Újra HULLadék

Számunkra is meglepő módon, minden komolyabb probléma, késés, zuhanás, kisiklás és egyebek nélkül, visszaértünk szerencsésen Hullba, hogy szétfagyott lakásunkba újra életet verjünk. Bár az utolsó napokban olyan rémképek gyötörtek, hogy az apartmanba betörtek, kifosztották, elvitték a kedvenc porszívónkat és mindenhol a darabokra vágott ágyneműk tolltöltete fog minket érkezésünkkor várni, mindig azzal nyugtattam magam, hogy ez csak álom, mivel szintetikus az ágyneműnk, így nincs toll a kecóban.. felső szomszédjaink jól vannak, köszönik.. újévi fogadalmuknak, hogy idén slágergyanús új alkotással rukkolnak elő, a tegnap éjszakai koncert anyaga alapján azt kell mondjam, hogy még nem sikerült eleget tenniük.
Az utazás viszonylag gördülékenyen ment. Hála az online check-in opciónak, nem kellett sietnünk a reptérre, mert a megerősítés alapján csak a bőröndünket kellett volna a Fast Bag Drop-ban ledobni... haha, csakhogy Ferihegyen nem igazán van ilyen sor, így állhattunk be a többiek közé, akik becsekkolásra vártak.
Mivel nehéz volt egy helyben maradni, így gondoltam beszélgetek a BA információs pultjával, hogy minek van online becsekkolás, ha igazából abból csak nekik van hasznuk, nekem nincs. Erre mondta a srác, hogy hát igen, valóban fenn tartanak egy sort azok számára, akik csak bőröndöt adnak le, de mivel a magyar utasok nem tudnak angolul, így nem értik meg a kiírást és rossz sorba állnak.. Javasoltam neki, hogy akkor írják ki magyarul is, ha már egyszer Magyarországon vagyunk, sőt esetleg használjanak 22-es betűméretnél nagyobbat, vagy akár alkalmazhatnának személyzetet útbaigazításra... erre mondta az elfoglalt úr, hogy arra sajnos nincs kapacitás... hú, hogy nézett rám, amikor mondtam neki, hogy már hogyne lenne, hiszen ha nem lenne annyi szabad ideje, akkor nem játszana a számítógépén egy kólával és egy sajtburgerrel az orra előtt..
Ezután jól megbüntetett egy tündéri celebis hölgyike, mert az egyik bőröndünk túlsúlyos volt. Eddig még soha nem okozott problémát a súlytöbblet, mivel összeadták az együtt utazók bőröndjeinek súlyát.. az egyik 11, a másik meg 30 kg volt, ami akárhogy is számolok, kevesebb, mint 46, amit együtt vihettünk.. Ezután mondta a nagyokos, hogy vagy kiveszünk 7 kg-t a bőröndből vagy kicsengetünk 30 GBP büntetést.. Mivel úgy voltunk vele, hogy ez a csaj nem érdemli meg azt, hogy nekiadjuk a bőröndben lévő 2 kg szalonnát és kolbászt, ami nélkül Stu nem tud élni, így végülis fizettünk. A kártyaterhelést követően alá kellett írnunk egy nyilatkozatot, hogy levontak a bankszámlánkról 9200 Ft-ot... na, akkor jött el a pillanat, hogy hangnemet váltsunk a jóindulatú és szakképzett személyzettel, mivel azért adtunk neki az angol bankkártyánkat, mert fontot mondott, nem forintot.. és nem értette meg, hogy nem éppen ugyanaz Ft-tal fizetni egy angol vagy egy magyar bankkártyával...
Na, de mindegy.. ezek után már semmi rossz nem történt. Rendkívül érdekfeszítő útitárs voltam, mivel azt tettem, amit a gépen, majd a vonaton ordító 3 csecsemőnek kellett volna tennie: aludtam, ettem, mosdóba mentem egészen Hull-ig.. így nagyon gyorsan eltelt az út és csak nem is unatkoztam.
Jól jöttek az anyum által a fa alá rejtett réteges pulcsik, mert enyhe fagyhalál volt a vonaton és egész Angliában..Most, hogy túléltem az első éjszakát a lassan felmelegedő lakásunkban, ma már egyedül tengetem a napomat, így nosztalgiázhatok a mögöttem álló pár nap élményeiből, miközben mosónőt játszva gyönyörködök a hulló hulli hóban, ami azóta szakad, hogy beléptünk a lakásba. Nagyon jó volt hazamenni és sok-sok kedves családtagot, barátot és ismerőst újra látni, megcsodálni, hogy ki mennyit nőtt, fogyott, pocakosodott, kopaszodott, változott, nem változott.
A legnagyobb élményt a kismamalátogatások okozták, mert rajtuk lehetett leginkább észrevenni a változást, hiszen Edkus, Ancsa és Juditka nem csak pocakban, de a lemoshatatlan mosolyuk szélességében is nőttek, és hihetetlen volt látni őket, hogy így kicsattannak a boldogságtól. Folyamatosan Edkus pocakjával játszottam, hogy figyeljem Ugri ügyködéseit, aki hihetetlenül nyitott és barátkozó kislány, és ritka, ébren töltött pillanatában szívesen osztogatja az ötösöket kicsi talpával.


Találkoztam végre a blogról ismert Diussal is, aki élőben még szebb és aranyosabb, mint a képeken. Odaadtuk világszép Pankának a jól megérdemelt hercegnős ruhát és úgy örültünk neki, hogy nem felejtett el minket az utóbbi hónapokban..


.......a többi családi pindúr, Bubus, Mimó, Jancsika is nagyott nőttek és tündériek.


Kedvenc hímem, az imádott omega-hím öcsém is előkerült... hatalmas és már egy fokkal komolyabb, mint volt.. szépen megtáncoltatta a nővérét és zongorázta, gitározta neki a kedvenc dalait.. Sajnos csak négy napot tölthettem vele és a szüleimmel.. de segond, így majd előbb fogok újra hazakívánkozni.


Most, ha nem baj, nem fogok belemenni abba, hogy kivel hol és mikor találkoztunk, így csak annyit szeretnék írni Nektek, hogy mindenkinek nagyon örültünk, akivel sikerült találkoznunk és hálásak vagyunk azért, hogy zsúfolt napjaitokban tudtatok egy kis időt szakítani ránk.. Köszönjük a sok szép ajándékot, a finom falatokat, a villányi borokat és Hungária pezsgőket és az együtt töltött perceket..
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánunk - nekünk ilyen folytatás, mint amilyen kezdet jutott, abszolút elfogadható lenne :)