Az a terjeszkedő paca és Csibe rehabilitációja

Csütörtök, csütörtök, jelentkezek. Tegnap volt az első és egyben utolsó vizsgánk (egy szót sem érdemel sem ő, sem én), így az utána szervezett levezető tequila-kóstolás sebeit nyalogatva írok féllumposan ilyen korai órán, hogy ígéretemnek eleget tegyek (4 órát aludtam, szomjasan keltem, semmi értelmes, koherens szöveg nem várható).

Az elmúlt két hetünk alapvetően tanulásról, annak kipihenéséről és bandázásról szólt, de azért elugrottunk közben egyet kirándulni Leedsbe, aminek az élménybeszámolója a következő blogbejegyzésben lesz.

Kis kecónk lassan de biztosan kezd a sírba vinni minket, mivel hiába csak két éves, ami kutyáknál vagy más állatnál már sokat jelentene, no de építészetileg kérem, semmit. Neki már annyi baja volt ebben a bő négy hónapban, mint egy vénembernek. A konyhában szinte minden műszaki berendezés beadta az unalmasat,  a mosogatógépünk meg talán sosem működött itt, ami annyira nem zavart, mivel nincs is annyi étkészletünk, hogy teletegyük, és így is jártunk már úgy, hogy nem tudtunk enni, mert nem volt tiszta tányér... igen, az ördögi kör.

Szóval a legújabb kalandunk Eszti ominózus, állhatatosságot kívánó csizmájával indult. Mikor visszajött, akkor hirtelen elkezdett felmelegedni az idő itt Hullban, (nincs összefüggés a kettő között), és a kinti hó pillanatok alatt trutyis latyakká, majd hatalmas pocsolyává vált. Mivel az előszobánkba a tervező, aki nem sokat takaríthatott életében, nem csak, hogy szőnyeget, de legalább halvány krémszínűt választott, amin azonnal megmaradnak a nyomaink, és így elég tetszetősek voltak a sárban dagonyázás után. És hát az történt, hogy Eszti gyilkos surranója alatt keletkezett egy folt még két hete pénteken.. mivel nagyon nem mutatott szépen az előszoba kellős közepén éktelenkedő paca, így Eszti szappanos vízzel próbálta feltörölni.

Akkor úgy tűnt, hogy a probléma megoldva, kicsit lassabban szárad fel, mert hűvös az előszoba, így óvatosan, nem belelépve közlekedünk, de nem lesz baj. Csakhogy ez a tócsa elkezdett nőni és támadni. Elindult elsőnek a nappali felé, majd a mi szobánkba, miközben két leszármazottja jelent meg a hálónkban és a nappaliban, és azok is elkezdtek nőni. Ez azt jelentette, hogy napi legalább 3-4 zokniváltás belefért, mert papucs mindig elveszett valahol útközben és nem lehetett már akkorát ugrani, hogy ne lépjek bele, pedig az elején még nagyon élveztem az ugrálást.

No, kezdtük gyanítani, hogy ez nem az Eszti csizmájából származó sárfolt bosszúja. Elsőként arra gondoltunk, hogy alulról ázunk, ami nagyon jó új tapasztalatnak, mivel Pesten már vagy tízszer áztattak el fentről és kétszer oldalról, de lentről még sosem, így kuriózumszámba ment az eset nálunk. Jobb híján rátettük a foltokra a frottír, elég vastag fürdőszobaszőnyegeket és pillanatok alatt annyi vizet szívtak fel, hogy folyamatosan másfél órás szárítógépezés és 10 perc felitatás lett a programunk. De semmi javulás. Mikor múlt hétfőn Stu elment dolgozni, gondoltuk Esztivel, hogy nem adjuk fel a harcot, és nőiesebb módszerekhez fordulunk, ami komoly, furmányos csajok lévén a hajszárítóval és vasalóval történő támadást jelentette. (a vasaló nem kellett volna).

Mindez addig tartott amíg meg nem jelent Glen, az ingatlanközvetítő mindenese és tulajdonosa, a mi kedvenc Brandon ezredesünk, mert annyira figyelmes velünk. Szóval elkaptuk az udvaron és ő azonnal ugrott, belegázolt a vízhalomba és kereste a nyomokat, hogy honnan az árvíz... rövid keresgélés után kiderült, hogy Eszti wc-je a hibás, ami  falba épített, és  szétázott a falunk a szivárgás miatt és az terjedt szét. Nagyon örültünk neki, mert ez nem csak azzal járt, hogy Eszti 2 napig nem tudta használni a mosdóját, amíg a rendkívül elfoglalt vagyok plumber úr szíveskedett megérkezni, de a szivárgás után jött a penész is, úgyhogy az allergia a tetőfokán tombol nálam. Azóta realizálódott a helyzet, hála Glennek, aki aminthogy elzárta a wc-t, hozott egy rakat rongyot és azokon ugrálva itatta fel a vizet.. :) és ha már itt volt, akkor a mosogatógéppel is bombáztuk, és nem merem elkiabálni, mert már annyi kalandunk volt vele, de elvileg jövő szerdán érkezik az új gép.

De hogy ez a vizes mekkora gyökér volt. Audival jött, ami már nálam komoly sztereotípia a férfiskatulyázásban, hogy leegyszerűsítsem a percepciót.. Bejött és megkérdezte, hol a probléma. Elnavigáltam, hogy hol található a wc, és ha már itt volt, akkor megmutattam neki, hogy a mi zuhanyzónk szivárog és megkértem, hogy javítsa meg azt is, mivel már több ízben jeleztem az ingatlanközvetítő felé a problémát.. erre ő mondta, h nem, nem.. csak egy dolgot javít, erre van felhatalmazva és nem fog hozzá sem nyúlni addig a zuhanyzónkhoz, amíg erre nem kap megbízást, mert ez nincs benne az aznapi hadrendjében... mindezt persze az iPhone-jából nézte. Mondtam neki magyarul, hogy de szar életed van öregem, hogy nem csak, hogy megtiszteltetésnek kell venni, ha 24 óra után betolod a popsid, de még csak dolgozni sem akarsz... Na, szóval ennyit a szolgáltatásokról újfent Angliában.. de van ám ellenkező tapasztalatunk is a múlt hétről, ami felett azóta sem térek napirendre.

Egyszer már talán említettem, hogy Csibe, a laptopom, a másik jobbik felem elkezdett csúnyán köhögni, és iszonyatos hangokat kiadni. Az elsődleges diagnózist már felállította Bindó, miszerint a hűtővel lehet baj, valami portúllepte mérgezésre gyanakodva.. persze amikor augusztusban kaptam Csibét, akkor azt mondták a Sony Centerben, hogy 2 év garancia van a gépre, és háztól házig szervizt nyújtanak.. persze, persze, gondoltam. Kifelé jövet, súlylimit miatt -meg amiatt is, hogy elhagytam- nem hoztam ki a garanciáját a gépnek, meg különben is, ilyen fiatalon mi baj érheti.

Mivel már egyre zavaróbb volt, hogy óbégat a csajszi, így körbekérdeztünk a városban, hogy hol lehet gépet javíttatni. Gondoltuk, hogy próba-cseresznye, mielőtt rámenne a gatyánk is a javításra egy magánszervizben, megnézzük a vaio honlapját.. hát ott is az állt, amit mondtak a vásárlásnál, így felhívtuk a helyi központot. Elmondtuk, hogy mi a helyzet és, hogy  nincs TB-kártyája a gépnek, mert elveszett az éterben. Erre a gép alján lévő sorozatszám alapján simán azonosították Csibét és mondták, hogy két nap múlva (múlt szerdán) jön a DHL érte, hoz neki dobozt és elviszi kirándulni. Hát szkeptikusok voltunk, de szerda reggel tényleg megjelent egy DHL-es férfi, hozott dobozt és mondta, hogy 5 munkanapon belül hozzák nekem vissza a beteget. Erre múlt pénteken 48 órával az eltávozása után, meghozták Csibét, aki teljes fényében pompázott. Volt mellékelve bocsánatkérő levél, kis ajándék és munkalap, hogy mit cseréltek ki ingyen.. hát döbbenet, legalábbis mi nem számítottunk ilyenre, de azért ez nem egy rossz élet így.

Nos, most hirtelen ennyi a lényegesebb eseményekről, Leeds a következő, amiben majd mindannyiunk sajnálatos haláltusájáról fogok írni. Addig is most élvezzük a vizsgák utáni pihit, próbálunk a legénylakás ótvarságából nőies palotát alkotni és együtt örülünk annak, hogy az emeletre a héten 3 új lakó költözött.. na persze nem Tray és két lakótársa költözött el, nem nem.. hozzájuk költözött 3 új lakó, akik még többek között egy egész profi kis futópadot is hoztak maguknak, éljen éljen.