.. és végre otthon leszek. Szombaton, Esztivel 2009-ben utolsó, Hullban töltendő vacsoránk tiszteletére meggyújtottuk a negyedik gyertyát az adventi koszorúnkon, ami azt jelentette, hogy nincs több hétvége idekinn család nélkül karácsonyig, hamarosan nyargalunk hazafelé.
Apropó utazás.. Az utóbbi időkben szinte minden közlekedési eszközzel voltak összetűzéseink a metró és a villamos kivételével, mert azok ugyebár nem nagyon vannak itt.
Említettem, hogy Scarboroughban szépen megbüntettek minket "helytelen" parkolásért. Úgy voltunk vele, hogy miért ne próbáljunk meg fellebbezni, hiszen úgy vettük észre, hogy itt egész népszerűek a kártérítést igénylő, büntetést légyszi nézz el és egyéb levelezések... Az egyetlen elrettentő tényező igazából azon aggodalmunk volt, hogy vajon ugyanaz a szervezet foglalkozik-e a fellebbezésekkel, mint aki a parkolóautomatákat üríti? Ugyanis, amint arról korábban is írtam, mi még mindig a magyar ötven forintosokat használjuk az itteni 50 pennysek helyett, és gondoltuk, elég nyilvánvaló lenne, ha egy magyar kérné a büntetés elnézését, miközben egészen véletlenül az automatában is magyar ötvenesek vannak :)
Elsőként is tehát leellenőriztük, hogy ugyanaz-e a két üzemeltető. Szerencsére nem... Ezt követően minden előzetes esélylatolgatás nélkül írtunk egy nagyon megalázkodó, tenyérbemászóan negédes levelet és haha, eltekintettek a büntetésünktől, így megspóroltunk kemény 25 Fontot. (az 5 üveg chianti).
Arról, hogy készülődésünk a nagy átkelésre és családlátogatásra ne legyen stressz és aggodalommentes, a British Airways kabinszemélyzete gondoskodott a rendkívül jól időzített sztrájktervükkel.. már majdnem megvettük a repjegyeket vasárnapra, hogy aztán pár tíz-százezret bukjunk, de szerencsére időben törölték a munkabeszüntetést és úgy tűnik nem kell a Heathrow-n karácsonyoznunk. Sőőőt, egyre inkább úgy látszik, hogy még jobban is jártunk, mert azok a múlt héten még mázlistának tartott és irigyelt ismerőseim, akik már hazamentek, elég kalandos és kellemetlen utazáson vannak túl a havazásnak valamint a repterek magas színvonalú információnyújtásának és szolgáltatásainak köszönhetően... de legalább már otthon vannak.
Már csak mi ketten vagyunk itt Hullban és őszintén szólva nagyon türelmetlenül várom, hogy szerda reggel legyen és végre indulhassak.. addig is próbálom magam minden hülyeséggel lekötni:
-egy hirtelen ötlettől vezérelve, gondoltam, levágatom a hajamat... ó te jó ég, és még fizettem is érte
-csillog-villog a lakás (Eszti, látnod kéne).. csak ne lenne ilyen hideg
-25-ször átnéztem az ajándékhalmot és továbbra is azon filózom, hogy ki kéne bérelni egy teherszállító gépet, hogy valahogyan hazajuttassam őket
-percről percre próbálom azt a pár napot beosztani, amit otthon töltünk, hogy mindenkivel tudjak találkozni, de persze nagyrészt Edkusozás lesz
-nagy ívben elkerülöm a konyhát és a benne tornyosuló édességhalmot, hogy a karácsonyi nagyevések után felférjek a gépre
-ja, és írom a blogot, amit az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam..
Szóval mi minden történt az utóbbi két hétben a kirándulásunk óta? Most volt az utolsó hajrá az egyetemen, ami erre a két hétre 2 prezit és 3 beadandót jelentett. Az egyik tantárgyunkból óvszerhasználatot népszerűsítő non-profit kampányok elemzését választottuk és prezentáltuk.. a tanárunknak nagyon bejött, hogy végre valami izgalmasabbat is lát a telefonos, tescos és sörreklámok után, de hogy a kínaiak mennyire prűdek.. befogott szemmel nézték végig elpirulva az amúgy csak szimbolikus jelentést hordozó reklámokat... szerencsére a jegyet nem tőlük kapjuk.
A másik prezink már egyszemélyes volt, amely után kapott egyetlen kritikám az volt, hogy legközelebb már jobban felkészül a tanárom az előadásaimra szilárd és folyékony eleséggel, mivel nem állapot, hogy múltkor a borpiacról, most meg luxusfagyikról adok neki elő, nem hozok termékmintákat, ő meg hol éhezik, hol szomjazik :)
Mivel itt minden beadandót, előadást legalább két ember értékel, így kameráztak végig ,és olyan zavaró volt, hogy nem tudtam sehova sem nézni, csak az orrom előtt terpeszkedő kamerára, és folyton arra koncentráltam, hogy húzzam be a hasam, ne mutassam az előnytelen profilom és egyebek... de túl vagyok rajta, akárcsak a beadandókon... szerencsére még egyik tanulmányomnak sem volt eddig eredménye, így boldog tudatlanságban fognak telni az ünnepek.. Azt azonban nagy büszkén elmondhatom magunkról, hogy minden komolyabb probléma nélkül átvészeltük Esztivel az első félévünket itt Hullban!
A suli mellett további programunk a karácsonyi készülődések befejezése, a belvárosi forralt borosok versenyeztetése, valamint néhány nemzetközi és magyar buli beiktatása volt. Most pénteken voltak nálunk újra a rendőrök, így márciusig nem lesz több kihallgatás vagy egyebek. Nagyon kapóra jött PC James jelenléte, mert ha már itt volt, akkor széles, kislányos mosollyal sikerült rávenni arra, hogy a feszes golyóálló mellényében baktasson fel kedvenc szomszédainkhoz és tájékoztassa őket a tetteik következményeiről... most sem leszek szájhős, mert pár óra múlva megint újrakezdték a zenebonát, úgyhogy nem tudom mit lehetne velük kezdeni.
Még múlt csütörtökön történt, hogy mikor hazaértem, Stu már annyira ideges volt a hangzavartól, hogy mutációs átfejlődéstől tartván, gondoltam felmegyek újfent, egyedül, és elkapom a srácokat. Már mindent mondtam nekik, először kedvesen, majd óbégatva, hogy mennyi negatív externáliát vagyunk kénytelenek miattuk elviselni, de nem akarta elhinni nekem a rappelve beszélő fiatalember. Igazából azon volt felháborodva, hogy ő még nem is látott engem soha, miért mondom azt, hogy már szóltam neki. Nekem az összes teljesen egyforma és olyan szintű fluktuáció van abban a lakásban, hogy képtelen vagyok megjegyezni és megkülönböztetni őket.
Megkértem, hogy jöjjön le velem a lakásunkba és hallgassa végig, mit művelnek. Nagy nehézségek árán lekísért, és belátta, hogy hát igen, ez elég kellemetlen lehet, főleg úgy, hogy vannak még olyan emberek, akik éjjel aludni szeretnének. Ekkor megajándékoztak minket egy éjszakányi csenddel, de azóta minden ugyanúgy megy... bár visszatérne az a lepedőakrobata pár, akik előttük laktak itt.. azt hittük, nincs náluk rosszabb, de van..
Említettem, hogy Scarboroughban szépen megbüntettek minket "helytelen" parkolásért. Úgy voltunk vele, hogy miért ne próbáljunk meg fellebbezni, hiszen úgy vettük észre, hogy itt egész népszerűek a kártérítést igénylő, büntetést légyszi nézz el és egyéb levelezések... Az egyetlen elrettentő tényező igazából azon aggodalmunk volt, hogy vajon ugyanaz a szervezet foglalkozik-e a fellebbezésekkel, mint aki a parkolóautomatákat üríti? Ugyanis, amint arról korábban is írtam, mi még mindig a magyar ötven forintosokat használjuk az itteni 50 pennysek helyett, és gondoltuk, elég nyilvánvaló lenne, ha egy magyar kérné a büntetés elnézését, miközben egészen véletlenül az automatában is magyar ötvenesek vannak :)
Elsőként is tehát leellenőriztük, hogy ugyanaz-e a két üzemeltető. Szerencsére nem... Ezt követően minden előzetes esélylatolgatás nélkül írtunk egy nagyon megalázkodó, tenyérbemászóan negédes levelet és haha, eltekintettek a büntetésünktől, így megspóroltunk kemény 25 Fontot. (az 5 üveg chianti).
Arról, hogy készülődésünk a nagy átkelésre és családlátogatásra ne legyen stressz és aggodalommentes, a British Airways kabinszemélyzete gondoskodott a rendkívül jól időzített sztrájktervükkel.. már majdnem megvettük a repjegyeket vasárnapra, hogy aztán pár tíz-százezret bukjunk, de szerencsére időben törölték a munkabeszüntetést és úgy tűnik nem kell a Heathrow-n karácsonyoznunk. Sőőőt, egyre inkább úgy látszik, hogy még jobban is jártunk, mert azok a múlt héten még mázlistának tartott és irigyelt ismerőseim, akik már hazamentek, elég kalandos és kellemetlen utazáson vannak túl a havazásnak valamint a repterek magas színvonalú információnyújtásának és szolgáltatásainak köszönhetően... de legalább már otthon vannak.
Már csak mi ketten vagyunk itt Hullban és őszintén szólva nagyon türelmetlenül várom, hogy szerda reggel legyen és végre indulhassak.. addig is próbálom magam minden hülyeséggel lekötni:
-egy hirtelen ötlettől vezérelve, gondoltam, levágatom a hajamat... ó te jó ég, és még fizettem is érte
-csillog-villog a lakás (Eszti, látnod kéne).. csak ne lenne ilyen hideg
-25-ször átnéztem az ajándékhalmot és továbbra is azon filózom, hogy ki kéne bérelni egy teherszállító gépet, hogy valahogyan hazajuttassam őket
-percről percre próbálom azt a pár napot beosztani, amit otthon töltünk, hogy mindenkivel tudjak találkozni, de persze nagyrészt Edkusozás lesz
-nagy ívben elkerülöm a konyhát és a benne tornyosuló édességhalmot, hogy a karácsonyi nagyevések után felférjek a gépre
-ja, és írom a blogot, amit az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam..
Szóval mi minden történt az utóbbi két hétben a kirándulásunk óta? Most volt az utolsó hajrá az egyetemen, ami erre a két hétre 2 prezit és 3 beadandót jelentett. Az egyik tantárgyunkból óvszerhasználatot népszerűsítő non-profit kampányok elemzését választottuk és prezentáltuk.. a tanárunknak nagyon bejött, hogy végre valami izgalmasabbat is lát a telefonos, tescos és sörreklámok után, de hogy a kínaiak mennyire prűdek.. befogott szemmel nézték végig elpirulva az amúgy csak szimbolikus jelentést hordozó reklámokat... szerencsére a jegyet nem tőlük kapjuk.
A másik prezink már egyszemélyes volt, amely után kapott egyetlen kritikám az volt, hogy legközelebb már jobban felkészül a tanárom az előadásaimra szilárd és folyékony eleséggel, mivel nem állapot, hogy múltkor a borpiacról, most meg luxusfagyikról adok neki elő, nem hozok termékmintákat, ő meg hol éhezik, hol szomjazik :)
Mivel itt minden beadandót, előadást legalább két ember értékel, így kameráztak végig ,és olyan zavaró volt, hogy nem tudtam sehova sem nézni, csak az orrom előtt terpeszkedő kamerára, és folyton arra koncentráltam, hogy húzzam be a hasam, ne mutassam az előnytelen profilom és egyebek... de túl vagyok rajta, akárcsak a beadandókon... szerencsére még egyik tanulmányomnak sem volt eddig eredménye, így boldog tudatlanságban fognak telni az ünnepek.. Azt azonban nagy büszkén elmondhatom magunkról, hogy minden komolyabb probléma nélkül átvészeltük Esztivel az első félévünket itt Hullban!
A suli mellett további programunk a karácsonyi készülődések befejezése, a belvárosi forralt borosok versenyeztetése, valamint néhány nemzetközi és magyar buli beiktatása volt. Most pénteken voltak nálunk újra a rendőrök, így márciusig nem lesz több kihallgatás vagy egyebek. Nagyon kapóra jött PC James jelenléte, mert ha már itt volt, akkor széles, kislányos mosollyal sikerült rávenni arra, hogy a feszes golyóálló mellényében baktasson fel kedvenc szomszédainkhoz és tájékoztassa őket a tetteik következményeiről... most sem leszek szájhős, mert pár óra múlva megint újrakezdték a zenebonát, úgyhogy nem tudom mit lehetne velük kezdeni.
Még múlt csütörtökön történt, hogy mikor hazaértem, Stu már annyira ideges volt a hangzavartól, hogy mutációs átfejlődéstől tartván, gondoltam felmegyek újfent, egyedül, és elkapom a srácokat. Már mindent mondtam nekik, először kedvesen, majd óbégatva, hogy mennyi negatív externáliát vagyunk kénytelenek miattuk elviselni, de nem akarta elhinni nekem a rappelve beszélő fiatalember. Igazából azon volt felháborodva, hogy ő még nem is látott engem soha, miért mondom azt, hogy már szóltam neki. Nekem az összes teljesen egyforma és olyan szintű fluktuáció van abban a lakásban, hogy képtelen vagyok megjegyezni és megkülönböztetni őket.
Megkértem, hogy jöjjön le velem a lakásunkba és hallgassa végig, mit művelnek. Nagy nehézségek árán lekísért, és belátta, hogy hát igen, ez elég kellemetlen lehet, főleg úgy, hogy vannak még olyan emberek, akik éjjel aludni szeretnének. Ekkor megajándékoztak minket egy éjszakányi csenddel, de azóta minden ugyanúgy megy... bár visszatérne az a lepedőakrobata pár, akik előttük laktak itt.. azt hittük, nincs náluk rosszabb, de van..
Csütörtökön és pénteken búcsúztunk el a többiektől a téli szünetre, a srácokkal pedig megünnepeltük Bindó szülinapját és karácsonyoztunk egyet.
Juhééé, nagyon noás ajándékokat kaptam :) Köszi-köszi!
Juhééé, nagyon noás ajándékokat kaptam :) Köszi-köszi!
Pakolást folytat! Két nap múlva otthon.. alig várom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése