Edkus, Ugri, Robkus és Ancsa

Elutazásunk előtt számos örömteli eseményben volt részünk..Ez a nyár számomra megcáfolta a csökkenő magyar lakosság tézisét, hiszen akármerre járok, kismamába botlok..
Drága Edkus nővérem nem csak egy csodálatos orvosi diplomával ajándékozta meg a családunkat, hanem az első valós unokahúgom/öcsém érkezését is bejelentették nekünk Andrissal. Talán azt fogom bánni leginkább az egész év folyamán, hogy nem leszek itthon velük, hogy boldogságukban osztozzam Legkisebb Szigeti Ugri érkezésére várva és nem látom őt gömbölyödni (bár már most is nagyon pocakos), nem tudok nekik segíteni és nem leszek ott azonnal a születés után...szerencsére a múlt hetet velük és a mik kis öcsénkkel, Robkussal tölthettük, aki a következő évet szintén külföldön fogja kreténkedéssel tölteni egy jezsuita internátusban Németországban.
Augusztus 22-én Józska bátyáméknál megszületett a hatodik unoka, Dius egészségesen és a szüleihez hasonló szépséggel.. Emellett unokatesóm, Juditka és férje, Attila szintén szülői örömök elé készülnek nézni.

Nemrég értesültünk arról, hogy Ancsa barátnőnknél is úton van a trónörökös, így egy gyorsított eljárásban lefolytatott leánybúcsú és esküvő várt minket a múlt héten, ahol útitársammal, Eszterrel, mi kaptuk a megtisztelő feladatot, hogy a szépséges menyasszony koszorúslányai legyünk, illetve én voltam az a szerencsés (vagy szerencsétlen), aki a csokrot elkapta.. Ancsának sok szeretettel gratulálunk asszonyi rangra léptetéséhez:)

Készülődés - második felvonás

Elkezdődött az utolsó hetünk idehaza. Egy hét múlva ilyenkor már repülünk át ideiglenes új hazánkba...
Bár a ténynek, hogy egy évet külföldön tölthetünk nagyon örülünk, mégis a másik szemünk sír, mivel sok olyat kell nélkülöznünk az elkövetkezőkben, ami kedves számunkra....mint a családtagjaink és a barátaink, akik nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk! Visszatérve a nagy készülődéshez, mint címhez, nagyon fog hiányozni a kecónk és az itthoni kényelmes, jól bejáratott életünk..
Azt hiszem ezen a héten minden hozzám hasonló hisztis és elkényeztetett nő rémálmával kell szembesülnöm: Hogyan férjek be egy évre egy 20 kilós bőröndbe? Nem véletlenül hagytam egy hetet csak ennek a problémának a megoldására... el sem tudom képzelni, hogy a ruháim és imádott cipőim nagy részét itthon hagyjam és természetesen azt is tudom, hogy amelyiket átgondolt mérlegeléssel majd itthon hagyok, azokra lesz majd kinn a legnagyobb szükségem és mindenkit hibáztatni fogok hiányukért...arról már letettem, hogy a számomra nélkülözhetetlen "könyvtáramat" és filmjeimet magammal vigyem .Igen, jól emlékszem határtalan türelmű Stum arcára, amikor kb. tizedszer ismételte el enyhe kétségbeeséssel, hogy "Nem Nonóm, én biztos vagyok benne, hogy egy évet kibírhatsz a könyveid és DVD-id nélkül..Majd ha hazajössz karácsonykor megsimized őket- De jó hír, hogy bár dacosan ellenkezek vele továbbra is, azt hiszem lassan belátom, hogy igaza volt... Viszont szinte látom előre, hogy ez a hét kész háború lesz az "ez kell" és a "nem, ez nem kell" mondatok között...mindenki döntse el, hogy melyik fog majd tőlem jönni..
A pakoláson túl a hét nagy része a búcsúzkodásról fog szólni, hiszen minden napra be van iktatva néhány barát, néhány társaság..
Vasárnap voltunk Stu családjánál, mert a testvére is elutazik...már egy hete megvolt a búcsúztatásunk kerti kürtöskalácssütéssel, de még egy puszira beugrottunk:)
Emellett már a Stu gimis bandájától is elbúcsúztunk egyszer augusztus elején egy zseniális marhapöris bulin, amikor még teljes volt a bagázs, mivel onnan is mindenki szépen lassan szétszéledt:(...már ezek az elköszönések is nagyon nehéznek bizonyultak, úgyhogy előre félek attól, ami még hátra van..

A készülődés

Az utolsó hónapunk nagy része készülődésről szól. A repülőjegyet szerencsére már megvettük júliusban, így legalább amiatt nem kell aggódnunk. Szeptember 7-én reggel 6:25-kor indulunk Budapestről Budapest-Brüsszel-Leeds útvonalon repülve, majd a maradék távolságot Hull-ba vonattal tesszük meg..
Úgy gondoltam, hogy öt héttel a nagy utazás előtt beindítom a lakáskereső projectet... egész sok használható honlap van, amiken keresztül lehet lakást nézni, így nekiálltam ezeket bújni, és azon lakásokra, melyek valamilyen módon megfogták az érdeklődésünket, ajánlatot tettem...
És innen indult a pofonáradat, főleg az első két napban...mert hát ki az, aki két jövedelemmentes diáknak és egy bevándorló munkanélkülinek minden előzetes referencia, jövedelemigazolás és hitelképesség tanúsítvány nélkül kiad lakást a ködös Albionban, ahol a red-tape határokat nem ismer és minden lehetséges módon lenyomoznak mindenkit... szóval szinte mindenhonnan elküldtek, hogy diákokkal nem foglalkoznak, de legalább a diákközvetítőknek pedig azzal volt baja, hogy egyikünk nem fog tanulni.
Mikor kezdtünk nekikeserednki, kitaláltuk, hogy Gréta barátnőnk londoni kalandjainak nyomán mi is egy nagy házba költözzünk és abban vegyünk ki 1-1 szobát. Ezen fellelkesedve találtam egy rakat fullos házat, amikben nagyon igényes szobák voltak kiadók. Úgy gondoltuk, hogy itt nem lehet semmi ellenvetés velünk szemben, hiszen kitoloncolásunk igen könnyen megoldható.. csakhogy itt a tulajdonosok és a lakók a párokkal szemben tápláltak ellenérzéseket, így ez is ugrott nekünk:)
Kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy itthonról nem fog sikerülni lakást keresni, mikor is arra gondoltam, hogy felvegyem a kapcsolatot Hull-ban élő magyarokkal a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon keresztül, és kifaggassam őket a lakás és melóhelyzetről, illetve tanácsokat kérjek tőlük az ottani életre vonatkozóan... Számomra is meglepő módon, szinte mindenki visszaírt. Itt külön szeretném kiemelni Katicát, aki hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát abba, hogy számára ismeretlen embereken segítsen és feltétel nélkül mindenben támogatott minket jótanácsaival és tapasztalatával.
Nagyon sok ingatlanközvetítővel beszélt ő is, illetve felkereste azokat, akikkel már én korábban felvettem a kapcsolatot. Talán a legmeglepőbb húzása az volt, hogy felajánlotta nekem, hogy elmegy és megnézi, lefényképezi a lakásokat.. ehhez már nem lett volna képem, hogy megkérjem, de nagyon sokat segített vele...hiszen néhány lakásról csak 1 kép volt, és úgy nehezen tudtunk volna dönteni, főleg, hogy a rossz választástól nem tudtunk volna egy hamar megszabadulni, lévén, hogy előre ki kell csengetnünk 6 havi lakbért a fizetőképességünk tanúsítására. Ő viszon ismerte jól a környéket, tudta, hogy melyik kerületbe érdemes költözni, illetve látta-érezte az egyes lakások atmoszféráját, ami egyes kecóknál penész és rothadásszaggal párosult. Ezt csupán fényképek alapján nem tudtam volna kiszűrni és hála a sok képnek, élménybeszámolónak, szinte egyértelművé tette a választásunkat..és megtaláltuk a nekünk való kiskecót (ami persze nyomába sem érhet az itthoni kuckónknak, de azért megteszi)
A következő lépésként kitöltöttük a tenancy application form-ot, amit tegnap fogadtak el és már csak át kell utalnunk a pénzt és miénk a lakás... (természetesen szerződést kértünk előre és leellenőríztük a céget, hogy kiérkezésünkkor ne egy olyan lakásba érkezzünk, ami nem létezik)

Így lassan de biztosan címmel is rendelkezünk odakinn, ami nagyban megnöveli Stu munkaszerzési esélyeit, hiszen eddig a CV-jében az elérhetőség alatt a pesti címünk volt található, így amiatt is többször elutasították...

A lakáskeresés mellett a munkakeresés volt a másik programunk az utóbbi hetekben...kitaláltuk, hogy két önéletrajza lesz Stunak. Az egyikben egy diplomás, vezetői tapasztalattal rendelkező mérnök-logisztikust alakít, míg a másikban egy éppen csak érettségizett, szakadt munkást, aki mindenre kapható.. (kivéve táncra és kaszinós melóra)...reméljük a lakáshoz hasonlóan ez is hamar megoldódik

A város

Magáról a városról több helyen olvashattok részletesen, így nincs értelme hosszas anekdotázásba kezdenünk, de akit érdekel, annak a következő linkeket javasolnám:

http://en.wikipedia.org/wiki/Kingston_upon_Hull
http://www.aboutbritain.com/towns/kingston-upon-hull.asp

Akik magyar forrásra vágynak, azoknak csak egyetlen linket találtam, melynek elolvasása után mindenki számára egyértelművé válnak a várossal szemben korábban megfogalmazott aggályaink..de reménykedjünk benne, hogy csak az író volt nagyon rossz kedvében és valami komoly trauma alatt írta a méltató szavakat...(vagy esetleg ez nem is az a város )

http://gothpunk.extra.hu/?title=Kingston_upon_Hull

És a mozgóképek szerelmeseinek egy nem túl színvonalas videó:

http://www.youtube.com/watch?v=FjCYKwpU_G8

Remélhetőleg hamarosan saját képeket is tudunk feltölteni:)

Predesztináció

Egy kora őszi reggelen a szokásos narancslé mellett bekapcsoltam a gépemet. Mint az esetek többségében, most sem jött semmi értelmes levelem, így gondoltam adok egy esélyt az egyetemi levelezőrendszernek és megnézem, érkezett-e valami használható e-mail...
Láss csodát, 4 év után megértem azt, hogy volt egy olyan cím is, ami kivételesen arra inspirált, hogy életem első levelét, amit az egyetemtől kaptam, megnyissam...(ez nem jelenti azt, hogy a gyászhíreket nem nyitottam meg, hiszen érdekelt, hogy valaki bosszút állt-e helyettem néhány tanáromon..)

"Diploma egy év alatt az Egyesült Királyságban"

Mondanom sem kell, nem azért nyitottam meg a levelet, mert hihetőnek tartottam a rövid, de figyelemfelkeltő címet, mely Móricz Éva módjára tökéletesen egy mondatba sűrítette mindazt, amivel a fogyasztói figyelmet egy "blitzfang" alatt meg kell ragadni..
Arról szólt, hogy azon diákok, akik legalább 120 krediten túl vannak, pályázhatnak egy útra Angliába, a University of Hull-ra, ahol az utolsó évbe csöppenve egy év alatt diplomát szerezhetnek. Néhány napig mozgatott a téma, majd elmentem nyaralni és elfelejtettem az egészet...
Majd október 4-én volt egy felejthetetlen balhém a családommal, mely után úgy éreztem, azonnal el kell innen mennem....bekapcsoltam ismét a gépem és ott volt az emlékeztető mail, melyet mintha nekem címeztek volna személyesen:
Elmennél itthonról, mert nem érzed jól magad? Fogalmad sincs róla, hogy ötödévesként mihez kezdj? Nem akarsz még dolgozni, ráadásul attól rettegsz, hogy egy diplomával sehova sem vesznek majd fel?..a megvilágosodás szinte azonnal jött
Másnap reggel 8-kor már ott ültem az űrbeli, futurikus C-épületünkben és hallgattam a hull-i egyetem képviselőinek prezentációját! Egyre biztosabbá kezdett válni számomra, hogy ezek nem azért utaztak ide, hogy valótlan dolgokkal ámítsák a szegény magyar diákokat, így úgy döntöttem megpróbálok majd jelentkezni.
Ezt a folyamatot nem kívánom részletezni, mert az számomra is unalmas, pedig főszereplője voltam, de nagy vonalakban a következő volt:
Beszéltem Susummal az ötletről, aki azonnal beleegyezett, hogy eljön velem, hiszen Nélküle egy tapodtat sem tennék soha:)
Meséltem róla a barátnőimnek, akiknek tetszett a dolog, de annyira nem mozgatta őket...Majd Eszti megírja, hogy mikor és miért történt, de egyszer csak mondta, hogy Ő is szeretne velem jönni..
A jelentkezés nem volt olyan egyszerű, mint hittük, mivel a mi sulink visszalépett a szervezéstől, mondván, hogy megszűnt a kapcsolat a két egyetem között. (nem jártunk utána, hogy kinek a hibájából fakadóan)..Annyi segítséget azért kaptunk, hogy a kinti nemzetközi iroda kapcsolattartójának címét eljuttatták hozzánk.. ő nagyon szívélyes volt, és tájékoztatott minket mindenről. Bár januárra ígérte a jelentkezési lapok kiküldését, a 3. e-mailemre nagy nehezen megkaptuk februárban (igen, ehhez a lassú angol mentalitáshoz és gondolkodáshoz hozzá kell szoknunk, illetve ahhoz, hogy a sürgetés pont ellentétes reakciót és felháborodást vált majd ki)...
Itt már csak az volt hátra, hogy a témát adagoljam a szüleimnek. Mindig is mondták, hogy kezdjek magammal valami értelmeset és örültek annak, hogy ki akarok menni külföldre, de féltek a Stu miatt, hogy mi lesz velük és a céggel, ha ő elmegy, mi lesz velem, ha ő marad...aztán anyum zseniálisan kitalálta, hogy elmehetne a Stu egy év fizu nélküli szabira, így mégsem lesz munkanélküli mikor hazatérünk (köszi anyu:)..Ezennel az utolsó akadály is lebomlott előttünk és indult a jelentkezés...
Hull mellett Bathban is kinéztem egy egyetemet, ahova szinte esélytelennek tartottam a felvételemet, így titokban jelentkeztem csak oda.. (ez egy másik történet)
Május közepére ígérték a felvételi eredményét.
Vége lett májusnak és sehol semmi. Ment a vizsgaidőszak, a záróvizsgák, államvizsgák, de továbbra sem volt semmi hír. Kezdtem egyre inkább elkeseredni, hogy sehova nem vettek fel és hajléktalan munkanélküli leszek..
Majd júniusban (etika vizsga előtt:) megérkezett a válasz Bathból, hogy csodával határos módon, sikerült a felvételi, másnap pedig Hull-ból, hogy az is:) Ha eddig nem volt elég stressz, így lett elég, hiszen dönteni kellett a két suli között, majd hosszas hezitálás és tanácskozás után Hull nyert. Persze a döntést nagyban nehezítette, hogy nem sok embertől kaptunk pozitív értékelést a városról és annak biztonságáról...majd erről később tudok számomra hitelesebb választ adni, amikor már ott leszek és miután jól megvertek a focihuligánok és a munkanélküli alkoholista bálnavadászok....de úgy döntöttünk, belevágunk, hiszen egy olyan erős és rettenthetetlen szuperhős fog ránk vigyázni, mint Stu.
Akkor még olyan hihetetlennek tűnt az egész...aztán jöttek az offer levelek, a megerősítések és egyre igazabbnak és hihetőbbnek tűnt minden...talán
-akkor hittem el igazán, hogy sikerült, amikor egy hatalmas bemutatkozó és tájékoztató pakkot kaptunk az egyetemtől, majd
-akkor tűnt visszavonhatatlannak az elutazásunk ténye, amikor anyu megvette nekünk július elején a repülőjegyet...
Most, hogy egy hét múlva indulunk, teljesen úgy érzem, hogy eleve elrendeltetett volt a tény, hogy ki kell mennem Angliába...talán ez a predesztináció okozta azt,
-hogy pont akkor néztem meg a levelezőrendszeremet, amikor a mail jött,
-hogy pont akkor vesztünk össze a szüleimmel, ami a döntésre ösztönzött és,
-hogy pont a felelős döntéshozatal című előadásjegyzeten aludtam el az etikaviszgára készülve, amikor egy kis testmozgásra vágyva, megláttam a levelet a sikeres felvételről és racionálisan mérlegelt döntést tudtam hozni:)
Ez a rövid története annak, miként lettünk HULLadékok Stuval és Eszterrel!
Szeretettel köszöntjük minden lelkes szerettünket, családtagunkat, barátunkat, ismerősünket és olvasónkat, akiket érdekel az előttünk álló egy év, melynek minden fontos pillanatát igyekszünk majd itt lejegyezni! Igérem a többi bejegyzés rövidebb lesz és mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy képekkel, videókkal izgalmas és érdekes beszámolót tudjunk biztosítani mindenkinek, aki megtisztel minket figyelmével!