Szülünk!

Óóóó... nem tudom, hogy lehet valaki annyira körültekintő és figyelmes, vagy inkább ilyen hülye,  hogy a telefonját a szekrény mélyén lenémítva tartja, miközben fontos hívást vár, de nagy nehezen sikerült elérni minket a hírrel, hogy SZÜLÜNK! 

Lassan a felénél vannak, és 4 órán belülre ígérik Ugri érkezését. Stu dolgozik, Eszti tentézett egészen addig amíg már annyira izgultam, hogy szegényt toporogva felkeltettem, bocsi. Próbálom magam lekötni minden hülyeséggel, hogy a két hívás között végtelenségnek tűnő perceket valahogy átvészeljem....nosztalgiázok, képeket nézegetek és azon tűnődöm, hogy milyen gyorsan elment az idő.. nemrég még együtt játszottunk és minden este órákat csicseregtünk a lányszobánkban, és milyen jókat is veszekedtünk a magunk lányos módján 3 percig tartó örök haraggal.. 

Most meg már egy gyönyörű felnőtt nő, aki hamarosan anyuka lesz.. Már az első jel arra, hogy hamarosan felnövünk, az volt, hogy férjhez ment Andrishoz, akinél jobb és szeretőbb férjet nem is találhatott volna magának.. aztán nyáron jött családunk életének egyik legszebb napja, hogy a lehetetlen valóra vált és hamarosan jön a baba!

Annyi minden van a fejemben, bár ott lehetnék mellette, és láthatnám azt a gyönyörűséget, akinek hamarosan életet ad. Vajon Ugrit is olyan ügyesen fogja fogni, ahogy anno engem? 

Vajon Ugri is olyan okos kis doktornéni lesz, mint a szülei és minden plüssállatot meg akar majd gyógyítani, aki kicsit koszosan az útjába kerül és megesik rajta a szíve?

A legfontosabb azonban minden kívánság közül, hogy ne fájjon neki és minden rendben legyen, hogy  a pillanatnyi kellemetlenséget az apró, egészséges csöppség látványa azonnal mossa el és ez legyen életük legszebb napja, amire oly régóta vártak és amit annyira megérdemeltek. 

Kitartás Edkusom és Andris! Nagyon várunk Ugri!