Az utolsó hónapunk nagy része készülődésről szól. A repülőjegyet szerencsére már megvettük júliusban, így legalább amiatt nem kell aggódnunk. Szeptember 7-én reggel 6:25-kor indulunk Budapestről Budapest-Brüsszel-Leeds útvonalon repülve, majd a maradék távolságot Hull-ba vonattal tesszük meg..
Úgy gondoltam, hogy öt héttel a nagy utazás előtt beindítom a lakáskereső projectet... egész sok használható honlap van, amiken keresztül lehet lakást nézni, így nekiálltam ezeket bújni, és azon lakásokra, melyek valamilyen módon megfogták az érdeklődésünket, ajánlatot tettem...
És innen indult a pofonáradat, főleg az első két napban...mert hát ki az, aki két jövedelemmentes diáknak és egy bevándorló munkanélkülinek minden előzetes referencia, jövedelemigazolás és hitelképesség tanúsítvány nélkül kiad lakást a ködös Albionban, ahol a red-tape határokat nem ismer és minden lehetséges módon lenyomoznak mindenkit... szóval szinte mindenhonnan elküldtek, hogy diákokkal nem foglalkoznak, de legalább a diákközvetítőknek pedig azzal volt baja, hogy egyikünk nem fog tanulni.
Mikor kezdtünk nekikeserednki, kitaláltuk, hogy Gréta barátnőnk londoni kalandjainak nyomán mi is egy nagy házba költözzünk és abban vegyünk ki 1-1 szobát. Ezen fellelkesedve találtam egy rakat fullos házat, amikben nagyon igényes szobák voltak kiadók. Úgy gondoltuk, hogy itt nem lehet semmi ellenvetés velünk szemben, hiszen kitoloncolásunk igen könnyen megoldható.. csakhogy itt a tulajdonosok és a lakók a párokkal szemben tápláltak ellenérzéseket, így ez is ugrott nekünk:)
Kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy itthonról nem fog sikerülni lakást keresni, mikor is arra gondoltam, hogy felvegyem a kapcsolatot Hull-ban élő magyarokkal a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon keresztül, és kifaggassam őket a lakás és melóhelyzetről, illetve tanácsokat kérjek tőlük az ottani életre vonatkozóan... Számomra is meglepő módon, szinte mindenki visszaírt. Itt külön szeretném kiemelni Katicát, aki hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát abba, hogy számára ismeretlen embereken segítsen és feltétel nélkül mindenben támogatott minket jótanácsaival és tapasztalatával.
Nagyon sok ingatlanközvetítővel beszélt ő is, illetve felkereste azokat, akikkel már én korábban felvettem a kapcsolatot. Talán a legmeglepőbb húzása az volt, hogy felajánlotta nekem, hogy elmegy és megnézi, lefényképezi a lakásokat.. ehhez már nem lett volna képem, hogy megkérjem, de nagyon sokat segített vele...hiszen néhány lakásról csak 1 kép volt, és úgy nehezen tudtunk volna dönteni, főleg, hogy a rossz választástól nem tudtunk volna egy hamar megszabadulni, lévén, hogy előre ki kell csengetnünk 6 havi lakbért a fizetőképességünk tanúsítására. Ő viszon ismerte jól a környéket, tudta, hogy melyik kerületbe érdemes költözni, illetve látta-érezte az egyes lakások atmoszféráját, ami egyes kecóknál penész és rothadásszaggal párosult. Ezt csupán fényképek alapján nem tudtam volna kiszűrni és hála a sok képnek, élménybeszámolónak, szinte egyértelművé tette a választásunkat..és megtaláltuk a nekünk való kiskecót (ami persze nyomába sem érhet az itthoni kuckónknak, de azért megteszi)
A következő lépésként kitöltöttük a tenancy application form-ot, amit tegnap fogadtak el és már csak át kell utalnunk a pénzt és miénk a lakás... (természetesen szerződést kértünk előre és leellenőríztük a céget, hogy kiérkezésünkkor ne egy olyan lakásba érkezzünk, ami nem létezik)
Így lassan de biztosan címmel is rendelkezünk odakinn, ami nagyban megnöveli Stu munkaszerzési esélyeit, hiszen eddig a CV-jében az elérhetőség alatt a pesti címünk volt található, így amiatt is többször elutasították...Úgy gondoltam, hogy öt héttel a nagy utazás előtt beindítom a lakáskereső projectet... egész sok használható honlap van, amiken keresztül lehet lakást nézni, így nekiálltam ezeket bújni, és azon lakásokra, melyek valamilyen módon megfogták az érdeklődésünket, ajánlatot tettem...
És innen indult a pofonáradat, főleg az első két napban...mert hát ki az, aki két jövedelemmentes diáknak és egy bevándorló munkanélkülinek minden előzetes referencia, jövedelemigazolás és hitelképesség tanúsítvány nélkül kiad lakást a ködös Albionban, ahol a red-tape határokat nem ismer és minden lehetséges módon lenyomoznak mindenkit... szóval szinte mindenhonnan elküldtek, hogy diákokkal nem foglalkoznak, de legalább a diákközvetítőknek pedig azzal volt baja, hogy egyikünk nem fog tanulni.
Mikor kezdtünk nekikeserednki, kitaláltuk, hogy Gréta barátnőnk londoni kalandjainak nyomán mi is egy nagy házba költözzünk és abban vegyünk ki 1-1 szobát. Ezen fellelkesedve találtam egy rakat fullos házat, amikben nagyon igényes szobák voltak kiadók. Úgy gondoltuk, hogy itt nem lehet semmi ellenvetés velünk szemben, hiszen kitoloncolásunk igen könnyen megoldható.. csakhogy itt a tulajdonosok és a lakók a párokkal szemben tápláltak ellenérzéseket, így ez is ugrott nekünk:)
Kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy itthonról nem fog sikerülni lakást keresni, mikor is arra gondoltam, hogy felvegyem a kapcsolatot Hull-ban élő magyarokkal a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon keresztül, és kifaggassam őket a lakás és melóhelyzetről, illetve tanácsokat kérjek tőlük az ottani életre vonatkozóan... Számomra is meglepő módon, szinte mindenki visszaírt. Itt külön szeretném kiemelni Katicát, aki hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát abba, hogy számára ismeretlen embereken segítsen és feltétel nélkül mindenben támogatott minket jótanácsaival és tapasztalatával.
Nagyon sok ingatlanközvetítővel beszélt ő is, illetve felkereste azokat, akikkel már én korábban felvettem a kapcsolatot. Talán a legmeglepőbb húzása az volt, hogy felajánlotta nekem, hogy elmegy és megnézi, lefényképezi a lakásokat.. ehhez már nem lett volna képem, hogy megkérjem, de nagyon sokat segített vele...hiszen néhány lakásról csak 1 kép volt, és úgy nehezen tudtunk volna dönteni, főleg, hogy a rossz választástól nem tudtunk volna egy hamar megszabadulni, lévén, hogy előre ki kell csengetnünk 6 havi lakbért a fizetőképességünk tanúsítására. Ő viszon ismerte jól a környéket, tudta, hogy melyik kerületbe érdemes költözni, illetve látta-érezte az egyes lakások atmoszféráját, ami egyes kecóknál penész és rothadásszaggal párosult. Ezt csupán fényképek alapján nem tudtam volna kiszűrni és hála a sok képnek, élménybeszámolónak, szinte egyértelművé tette a választásunkat..és megtaláltuk a nekünk való kiskecót (ami persze nyomába sem érhet az itthoni kuckónknak, de azért megteszi)
A következő lépésként kitöltöttük a tenancy application form-ot, amit tegnap fogadtak el és már csak át kell utalnunk a pénzt és miénk a lakás... (természetesen szerződést kértünk előre és leellenőríztük a céget, hogy kiérkezésünkkor ne egy olyan lakásba érkezzünk, ami nem létezik)
A lakáskeresés mellett a munkakeresés volt a másik programunk az utóbbi hetekben...kitaláltuk, hogy két önéletrajza lesz Stunak. Az egyikben egy diplomás, vezetői tapasztalattal rendelkező mérnök-logisztikust alakít, míg a másikban egy éppen csak érettségizett, szakadt munkást, aki mindenre kapható.. (kivéve táncra és kaszinós melóra)...reméljük a lakáshoz hasonlóan ez is hamar megoldódik
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése