Elkezdődött az utolsó hetünk idehaza. Egy hét múlva ilyenkor már repülünk át ideiglenes új hazánkba...
Bár a ténynek, hogy egy évet külföldön tölthetünk nagyon örülünk, mégis a másik szemünk sír, mivel sok olyat kell nélkülöznünk az elkövetkezőkben, ami kedves számunkra....mint a családtagjaink és a barátaink, akik nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk! Visszatérve a nagy készülődéshez, mint címhez, nagyon fog hiányozni a kecónk és az itthoni kényelmes, jól bejáratott életünk..
Azt hiszem ezen a héten minden hozzám hasonló hisztis és elkényeztetett nő rémálmával kell szembesülnöm: Hogyan férjek be egy évre egy 20 kilós bőröndbe? Nem véletlenül hagytam egy hetet csak ennek a problémának a megoldására... el sem tudom képzelni, hogy a ruháim és imádott cipőim nagy részét itthon hagyjam és természetesen azt is tudom, hogy amelyiket átgondolt mérlegeléssel majd itthon hagyok, azokra lesz majd kinn a legnagyobb szükségem és mindenkit hibáztatni fogok hiányukért...arról már letettem, hogy a számomra nélkülözhetetlen "könyvtáramat" és filmjeimet magammal vigyem .Igen, jól emlékszem határtalan türelmű Stum arcára, amikor kb. tizedszer ismételte el enyhe kétségbeeséssel, hogy "Nem Nonóm, én biztos vagyok benne, hogy egy évet kibírhatsz a könyveid és DVD-id nélkül..Majd ha hazajössz karácsonykor megsimized őket- De jó hír, hogy bár dacosan ellenkezek vele továbbra is, azt hiszem lassan belátom, hogy igaza volt... Viszont szinte látom előre, hogy ez a hét kész háború lesz az "ez kell" és a "nem, ez nem kell" mondatok között...mindenki döntse el, hogy melyik fog majd tőlem jönni..
A pakoláson túl a hét nagy része a búcsúzkodásról fog szólni, hiszen minden napra be van iktatva néhány barát, néhány társaság..
Vasárnap voltunk Stu családjánál, mert a testvére is elutazik...már egy hete megvolt a búcsúztatásunk kerti kürtöskalácssütéssel, de még egy puszira beugrottunk:)
Emellett már a Stu gimis bandájától is elbúcsúztunk egyszer augusztus elején egy zseniális marhapöris bulin, amikor még teljes volt a bagázs, mivel onnan is mindenki szépen lassan szétszéledt:(...már ezek az elköszönések is nagyon nehéznek bizonyultak, úgyhogy előre félek attól, ami még hátra van..
Bár a ténynek, hogy egy évet külföldön tölthetünk nagyon örülünk, mégis a másik szemünk sír, mivel sok olyat kell nélkülöznünk az elkövetkezőkben, ami kedves számunkra....mint a családtagjaink és a barátaink, akik nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk! Visszatérve a nagy készülődéshez, mint címhez, nagyon fog hiányozni a kecónk és az itthoni kényelmes, jól bejáratott életünk..
Azt hiszem ezen a héten minden hozzám hasonló hisztis és elkényeztetett nő rémálmával kell szembesülnöm: Hogyan férjek be egy évre egy 20 kilós bőröndbe? Nem véletlenül hagytam egy hetet csak ennek a problémának a megoldására... el sem tudom képzelni, hogy a ruháim és imádott cipőim nagy részét itthon hagyjam és természetesen azt is tudom, hogy amelyiket átgondolt mérlegeléssel majd itthon hagyok, azokra lesz majd kinn a legnagyobb szükségem és mindenkit hibáztatni fogok hiányukért...arról már letettem, hogy a számomra nélkülözhetetlen "könyvtáramat" és filmjeimet magammal vigyem .Igen, jól emlékszem határtalan türelmű Stum arcára, amikor kb. tizedszer ismételte el enyhe kétségbeeséssel, hogy "Nem Nonóm, én biztos vagyok benne, hogy egy évet kibírhatsz a könyveid és DVD-id nélkül..Majd ha hazajössz karácsonykor megsimized őket- De jó hír, hogy bár dacosan ellenkezek vele továbbra is, azt hiszem lassan belátom, hogy igaza volt... Viszont szinte látom előre, hogy ez a hét kész háború lesz az "ez kell" és a "nem, ez nem kell" mondatok között...mindenki döntse el, hogy melyik fog majd tőlem jönni..
A pakoláson túl a hét nagy része a búcsúzkodásról fog szólni, hiszen minden napra be van iktatva néhány barát, néhány társaság..
Vasárnap voltunk Stu családjánál, mert a testvére is elutazik...már egy hete megvolt a búcsúztatásunk kerti kürtöskalácssütéssel, de még egy puszira beugrottunk:)
Emellett már a Stu gimis bandájától is elbúcsúztunk egyszer augusztus elején egy zseniális marhapöris bulin, amikor még teljes volt a bagázs, mivel onnan is mindenki szépen lassan szétszéledt:(...már ezek az elköszönések is nagyon nehéznek bizonyultak, úgyhogy előre félek attól, ami még hátra van..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése