Megpróbálok újfent írni, reménykedve abban, hogy Csibéből Lézerkacsa lesz és ügyesebben talál hálózati lefedettséget az internetünknek, mint én, ugyanis az utóbbi hétben messze elkerült minket a jelerősség.
Mi minden történt Hullban az utóbbi pár napban? Csütörtökön hatalmas megtiszteltetésben volt részünk. Mivel ügyesen villogtunk angolórán, úgy döntöttünk Esztivel, hogy meglepjük magunkat valami kis aprósággal, hiszen mi mindent megérdemlünk magunktól. Ekkor történt, hogy az egyik rongyosbolt öltözőjében nem más tűnt fel teljes életvalójában, mint Halmosi Péter sztárfocistánk, a Hull City kispadjáról, becses nejével és lányával. Nem igazán töltött el büszkeséggel, hogy magyar vagyok egy ilyen ember mellett, mert szégyen szemre azt kell mondanom, hogy a focistákhoz kötött sztereotípiámban újfent megerősítést nyertem, mivel ilyen primitív magartartást, mint amit ez a házaspár produkálni volt képes, nem gyakran látok és hát nem rohantunk autogrammot kérni... sőt igazából önmagunkat meghazudtoló módon nagyon csendben voltunk, nehogy észrevegyék, hogy a bambának titulált lányok valójában magyarok és tökéletesen értik őket.
Csütörtök este, mint általában, most is a Sanctuaryben voltunk az egyetemen a szokásos karaoke partyn, hogy a sok önjelölt próbálkozást végighallgassuk és a szelektív hallás művészetét gyakoruljuk.. Nem múlhat el hét Sinatra My Way-e nélkül és úgy gondoljuk, hogy az eheti performance volt eddig a mélypont, bár szem előtt tartandó, hogy hosszú még ez az év és minden bizonnyal sok tehetségnek még nem volt alkalma kibontakozni, úgyhogy mi nyitottak vagyunk a további pohárrepesztő és dobhártyaszaggató felső cékre.
Pénteken hajnali 8 órára volt állítva az ébresztőórám, mert mit nekem a másnap és 4 óra alvás, ha még mindig csak a rucimra várok. Félkómásan lumpoltam 10-ig az ablakban, mikor is feltűnt egy FedEx-es dudu.. hozott három csomagot, de egyik sem hozzám jött. Nem sokkal később a UPS is tett egy tiszteletkört az udvarunkban, hogy egy halvány reményszikrát élesszen bennem, de mindhiába, mert megint nem csöngetett be a kis kuckónkba.
Ebéd közben véletlenül benyitott hozzánk valaki.. pattantam, hogy átvegyem az engem megillető küldeményt, de csak egy csúnya Morpheus kinézetű fekete jött, aki elnézte a lakást.
Aztán, amikor már minden reményt feladtam és tudomásul vettem, hogy ma már nem fogom megkapni, hiszen nem jutott eszembe több futárszolgálat és amúgy is sötétedett.. akkor egyszer csak kopogtak. Ott állt az ajtóban egy GLS-es egyenruhába öltözött futár egy zavarba ejtően nagy dobozzal a kezében. Kicsit megijedt tőlem, amikor látta, hogy aberált mozgással táncoltam ki elé a frissen leevett ruhámban..
Látván, hogy úgy örülök, mint maci a málnának, azt mondta, hogy hoppá, ez nem is ide jött, bocsi.. amikor azonban magához térítettem gyilkos tekintetemmel, hogy márpedig ez a csomag az enyém és kész, akkor nagylelkűen átadta. Rohantam a szobába, hogy Esztivel galádul széttépjük a dobozt és végre gyönyörködhessek..
Már a csomagolás is gyanús lett volna egy Holmes-nak, de hát én attól távol állok. Mikor kibontottam, akkor már egyértelmű volt, hogy ez nem a rucim... Nem, ez annál sokkal jobb. Megérkezett Anyu Mikulás csomagja. Persze az elején félreértésre gyanakodtam, hiszen virgácsot találtam benne elsőként. Nekem virgács? Ráadásul kettő? De aztán rájöttem, hogy minden bizonnyal ez Esztinek és Stunak jött, míg a csokik az enyémek! És hát a legjobb, hogy Anyu még onnan messziről is gondoskodott arról, hogy egyedi, házilag tákolt adventi naptára legyen felnőni képtelen lányának a boltiak helyett... sőt, minden fakkba kettő csoki rejtve, hogy legyen reggelre és estére is... legalábbis én azt hittem, de fel lettem világosítva, hogy fele Stué...A legjobb zseb a naptáramban 24-e, mivel abban csak egy cetli várt a felirattal: Hahaha, ezt majd már otthon kapod!
Mi minden történt Hullban az utóbbi pár napban? Csütörtökön hatalmas megtiszteltetésben volt részünk. Mivel ügyesen villogtunk angolórán, úgy döntöttünk Esztivel, hogy meglepjük magunkat valami kis aprósággal, hiszen mi mindent megérdemlünk magunktól. Ekkor történt, hogy az egyik rongyosbolt öltözőjében nem más tűnt fel teljes életvalójában, mint Halmosi Péter sztárfocistánk, a Hull City kispadjáról, becses nejével és lányával. Nem igazán töltött el büszkeséggel, hogy magyar vagyok egy ilyen ember mellett, mert szégyen szemre azt kell mondanom, hogy a focistákhoz kötött sztereotípiámban újfent megerősítést nyertem, mivel ilyen primitív magartartást, mint amit ez a házaspár produkálni volt képes, nem gyakran látok és hát nem rohantunk autogrammot kérni... sőt igazából önmagunkat meghazudtoló módon nagyon csendben voltunk, nehogy észrevegyék, hogy a bambának titulált lányok valójában magyarok és tökéletesen értik őket.
Csütörtök este, mint általában, most is a Sanctuaryben voltunk az egyetemen a szokásos karaoke partyn, hogy a sok önjelölt próbálkozást végighallgassuk és a szelektív hallás művészetét gyakoruljuk.. Nem múlhat el hét Sinatra My Way-e nélkül és úgy gondoljuk, hogy az eheti performance volt eddig a mélypont, bár szem előtt tartandó, hogy hosszú még ez az év és minden bizonnyal sok tehetségnek még nem volt alkalma kibontakozni, úgyhogy mi nyitottak vagyunk a további pohárrepesztő és dobhártyaszaggató felső cékre.
Pénteken hajnali 8 órára volt állítva az ébresztőórám, mert mit nekem a másnap és 4 óra alvás, ha még mindig csak a rucimra várok. Félkómásan lumpoltam 10-ig az ablakban, mikor is feltűnt egy FedEx-es dudu.. hozott három csomagot, de egyik sem hozzám jött. Nem sokkal később a UPS is tett egy tiszteletkört az udvarunkban, hogy egy halvány reményszikrát élesszen bennem, de mindhiába, mert megint nem csöngetett be a kis kuckónkba.
Ebéd közben véletlenül benyitott hozzánk valaki.. pattantam, hogy átvegyem az engem megillető küldeményt, de csak egy csúnya Morpheus kinézetű fekete jött, aki elnézte a lakást.
Aztán, amikor már minden reményt feladtam és tudomásul vettem, hogy ma már nem fogom megkapni, hiszen nem jutott eszembe több futárszolgálat és amúgy is sötétedett.. akkor egyszer csak kopogtak. Ott állt az ajtóban egy GLS-es egyenruhába öltözött futár egy zavarba ejtően nagy dobozzal a kezében. Kicsit megijedt tőlem, amikor látta, hogy aberált mozgással táncoltam ki elé a frissen leevett ruhámban..
Látván, hogy úgy örülök, mint maci a málnának, azt mondta, hogy hoppá, ez nem is ide jött, bocsi.. amikor azonban magához térítettem gyilkos tekintetemmel, hogy márpedig ez a csomag az enyém és kész, akkor nagylelkűen átadta. Rohantam a szobába, hogy Esztivel galádul széttépjük a dobozt és végre gyönyörködhessek..
Már a csomagolás is gyanús lett volna egy Holmes-nak, de hát én attól távol állok. Mikor kibontottam, akkor már egyértelmű volt, hogy ez nem a rucim... Nem, ez annál sokkal jobb. Megérkezett Anyu Mikulás csomagja. Persze az elején félreértésre gyanakodtam, hiszen virgácsot találtam benne elsőként. Nekem virgács? Ráadásul kettő? De aztán rájöttem, hogy minden bizonnyal ez Esztinek és Stunak jött, míg a csokik az enyémek! És hát a legjobb, hogy Anyu még onnan messziről is gondoskodott arról, hogy egyedi, házilag tákolt adventi naptára legyen felnőni képtelen lányának a boltiak helyett... sőt, minden fakkba kettő csoki rejtve, hogy legyen reggelre és estére is... legalábbis én azt hittem, de fel lettem világosítva, hogy fele Stué...A legjobb zseb a naptáramban 24-e, mivel abban csak egy cetli várt a felirattal: Hahaha, ezt majd már otthon kapod!
A hétvégénk elég békésen telt. Karácsonyi ajándékokat vettünk volna, ha nem fordulok ki mindenhonnan a tömeg látványától eliszonyodva. Ma gyújtottuk meg az első gyertyát az újonnan gyártott adventi koszorúnkon, amihez méltó ebédet Stu varázsolt antiháziasszony lakótársainak..Már csak hármat kell még gyújtanom és végre otthon leszek!
2 megjegyzés:
Istenem, ha nem láthatom azokat a koktélruhácskákat, valószínűleg nem érem meg a karácsonyt.. Köszönjük szépen a köszöntéseket, minden egyéb Andrásnak szívből gratulálok és már nagyon várunk haza. Ancsika tegnap utánatok sírdogált, úgyhogy azt mondtam vígasztalásképpen, hogy a Jézuska meghoz Titeket is. Már tűkön ülünk. Puszi: Erika
Era! Hajajaj, megérkezett és bele is férek :)
Panka és Buba olyan édesek voltak szombaton! Mindketten énekeltek nekünk egyet skype-on és olyan gyönyörűek voltak! Láttad volna, milyen csajosan viselkedett a leány, amikor meglátta Stut.. Mondta neki elpirulva, hogy: Figyelj Stu, hiányzol ám, pedig olyan tüskés a hajad:) Imádtuk!!
Sietünk haza!
Megjegyzés küldése