A marketing bűvöletében

Most töltöttem fel a legújabb beadandómat, ami azt jelenti, hogy ma este nincs az égvilágon semmi dolgom, azt csinálok amihez csak kedvem van: félórás fürdés, asztalnál evés, és a vasalásra váró ruhahalom negligálása. Aprócska mindennapi örömök, amiket alapvetően egyáltalán nem értékelek semmire, viszont amint megvonásra kerülnek, mártírként követelem vissza azt a pár órát magamnak, ahogy az az utóbbi két hétben is történt.

Nem sikerült elmenekülnöm a sürgető határidők elől, és mivel azon fogadalmamat, amit körülbelül elsős korom óta minden egyes félév elején nagy naivan megfogadok, miszerint mostantól írok házit és nem hagyok semmit az utolsó pillanatra, újfent nem sikerült tartanom, így nagy hajrával kellett behoznom a lemaradást. Bár eredménye egyelőre nincs a beadandóknak, a minőségét illetően nincsenek komoly kétségeim, hogy nem illethetőek a Nagy Művem megtisztelő címével, így annak megszületése egyelőre tovább várat magára.

Emlékeim szerint korábban említettem a Turnitin nevű, rettegett, az összes angol egyetem által alkalmazott szoftvert, amire minden beadandót fel kell töltenünk, hogy az galád módon kiszűrje azokat, akik véletlenül saját gondolatként tálalnak valamit, amit már előttük mások kigondoltak, leírtak, publikáltak, majd híresek és gazdagok lettek belőle. Bár nem vagyok a plagizálás híve, lévén, hogy szeretek új elméleteket kifejleszteni, be kell valljam, hogy az a pár perc, amíg feltöltöm a tanulmányt és feldolgozásra kerül nem egy leányálom, és amennyiben hosszabb folyamattal állnánk szemben, azt is mondhatnám, hogy egész jó kis fogyókúrás módszer lehetne. A múltheti szösszenetem 2%-os plágiumgyanús minősítésben részesült (10%-ig elfogadható). Szerencsére a program azt is megmutatja, hogy mely részt honnan nyúlta le az illető, így megnézhettem, hogy melyik mondattal voltak problémáim. A wikipédián találtam kemény két használható mondatot és azokat írtam le oly módon, hogy körülbelül a felét kihagytam, tettem bele újabb szavakat és lehivatkoztam, és láss csodát, mégis lebuktatott a kis rohadék. Magyarul átfogalmaztam, feltuningoltam, hogy noásabb legyen, és még így sem sikerült túljárnom az agyafúrt mesterséges intelligenciáján. Viszont én jobban számolok nála, mert az a két mondat távolról sem adta ki a dolgozat két százalékát.
Fájó szívvel be kell látnunk, hogy itt valóban hihetetlen fontosságot tulajdonítanak az elsöprő, önálló gondolatoknak, amit mi sem tanusít jobban, minthogy Eszti azzal bukott a turnitin bíróságán, hogy azt merte írni: a Marks&Spencert 1884-ben alapította Michael Marks és Thomas Spencer.. (közel 200 helyen talátak egyezést, mert ilyen sokan képesek magukénak tudni az elméletet) .. én hülye meg szóltam neki akkor, amikor elolvastam a beadandóját, hogy rossz dátumot írt, pedig valószínűleg úgy már sokkal egyedibb lett volna.
De a lényeg, hogy leadtuk őket és most egyelőre nem kell újabb marketinges elméleteken törnünk a fejünket, hogy miként ejtsünk rabul gyanútlan fogyasztókat.. helyette átálltunk az ostoba vevői oldalra, hogy aztán a "nagy szakértőkhöz"híven a legnevetségesebb dolgokat is elhiggyem és beleessek abba a hiába, ami gyakran a reklámozás legalapvetőbb célja.. higgyek az illúziónak, érezzem, hogy vannak csodák és ne féljek hinni bennük.. na jó, nem kell ilyen komolyan venni... Igazából csak egy UFO-ról van szó. Most, hogy megindult a karácsonyi felfordulás, ami nálam szeptember 9. óta tart, amikor is megvettem az első ajándékot Ugrinak, intenzív brainstormingot folytattunk arra vonatkozóan, hogy kinek milyen kütyükkel kéne a kedvében járnunk. (Ha szoktál tőlem ajándékot kapni karácsonyra, most is fogsz. Viszont, ha a tavalyi meglepim valamilyen szerencsétlen véletlen folytán nem tetszett, akkor várom a kívánságokat amennyiben a realitás talaján állnak).. Láttuk több helyen, hogy milyen népszerűek a Science Museum, mint hétköznapi csodák tömkelegét forgalmazó márka termékei és hát így kerültünk kapcsolatba ezzel az ismeretlen repülő objektummal.. egy figyelemkeltő reklám a kirakatban, egy egész oldalas hirdetés, egy amatőrnek álcázott videó és máris benne voltam a csapdában:

UFO (szemléltető kisfilm)

Nos, azok után, hogy megnéztük ezt a remek kis szemléltetőt, rohantunk venni egyet-egyet a két 7 éves unokaöcsémnek, tudván, hogy Bubukám, a Nagy Luke Skywalker milyen menő lenne, ha UFO-kat reptetve nyomulna a suliban. Mivel szellemileg nem sokkal állunk Bubus felett, magunknak is akartunk venni egyet, így az elsőként beszerzett tesztalanyokat kipróbáltuk. Hatalmas hajcihővel kizárólagos csatateret biztosítottunk az UFO támadásnak a nappaliban és a videóban látottaknak megfelelően nekiálltunk pörgetni a szerkezetet az asztalon, majd mindenféle mágikus és gravitációs vonzerővel felrepíteni és mutatványozni. Mikor a huszadik próbálkozásra sem sikeredett, megpróbálkoztam a Harry Potter-ből jól ismert Vingardium Leviosa bűbájjal. Mindhiába. Olvastuk a doboz oldalán, hogy a kéz gravitációs vonzerejének a nemtudommicsodája és még néhány hasonló számomra non-sense, de hihetőnek tűnő tényezőnek köszönhető a szerkezet mozgatása. Hát nem éppen. A doboz belsejében találtunk egy kis dvd-t és egy használati útmutatót jól elrejtve, hogy véletlenül se leplezze le senki ember fia a fondorlatot, hogy az UFO magától nem is repül, amire empirikus tapasztalataink alapján igen hamar kénytelenek voltunk rájönni.
A lényeg, hogy a termék kizárólag arra épül, hogy miként csapjunk be másokat, és amennyiben nem hisznek nekünk, mutassuk csak meg a dobozt és a másik leírást, mint tárgyi bizonyíték, ami részletes magyarázatot ad arra, hogy miért is tud repülni az ufo.. majd látva elképedt és féltékenységről árulkodó arcukat, adjuk nekik kölcsön a kütyüt és szégyenítsük meg őket azzal, hogy milyen szerencsétlen flótások, ha még egy ufot sem tudnak vonzani...
Szándékosan nem mondom el egyelőre, hogy mi volt a hantapalinta az ufóban, mert egyrészt nem akarom Anyut összetörni a hitében, hogy UFO-k léteznek, másrészt ha csak eszembe jut, hogy milyen sötét vagyok, hogy elhittem az illúziót, arra gondolok, hogy ott kéne ülnöm abban a harmadosztályú videóban a sok tátott szájú málé között. Harmadrészt meg ötleteket várok, hogy ki mivel magyarázza a dolgot (Eszti, Stu, Bilkó megjegyzésein és netes kutakodások igénybevételén kívül).