Semmitteszek

Az utóbbi napok nagy részét egymagam tengetem kis odúnkban, amíg Papa húzza az igát.. Próbálom magam nagyon hasznos dolgokkal lekötni, hogy ne legyenek túl unalmasak az egyedül töltött órák.
Elsőként is mosni akartam a nagy halom, feleslegesen hazavitt, de jól összegyűrt ruhát. Csakhogy tönkre ment Rózsi, a mosógépünk. Mindez persze akkor következett be, amikor kedvenc fekete cuccaink voltak a gépben és a víz nem folyt le a dobból valamint nem lehetett kinyitni az ajtót. Miután toporogtam a gép előtt 2 órát és Alohomora, meg Szezám tárulj varázsigékkel játszottam, könyörögve a benn úszó ruháknak, hogy bírják ki, a gyapjú nem menjen össze, a véletlenül a feketék közé ékelődött fehér ingem pedig ne legyen színváltó, kezdtem kiakadni.
A helyzeten tovább rontott, hogy az emeleten éppen új mű születése volt folyamatban, így gondoltam jobb híján nekiállok panaszleveleket írni az ingatlanközvetítőnek különböző dolgokról. Szerencsére mindenre azonnal reagáltak és másnap már jöttek a szerelők, akik a szűrőből igen érdekes dolgokat vettek ki. Mivel látták, hogy megátalkodott mackósok vagyunk, azonnal rám fogták a szűrőbe rejtett műanyag macik és pacik elrejtését, amik minden bizonnyal a korábbi lakók babájának a cuccai voltak. De a lényeg, hogy végre moshatok, így a vasalás napi 2 órás programot garantál számomra.
Emellett sokat mozgok, ami rendkívül jó hatással van az alvókámra. A szerda reggeli jóga után a végső nyújtásként végzendő hullapózból alig bírtam elmászni az ágyikómig, hogy aztán újabb két órát aludjak még. Bár a jógi közben azt mondogatja, hogy ez a gyakorlat serkenti a test vérellátását, ettől meg felfrissülünk és életre kelünk.. hát lehet, hogy velem van a baj, mert én egész nap úgy érzem magam, amilyen az utolsóként végzett gyakorlat élettani hatása.. ha az a hullapóz, akkor én egész nap hulla szoktam lenni és nem mozgékony mérgezett egér.
Mivel az időjárás tréfát űz velem, így sokat nem szoktam járni odakinn. Egyszer süt a nap, ami vonz a szabadba, hogy sétáljak egy nagyot valamerre, de mindig mire kilépek a házból, szakad a hó, ami ilyen jeges hungarocellnek néz ki és hozzá természetesen iszonyatos erősséggel fúj a szél, hogy az amúgy is jeges úton végképp elessek. Egyébként rendkívül érdekes és szánalmas, hogy mit össze szenvednek ezek az angolok a lehulló 15 cm hó miatt. Iskolák zárnak be, senki nem megy dolgozni, teáskannában felforralt vízzel olvasztják fel a szélvédőket és nem ismerik a hókotrókat. Nézem a facebookon a többi nemzetközi diák kegyetlen harcát, hogy fel sikerüljön szállniuk egy gépre és vissza tudjanak jutni Hullba, mert szinte mindenki járatát törölték és napokat késnek és üldögélnek egy reptéren.
Nekünk szerencsénk volt, mert bár mi tölthettük a legkevesebb időt odahaza, szerencsére a rossz idő elkerült minket. Nagyon remélem, hogy a hátsó szobánk lakója, Eszter asszony épségben és minden kellemetlenség nélkül visszajut majd hozzánk :)
No és természetesen nem hagyhatom ki a szabadidős cselekvéseim közül a kedvenc hobbimat, az olvasást. Most, hogy tegnap befejeztem a Dead until Dark vértől tocsogó első részét, átevezek az egyik kedvenc területemre és egy kanna tea meg Mese keksz mellett eltűnök 1-2 napra, hogy az első számú favoritom, Tracy Chevalier legújabb könyvének hódoljak. Eközben gyönyörködök a nyíló rózsáimban, mert 4-e elmúlt, ami a 12 szál rózsa-napja nálunk, és bár az angolok csokorkötésben nem éppen állnak a helyzet magaslatán, annyit tudnak azért, hogy a vágott rózsáiknak is hihetetlen illata van és hatalmasra nyílnak.. mint a mostaniak is:)