Ma szuperjókislány vagyok, így nemcsak, hogy végigültem az óráim felét, melegen felöltöztem és sálat is kötöttem, de vacsorát főztem Gyurmalinnak, ami egész ehető lett, bár ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy Eszti megmentette az egyre inkább szétomló krumplit, miközben én belefeledkeztem Anyum élménybeszámolójába a Nagyi-létről... na de, hogy még blogbejegyzést is produkálok, hát ezzel már mindenképpen túlszárnyalom az átlagaktivitásomat. Na, de ne is essünk túlzásokba, legyen elég ennyi is belőlem mára... a legközelebbi blogbejegyzésig ave mindenkinek!
Ja, ezt elfelejtettem közzétenni tegnap, úgyhogy akkor már tárgytalan az áldásom .. Szóval mi a helyzet errefelé. Most magunkról írok, mert arról az utóbbi időben nem írtam sokat.
Ja, ezt elfelejtettem közzétenni tegnap, úgyhogy akkor már tárgytalan az áldásom .. Szóval mi a helyzet errefelé. Most magunkról írok, mert arról az utóbbi időben nem írtam sokat.
Eszti: Kiheverte a TBC-t, úgyhogy nagyon egészséges, a hétvégén elugrott Liverpoolba kirándulni az egyetem szervezésében ahol nagyon jól szórakozott.
Stu: Határozatlan idejűre módosították a munkaszerződését jejeje, úgyhogy kisügyes és velünk ellentétben sokkal komolyabban veszi a sportolást.. Közben itt sunnyog mellettem, és arra a kérdésre, hogy mit kell tudnia a hazaiaknak róla, azt üzeni, hogy a munkatársai szerint a mai pubi frizurájával hasonlít a még Superman Christopher Reeve-hez (szerintünk nem), kemény fogfehérítésbe kezdett miattam Harold Crick módjára, 150-szer le és fel, 100- szor vízszintesen dörzsölve a fogait, és elégedett magával, de nem megközelíthetetlen...
Most jöttünk haza az Avatarról, onnan a jókedv.. Röviden és tömören, hihetetlen de élmény..a látvány kilóra benne van, de csak nem volt ilyen gyenge éve Hollywoodnak, hogy egy olyan film lesz az idei Oscar legjobbja, amiben kék, indákon lógó, eragonos sárkányokkal a hajukon keresztül összekötődő, elálló fülű gnóm izék harcolnak íjjal a legmodernebb technikával felszerelt páncélos action man brigád ellen...
Szóval nem avattunk új kedvenc filmet, és egy kicsit bánom (Stu nem), hogy nem a Hercegnő és a békát néztük meg, de összesítében jó szórakozás volt főleg 3D-ben. Na, de ez a mozi kérem, nem semmi. Eleve drágább volt a neten rendelni a jegyet, mint helyben megvenni, de legalább nincs helyjegy, hanem székfoglaló van az aprócska termekben.
Sikerült jó nagyot égnünk. Ugyebár moziba mi enni járunk elsősorban, így Stunak nagy dilemmát és fejtörést okozott egész nap, hogy milyen popcorn lesz a nusinasija, ha itt is csak édes popcorn van. Megkértük a pultnál a jóembert, hogy legyen szíves, mesélje el milyen pattogatott kukorica van a repertoárjukban: édes avagy sós.. Mondta, hogy édes és sós.. hu, mi meg amilyen okosak voltunk és mivel hallottunk már édes-savanyú mártásról is, azt hittük, hogy akkor a popcornban vegyesen vannak édes és sós egyedek, aminek a gondolatától is rosszul lettünk. Ezután a bácsit szépen megkérdeztük, hogy kóstolhatnánk-e mielőtt döntünk a beruházásról.. és erre ő kivett nekünk kesztyűs kézzel 1-1 darab popcornt és mondta, hogy ez a sós, ha nem vennénk észre magunktól.. kb olyan volt, mint egy sommelier, csak kihűlt popcornt adott nekünk méla undorral, gumikesztyűben.
Most, hogy még annyira nem zsúfoltak egyetemi napjaink, van időnk kicsit nézelődni és sétálgatni, hogy témát gyűjtsek a bloghoz. Hétfőn Esztit elvittem a Ferens Art Gallerybe, mert azt ugyebár sosem lehet megunni.. sikerült megint felfedezni néhány újabb remekművet, így lesz miért visszatérnem még egy párszor az év folyamán. Ma a Street Life Museum volt tervbe véve, ahova a napokban egymással élettársi kapcsolatba lépett két magyar úr is elkísértek minket látókör szélesítés céljából.
Stu: Határozatlan idejűre módosították a munkaszerződését jejeje, úgyhogy kisügyes és velünk ellentétben sokkal komolyabban veszi a sportolást.. Közben itt sunnyog mellettem, és arra a kérdésre, hogy mit kell tudnia a hazaiaknak róla, azt üzeni, hogy a munkatársai szerint a mai pubi frizurájával hasonlít a még Superman Christopher Reeve-hez (szerintünk nem), kemény fogfehérítésbe kezdett miattam Harold Crick módjára, 150-szer le és fel, 100- szor vízszintesen dörzsölve a fogait, és elégedett magával, de nem megközelíthetetlen...
Most jöttünk haza az Avatarról, onnan a jókedv.. Röviden és tömören, hihetetlen de élmény..a látvány kilóra benne van, de csak nem volt ilyen gyenge éve Hollywoodnak, hogy egy olyan film lesz az idei Oscar legjobbja, amiben kék, indákon lógó, eragonos sárkányokkal a hajukon keresztül összekötődő, elálló fülű gnóm izék harcolnak íjjal a legmodernebb technikával felszerelt páncélos action man brigád ellen...
Szóval nem avattunk új kedvenc filmet, és egy kicsit bánom (Stu nem), hogy nem a Hercegnő és a békát néztük meg, de összesítében jó szórakozás volt főleg 3D-ben. Na, de ez a mozi kérem, nem semmi. Eleve drágább volt a neten rendelni a jegyet, mint helyben megvenni, de legalább nincs helyjegy, hanem székfoglaló van az aprócska termekben.
Sikerült jó nagyot égnünk. Ugyebár moziba mi enni járunk elsősorban, így Stunak nagy dilemmát és fejtörést okozott egész nap, hogy milyen popcorn lesz a nusinasija, ha itt is csak édes popcorn van. Megkértük a pultnál a jóembert, hogy legyen szíves, mesélje el milyen pattogatott kukorica van a repertoárjukban: édes avagy sós.. Mondta, hogy édes és sós.. hu, mi meg amilyen okosak voltunk és mivel hallottunk már édes-savanyú mártásról is, azt hittük, hogy akkor a popcornban vegyesen vannak édes és sós egyedek, aminek a gondolatától is rosszul lettünk. Ezután a bácsit szépen megkérdeztük, hogy kóstolhatnánk-e mielőtt döntünk a beruházásról.. és erre ő kivett nekünk kesztyűs kézzel 1-1 darab popcornt és mondta, hogy ez a sós, ha nem vennénk észre magunktól.. kb olyan volt, mint egy sommelier, csak kihűlt popcornt adott nekünk méla undorral, gumikesztyűben.
Most, hogy még annyira nem zsúfoltak egyetemi napjaink, van időnk kicsit nézelődni és sétálgatni, hogy témát gyűjtsek a bloghoz. Hétfőn Esztit elvittem a Ferens Art Gallerybe, mert azt ugyebár sosem lehet megunni.. sikerült megint felfedezni néhány újabb remekművet, így lesz miért visszatérnem még egy párszor az év folyamán. Ma a Street Life Museum volt tervbe véve, ahova a napokban egymással élettársi kapcsolatba lépett két magyar úr is elkísértek minket látókör szélesítés céljából.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése