Mivel Stu itt lapít mellettem az újonnan vásárolt Nagy-Britannia térképébe feledkezve és netem is van, gondoltam, miért ne adjak újabb életjelet. Igazából mielőtt visszajöttem, gondoltam, hogy az új évben kicsit igyekszem a diétázás alapelveit a blogírásra is kiterjeszteni, ami azt jelenti, hogy többször keveset fogok írni, mert az kevésbé megterhelő.. Nos, hogy egész héten nagyjából egyedül tengettem a napjaimat, lett volna időm írni.. a kérdés a min volt, ugyanis, ha az ember egyedül üldögél a lakásban, vasalgat, olvasgat és filmeket néz, nem sok olyan impulzus éri, amit megoszthat másokkal úgy, hogy azok élvezzék is.. tehát, ha van időm írni, nincs miről írnom, ha nincs időm írni, akkor lenne miről... Úgyhogy most megpróbálok anekdotázni röviden a semmiről.
Sajna Stu hétvégén is dolgozott, így csak délutánonként találkoztunk. Szombaton elmentünk egy kínai étterembe, amivel már régóta szemeztünk, mivel büférendszerrel működik és szinte mindig telt ház volt, amikor arra jártunk. Hát, nekünk ez a korlátlan fogyasztási lehetőség nem egy nagy biznisz, mivel az első tányér után nem bírtunk tovább enni az amúgy annyira nem rossz kínálatból.
Az ablakból gyönyörködtünk az arrafelé járókelőkben.. döbbenet. Ugyebár itt egész nagy hó és konstans mínuszok vannak az utóbbi napokban, ami azonban egyáltalán nem zavarja az exhibicionalistább helyieket. Láttunk hölgyikét bokáig gázolni a latyak-hó-só keverékétől átáztatott úton mezítláb egy szál szandálban... mindenhol folyott ki a hó a cipőből és lila volt a lábfeje, de abszolút magabiztosággal közlekedett. Azután jöttek a kigyúrt srácok -jeeee- trikóban és pólóban, liláskék karokkal, ami nem tűnt alapbőrszínnek, és ne feledkezzünk meg a rövidnadrágos bandáról sem, akik lábán a szőrtüszők fotoszintetizálásra szorulnak. Na jó, igazából csak irigykedek, mert négy réteg ruhában is megfagyok...
A hétvége legfontosabb küldetése az immár tűrhetetlenné vált internet-helyzet megoldása volt. Egyszerűen használhatatlan volt a netünk, max 2-3 percre tudott felcsatlakozni és állandóan akadozott.. Így körbejártuk, hogy más szolgáltatók mit kínálnak, mielőtt teljesen kiakadna a 21. század lánya, amiért nem tud netezni és skizofrén módjára magában kezd el odahaza beszélni. Először is elmentünk 2-2 carphone warehouse-ba és phones 4u-ba, amik több szolgáltatót szolgáltatásait kínálják egyszerre. Négyen négy különbözőt javasoltak, hogy szerintük az a legjobb. Így döntsünk... Hát elmentünk egyesével az egyes mobilcégekhez, és elsőként is az O2-nél vettünk netet, mivel azok elégedetlenség esetén 30 napon belül visszatérítik a dongle árát, de a feltöltést nem. Leellenőriztettük irányítószám alapján, h milyen a lefedettség a házban, hát természetesen maximumos :)
Ezeket a mobilneteket úgy kell aktiválni, hogy telepíted a donglet, aztán az felcsatlakozik és ott feltöltjük a SIM kártyát, hogy tudjuk használni a netet.. haha, O2 olyan maximumos volt, hogy még feltölteni sem tudtuk, mivel nem találta meg a saját hálózatát.. így spuri volt vissza a boltba, hogy visszakapjuk a szépséges pink dongle árát.. Ezután a következő próbánk ma a Vodafone lett, ami 7napos visszafizetési garanciát biztosított, de a feltöltést is visszatérítik, ha elégedetlen vagyok.. éés, nem csalás, nem ámítás : kerek 2 óra 45 perce már online vagyok és nem dobott le. Persze, 3 (a korábbi mobilnetes szolgáltatónk) érzi a vesztét, mivel a másik gépen le akarjuk fogyasztani és természetesen ma az is életre kelt, bár a yoda eddig jobban teljesít...
Sajna, ma este Eszti nem tért haza Hullba, mert törölték a gépét, így potyára fűtöttük be a szobáját, húztunk neki pihe puha ágyneműt és sütöttünk neki sütit :) Segond, a szobát ma éjszakára kiadjuk, a sütit meg megesszük.... közben majd reménykedünk azért, hogy holnap már ő is előkerül.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Designed by Lena