1 héttel később

Eltelt egy újabb hét és megint sikerült nagyon inaktív blogbejegyző tevékenységet folytatnom.. Oka elsősorban azon kívül, hogy halálra tanulom, vagy inkább alszom magam a héten az, hogy semmi extra nem történt velünk az utóbbi napokban. Mivel a mai séta ötletének gátat vetett a hajnal óta szakadó hó, így kis kuckónkban lapítok és írok pár sort addig, amíg Eszti csoportprojekten dolgozik fenn az egyetemen, Stu meg dolgozik, mint minden harmadik hétvége délelőttjein. Szerencsére ki sem kell mennem a jól befűtött kis szobámból, mivel valaki becsempészett nekem egy jó nagy adag reggelit az ágy végébe, hogy csak az írásra koncentrálhassak, ami olyannyira sikerült, hogy egy óvatlan pillanatban a pizsimen landolt a fél teám.

A számomra legfontosabb hír, hogy megvettem tegnap este a repjegyemet haza, hogy 6 napig Ugrizzak és babázzak a család többi apró cseprőjével és lecsekkoljam, hogy Robkus tényleg nagyobb-e már mint én, mármint magasságban, nem szellemileg. Szóval március 31-én hat körül valaki please szedjen fel a reptéren és április 6-án pedig tegyen le.. Sajnos, ami rossz hír, hogy ezúttal egyedül fogok csak utazni, mivel Stu nagy sajnálatára nem tud most velem tartani, mert kevés a szabadsága és azokat a napokat pedig inkább helyi felfedezőutakra kívánja fordítani.. Na de segond, mert most nagyon készülök, hogy végre egy picit hazamenjek fejet tisztába tenni és Esztikézni. 

Apropó jegyvásárlás... Beregisztráltunk kis segítséggel és nógatással a Hull City FC rajongói vagy milyen klubjába (nem volt felvételi elbeszélgetés, hogy fény derüljön arra, hogy a Halmosin kívül egyetlen jelenlegi vagy ex játékost sem ismerek, sőt a csapatról sem hallottam soha kiérkezésünk előtt), úgyhogy nagyban várjuk a keddet, hogy megvehessük a jegyet a Hull City - Arsenal meccsre.. azt nem mondom, hogy nem tudok aludni az izgalomtól, de biztos jó lesz :)

Ami a héten említésre méltó további esemény volt, hogy rakott krumplit sütöttünk a hazai ízekre vágyóknak.. hát én nem tudom, hogy sikerült még ezt is elrontani, de minden valószínűség szerint a krumplival volt a baj, mert ilyen jacket potatohoz való burgonyát lehetett csak venni, ami hiába főtt kétszer annyi ideig és sült 50 percig,  néhány galád bitang egyed még így is merészkedett keményebb maradni a kelleténél..  de nem szidom alkotásunkat, mert amint a képeken szereplő üres tányérokon is látszik, minden elfogyott, csak a tanulság az, hogy ilyen krumplit többé nem veszünk.

Ja igen, a képről jut eszembe, hogy Eszti a tavaszi megújulás jegyében egy hirtelen ötlettől vezérelve a poénnak szánt javaslatomon felbuzdulva levágatta a haját és most aztán végképp nagyon poppos csaj lett, így ni :)

Szegény Paulina, a laptopja az én Csibém egy hónappal ezelőtti két napos távollétéhez hasonlóan kiránduláson van a HP központban, mert valami baja van a videokártyának vagy minek benne.. nem tudjuk, mivel egy hete elvitték, és csak egyszer szóltak neki telefonon, hogy ők nem látnak semmi hibát, de azt nem említették, hogy mikor küldenék vissza.. Nyugalom, Stu felajánlotta az ő Hugóját Esztinek addig, amíg a kicsikéjét nélkülöznie kell.
Ezeken kívül igazából olvasással, filmezéssel, Edkus-pletyivel, Ugriban és a többi babziban történő gyönyörködéssel, mozgással, alvással és mint mindig, az ördögi körbe illő vasalással telt a hét, aminek talán legizgalmasabbnak mondható napja a ránk váró ma délután lesz, ugyanis összeülünk Atlasz bácsival és Csibével  egy pár órára, hogy a március közepére tervezett Dél-Anglia felfedező utunkat megtervezzük. Előre megegyeztünk abban, hogy nem lesz Noa-hiszti, mintha ez olyan gyakori lenne.. Mindenki választ két helyet ahova megyünk.. Szóval Bath az biztos úti cél, Stu még nem terítette ki lapjait, Wales-re vagy valami híres hídra tippelek, de majd meglátjuk.