RIP

Az egész Halloweent a halál hangulata lengi be. Beöltözünk csupa olyan jelmezbe, melyek arra emlékeztetnek. Karikaturizáljuk, képen röhögjük a halált, mert olyan fiatalok, felelőtlenek és rettenthetetlenek vagyunk, mi félni valónk lenne? Annyira távolinak tűnik, hogy elképzelhetetlen számunkra a tény, hogy majd egyszer minket is utolér. És ha egyszer eljön és legyőz minket, akkor értetlenül állunk, mert soha nem számítunk rá, és még annyi mindent szerettünk volna tenni és mondani.

Nehéz szavakba önteni mindazt, amit a hull-i magyar csapat most érez. Rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy a barát, akivel egyik nap még együtt űzünk tréfát a halálból, a másik nap virradójára annak áldozatává válik. Hogy a fiatal, bolond lány, akinek a butaságain annyit nevettünk, képes volt a lehető legfelelőtlenebb dolgot tenni és mindezt egy összetört szív miatt..
Nem szeretnénk a részleteket hosszasan kifejteni, mert nem a Hogyanon és Miérten van a hangsúly, hanem azon, hogy már nincs többé és ez mindannyiunkat mélyen lesújt.
Drága Lídia, inkább magyaráznánk el Neked ezerszer a Rikiki és Fekete Macska szabályait újra, hoznánk ki a parkolóból, mert nem vittél magaddal pénzt, minthogy ne legyél többet velünk.

Nyugodj Békében!