Scotland Explorereseihez, melynek értelmében 14 napon belül 7 napig korlátlan mennyiségben látogathattuk a Historic Scotland által üzemeltetett látnivalók bármelyikét, amik jó része szerepelt az úti tervben.. Kaptunk térképeket és leírásokat a látványosságokról, hogy egyszerűen menjen a döntés és egy pecsétfüzetet, amibe az egyes helyszínek logóit pecsételtethettük be nagy büszkén. Ez bizony igen fontos kelléke volt az útnak és nagyon elismerő pillantásokat kaptunk a nyaralás végi helyeken, ahol meglibbentettük az első nyomdás füzetet, hogy hoppá hoppá, már tele van egy...

Szóval Tantallonban gyönyörködtünk egy kört a kilátásban és a kastéllyal szemben a tengerből kitüremkedő Bass Rockban. Innen tovább utunk Edinburghba vitt, ami egy hihetetlenül gyönyörű város azon egyetlen hibával, hogy képtelenség benne közlekedni autóval. Mivel a város már jó ideje nem működő vulkánokra épül, az egyik sajátosságát pont annak köszönheti, hogy lépten-nyomon, egy-egy ház mögül előbukkan egy hatalmas domb, vagy az út belefut egybe a város kellős közepén. Ezek közül a két leghíresebb lakatlan dombot hódítottuk meg, nevezetesen az Arthur's Seat-et másztuk meg kerek egy óra alatt majd a Calton Hill-t, amin a National Monument és a Nelson Monument található.. Álomszép kilátásunk volt mindkét helyről mind a városra, mind a tengerre. 

Majdnem négykézláb tettem meg a lefelé vezető utat, mert elég meredek lejtőkön haladtunk és hihetetlen mennyiséget gyalogoltunk. Kis csúszással fél 10 körül sikerült elkeverednünk a használhatatlan belváros térképünkkel a hotelünkhöz, ahol a vacsi után azonnali képszakadásom volt és a következő reggel a temérdek sirály vinnyogása keltett, hogy ideje meghódítani a belvárost is :)

Loch Ness-be tartunk

Nagyobb térképre váltás

Bye-Bye Edinburgh

Holnap elhagyjuk a csodaszép Edinburgh-t.. az egyik legszebb várost, ahol valaha jártam .. 

Következő célállomás Inverness útba ejtve Falkirk-t, Stirlinget és Loch Levent.

Fogalmam sincs róla miért mondja mindenki azt, hogy Skóciában mindig esik... 28 fok van, leégtünk és napszúrást kaptunk, de a látvány miatt megérte..

Scotland2 nagyobb térképen való megjelenítése

Irány Skóóóócia

Végre végre, reggel indulunk Skóciába.. Íme az útvonalterv



Nagyobb térképre váltás

4 hét

3 hétnyi néma csönd után újra itt, hogy még egy pár bejegyzéssel boldogítsak mindenkit mielőtt július 13-án végleg hazautaznék kishazánkba.. :)

Az utóbbi hetek elég zsúfoltan teltek lévén, hogy vizsgaidőszak volt, de örömmel jelentem, hogy mindannyian túl vagyunk a vizsgáinkon és már csak az eredményeket várjuk, illetve szerencsés esetben a diplomaosztónkat, ami mához kerek négy hétre lesz. 

És, hogy mivel ütjük el addig ezeket a napokat a "focivébé jobbnál-jobb meccsein történő tomboláson" kívül? Mivel ez a város nem sok érdekességgel és szórakozási lehetőséggel szolgál nekünk, illetve mert a négy perc alatt körbejárható belváros minden szögletét már milliószor volt szerencsénk megcsodálni, úgy gondoltuk, hogy vesszük a sátorfánkat és elindulunk világot nézni, most a változatosság kedvéért északra. Így jövő hétfőn irány Skócia.. Megyünk Edinburgh-ba megnézni a kastélyt és J. K. Rowling kedvenc kávézóját, ahol a Harry Potter sorozat első köteteit írta.. aztán uzsgyi Stirlingbe William Wallace emlékművét és szobrát összehasonlítani Mel Gibson arcképével a Rettenthetetlenből... majd onnan tovább irány Inverness, a Skót-Felföld központja, Duncan Macleod és egyéb Hegylakók nyomába szegődve.. majd visszük a váltást Loch Nessbe a szörnynek és végül Glasgowban töltjük a hétvégét, hogy egy kis kultúrát is magunkba szívjunk.. már alig várom :)

Emellett egy két napos kirándulás keretein belül még drága kis countynk, Yorkshire szépségeiből is szemezgetünk. Nemrég volt "szerencsénk" megnézni az új, Ridley Scott-féle Robin Hood-ot, ahol a gyönyörű táj annyira megfogott minket, hogy hazaérve azonnal megnéztük, hogy merre forgatták a filmet. Nagy meglepetésünkre mindössze egy órányi autóútra található tőlünk a csodaszép Robin Hood bay, ahol a végső csatajeleneteket forgatták és onnan pedig további egy órát kell autóznunk a  Yorkshire lápvidéken, hogy elérjük Kilburnt, ahol a dombon elhelyezkedő fehér ló képe van, ami mellett lovagolnak a filmben... juhéé.. szóval nézünk sziklás és homokos tengerpartot, Bram Stoker-t Drakulára inspiráló  templomot és lápvidéket ahol a Harry Potterből jól ismert Roxfort Express halad..

Addig pedig erre a hétre a pihi és a sportolás mellett néhány adminisztrációs feladat elvégzése és készülődés az utazásokra majd a nagy átkelésre lesz a program.... :)

7 hét

Az elmúlt hét izgalmakban és programokban gazdagon telt. Először is rekordhőmérsékleteket mérhettek a hulli lakók (26 fok), ami azt jelentette, hogy az eddiginél is kevesebb ruhát öltöttek habtestükre a helyi szépségek biztosítva számunkra az esztétikai kielégülést. Mi pedig végre jó mélyre süllyesztettük a téli kabátokat, bár lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, mert csak öt napig tartott a beetetés, hogy akár itt is lehet tavasz.

Csütörtökön Esztivel brassóit főztünk Anyukám módjára és pitét sütöttünk a'la Noa. Természetesen csak a pitéről készült kép, de azért elfogyott ez is ... íme az én büszkeségem:

Aztán nagy Activity-party volt, ahol életemben először csúfos vereséget szenvedtem az Eszti-Bilkó párostól...

Szombaton meglátogatott minket Gréta barátosnénk újfent, hogy egy estét elmúlasson velünk Retekfelván. 

Hétfőn Eszter-napot ünnepeltünk vacsival és folytattuk a Darts-bajnokságot, ahol a Névnapos-Kispöcs páros kivételesen szoros versenyben megszorongatta a Tökfej és Tökné párost, de végül szokásukhoz híven alulmaradtak.

Tegnap pedig 24 éves lettem, de csak papíron, amit nagy turpisságok és titkolózások után megünnepeltünk! Köszi skacok még egyszer és mindenkinek, aki gondolt rám, írt, hívott meg egyebek :)

A héten pedig tanulunk, nyaralást tervezünk, foglalunk és nyaralunk...