Kedden 7-kor riadó volt, hogy elhagyjuk a szépségesnek nem éppen mondható Swansea-t azzal a tudattal, hogy estére eljutunk abba a városba, ami majdnem az otthonunk lett erre az évre... de addig még hosszú és látványosságokban gazdag nap állt előttünk.
Első megállónk Cardiff, ahol úti célunk a Castell Coch-t meglátogatása volt, aminek az a különlegessége, hogy egy 13. századi gótikus vár maradványaira épült 19.századi mestermű, mely állítólag a Walt Disney logó alkotóját is megihlette, lévén, hogy a ma létező kastélyok közül ez hasonlít legjobban a logóban visszaköszönő kastélyra. Igazi mestermű amúgy a kastély, mivel korának leggazdagabb embere, Bute grófja, korának legnevesebb angol építészével és designerével, William Burges-szel szövetkezett oly módon, hogy a pénz nem számít alapon az építész azt a megbízást kapta, hogy a frissen megvásárolt kastély romjaira tervezzen egy olyan lakhelyet, mely egy az egyben egy gótikus újjászületés, de rendelkezik az akkori jelenkor minden kényelmi feltételével... így aztán igazi kuriózum született és hatalmas élmény volt benne kirándulni.
Innen tovább utunk az utolsó walesi megállónkhoz, a Chepstow Castle-hoz vezetett, mely Nagy-Britannia legelső kővára, ami az elmúlt majdnem 1000 évben közel hússzor lett részben lerombolva, átalakítva és bővítve, hogy végső formáját elnyerje.
Két kastély után jött a hidak délutánja, ugyanis Bathig nem csak paloták sorakoztak lépten-nyomon, de még jó pár hidászati szempontból neves alkotás is szembe jött. Elsőként is a Severn Bridge és Second Severn Bridge következett, majd pedig Bristolba érve az Avon feletti Clifton Suspension Bridge...
Bristolban sétáltunk egy pár órát, megnéztük a katedrálist, aminek a közelébe érve szembesültünk a ténnyel, hogy a gótikus monstrumot egy picit benéztük, mivel az valójában a University of Bristol főépülete, és a katedrális egy pár számmal még ennél is nagyobb és a város másik részében van.. viszont meg kell hagyni, hogy az alatt a pár óra alatt, amit ott töltöttünk, rájöttünk, hogy ez a város csodaszép, sok-sok parkkal és művésznegyeddel.
A bristoli sétát követően már semmi nem választott el minket attól, hogy elérjük azt, amire már oly régóta vártam: a 18-19. századi angol arisztokrácia kedvenc gyülekezőhelyének, Bath városának tábláját, majd a rokokó és neoklasszicista stílusjegyeket hordozó, egyforma mészszínben pompázó házak sorát, végül pedig a jól megszokott kis ottani hotelemet, hogy aztán két napig fürödjek a város szépségében és küzdjek a kognitív disszonanciával...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése