Szombat este.. Nem is találhatnék jobb alkalmat blogbejegyzésre :) Most, hogy elsőként kicsinosítottam Ugri blogját, nekiálltam szerencsétlenkedni az enyémmel is, mert anno annyi olyan template-t találtam, ami tetszett, hogy megfogadtam, minden hónapban cserélek. De persze most, hogy tényleg oda szerettem volna tenni magam, hogy találjak egy noásat, már egyik sem tetszett teljesen, mivel Stu valamennyit megvétózta, még a kedvenc baribárányosomat is.. Szóval maradtunk ennél.. van benne pöttyös masni noának, kocka stunak, csipke az angoloknak.. a következő jobb lesz :)
Ha már van egy kis újítás a blogban és van egy fél zacskó smarties-om, mint kötelező blogbejegyző kellék, gondoltam írok is bele... szóval egy kis heti retrospektív:
Nagy örömmel jelenthetem, hogy bár felemás eredményekkel, de úgy tűnik ténylegesen lezártuk az előző félévet és nem buktunk meg semmiből, yep-yep.. Kemény 4 hétig kotlottak a vizsgáinkon, hogy egy számot odapenderítsenek a felső sarokra, amit persze utána nem lehet megnézni vagy megvétózni.. bár nem is állt szándékomban.
Az új féléves tantárgyaim ugyanolyan zseniálisak, mint az előzőek. Az egyik tárgyból egy iszonyatosan idegesítő kínai nő tanít.. hát bátran kijelenthetem, hogy nála jobban beszélek angolul, mert legalább nálam a múlt idő nem azt jelenti, hogy jelenidőben elmondom a mondatot és a végére kanyarítok egy "okay"-t.. na de nem csak ez a baj vele, hanem, hogy szegény nagyon bele tud gabalyodni a mondandójába és a végén akkora hülyeségeket mond dadogva, hogy mindenki rajta nevet.. de meg is érdemli, mert legalább amolyan kegyetlen fajtából van :)
Na a suliról ennyit, mert ha még engem is untat minden perce, milyen lehet másnak olvasni ...
Mit is mondhatnék erről a hétről.. talán jól leírja az a jelző, hogy minden valószínűség szerint az utóbbi hét nap nem fog bekerülni életem top 500 hetébe és akkor még elég jó indulatú vagyok vele.. de ezt a témát is inkább hanyagolnám.. szerencsére azért két gyógyírem volt a kevéske elfogyasztott alkohol mellett a kedélyjavításra. Egyrészt a héten egy csomószor skype-oltam Nyúl családdal, ami nagy vonalakban abból áll, hogy beteszik a Kisbogyót a kamera elé és én csak gyönyörködöm benne, mert annyira tündéri, hogy napokig, hetekig képes lennék nézegetni :)
A másik program pedig a déli túra szervezése.. Húúú, nagyon szupernek ígérkezik. Teljesül mindkettőnk nagy kívánsága.. én végre láthatok hidakat Walesben, Stu pedig a legnevezetesebb Jane Austen állomásokat.. vagy fordítva, nem is tudom ki, mit akar jobban.
Szóval egész tartalmas kis programot sikerült összeállítanunk.. pontosabb részletekkel nem szolgálok, mert nagy büszkén meséltem, h megyünk Arsenal meccsre, erre 5 perc alatt elfogyott a jegy előlünk, így nem akarok hülyeségeket beszélni. Pontosan azt sem tudom megmondani, hogy március 13-án vagy 14-én indulunk-e, mert a meccs kihagyása miatt korábbi indulás is elképzelhető lett.
A lényeg, hogy elsőnek Peak District-be megyünk Derbyshire-be... ide kell egy szépséges fehér ing Papára, ugyanis ellátogatunk a 95-ös BBC-s és a legújabb Büszkeség és balítélet Pemberley birtokaira, nevezetesen Lyme Parkba és Chatsworth House-ba, ahol a kis tavakban Mr Darcy félig kigombolt hercegi felöltőben megmártózott, mondván, hogy "Úrrá kell lennem érzéseimen" :) yuppi, hát most majd én leszek Elizabeth Bennett egy pár napig..
Innen tovább két nap Walesben, aztán kettő Bathban juhééé, majd gyerekkori pajtásom, Kata vendégszeretetével fogunk visszaélni 3 napig Leatherheadben, ahonnan csillagtúrákat tervezünk:)
Szállások lefoglalva, főbb látnivalók kiválasztva, a birminghami Cadbury Múzeumba jegy megvéve.. további komoly készülődéseink keretein belül Jane Austen filmadaptációkat nézünk, hogy Stut is átjárja a látogatandó helyek szelleme... remélem minden kandúr bandi irigykedik :) Én meg tanulmányozom addig a tervbe vett hídhalmot.
Még két hét és én már teljesen be vagyok zsongva, így sok más értelmesről addig nem fogok írni, utána meg majd amiatt lesz ez a témám, mert még mindig a látottak hatása alatt leszek... szóval komoly reményképek kedves olvasóink :)
A héten ismételt történelmi pillanatként Esztivel tegnap ellátogattunk squasholni.. a rendszerességen van a lényeg, arra már rájöttem, mert ma mindenünk fájt, és feltételezem a tegnap esti ISA party-n elfogyasztott koktéloknak ehhez nem lehet köze :)
A mai nap csúcspontja: megpróbáltunk alkotni tárkonyos pulykaragu-levest, ahogyan csak Anya tudja.. hát Anyuci, leszámítva, hogy kicsit megcsúszott a citromlé és hiányzott a csipetkéd, egész maradandót alkottunk, ami segített is a kis betegen. Stu egész héten gyengélkedett, mert megfázott a konditeremben, ahol 15 fokra van állítva a klíma, illetve 45 perces rekordidő alatt -2 fokban hazafutott, mert egy kis testmozgásra vágyott... hát a "Noa, ezt nem értheted" részen (orromon keresztül lélegeztem, nem ettől fázhatott meg a torkom és egyebek) túljutottunk gyorsan, és hamar rátértünk a gyógyításra, ami egész jól sikerült, hiszen nem futottunk az utóbbi 6 napban sem a hidegben sem a klimatizált konditeremben..
Gondolom mindenkiben felmerül a kérdés lassan, hogy mikor jutunk el ahhoz a részhez, ami kicsit is kapcsolódik a bejegyzés címéhez.. igazából mindig a végére hagyom a címadást, de nem jutott eszembe semmi frappáns, így megkértem Stut rejtvényfejtés közben, hogy olvasatlanul adjon egy címet.. és ez megtetszett, mert figyelemfelkeltő és nem sejteti a későbbi sekélyes tartalmat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése