A házam mozgóképekben:
A házam fényképekben:
A házam a saját szavaimmal: Igen, elfogadom
Szóval, akárcsak Keira Knightley-nak, nekünk is leesett az állunk a Chatsworth House szépségétől és az általa nyújtott számtalan csodálatos élménytől. Majdnem kimaradt az útvonalból a kastély látogatása, mivel szombatra ütemeztük be a programtervbe, de csak vasárnap volt a 2010-es szezonra a megnyitója a háznak.. kivételesen erőszakos voltam és sikerült elérnem, hogy akkor legyen szombat a Lyme Parké, ami csak 30 mérfölddel van nyugatabbra Chatsworthtől és egy kis kitérővel, de lécci lécci menjünk el... és mennyire megérte..
Kezdjük is a legérdekesebb információval, miszerint a szezonnyitó eseményen a ház tényleges lakói, nevezetesen Peregrine Cavendish és Amanda Heywood-Lonsdale, alias the 12th Duke and the Duchess of Devonshire fogadták a látogatókat néhány gyerekükkel, unokájukkal, meg kutyusukkal.. nem semmi.. ha nem lett volna mindenhol kinn a fényképük a bejáratnál, nekünk fel sem tűnik, hogy ilyen menőmanók között vagyunk, ugyanis annyira szabadon leálltak beszélgetni mindenkivel, hogy le voltam döbbenve.. mármint nyilván nem vártunk fegyveres-bőrdzsekis Kevin Costnereket, de a papa olyan ügyesen tette a fát a kedvenc kandallójába, hogy én valami főkomornyiknak néztem első körben..
No hát a házról meg a parkjáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.. egyszerűen zseniális barokk enteriőr, még zseniálisabb fényárban úszó szoborterem.. néhány kósza Rembrandt, Grotto, Monnoyer, Da Vinci, Monti és még sok száz remekmű egy bőven átlagmúzeum feletti tárlatból, na meg persze Delftware vázák és belga millefleur-ökkel tarkított faliszőnyegek.. hát nem semmi kis kecó, tény és való.. és talán az a leghihetetlenebb benne nekem, hogy a több száz éves múltra visszatekintő falak között olyan csodálatosan harmonizál minden, kezdve az ókori római és görög szobroktól, a reneszánsz műremekeken át, egészen a kortárs designig, hogy az hihetetlen.
A ház egyik kiemelkedő alkotását Lucian Freud neve fémjelezi, aki egy portrét festett a jövendőbeli grófnéról (az a ronda színes arckép a képsorozatban és az utána lévő képen egyik oldalon szerény személyem mellett a duke magyaráz éppen a festményről)... Ennek a képnek az a lényege, hogy 400 féle színkombinációban 5 másodperces átfutási idővel játszik egyazon arccal, ahol a színjátéknak köszönhetően minden egyes újabb megvilágításban újabb hangulatban mutatja meg a nőt.. nagy ötlet, nagyon tetszett.. órákig lehet nézni :)
A ház egyik kiemelkedő alkotását Lucian Freud neve fémjelezi, aki egy portrét festett a jövendőbeli grófnéról (az a ronda színes arckép a képsorozatban és az utána lévő képen egyik oldalon szerény személyem mellett a duke magyaráz éppen a festményről)... Ennek a képnek az a lényege, hogy 400 féle színkombinációban 5 másodperces átfutási idővel játszik egyazon arccal, ahol a színjátéknak köszönhetően minden egyes újabb megvilágításban újabb hangulatban mutatja meg a nőt.. nagy ötlet, nagyon tetszett.. órákig lehet nézni :)
Na, de nem untatok senkit a ház részletes leírásával, mert csak benn vagy másfél órát eltöltöttünk és még hátra volt a park, vagy inkább parkrengeteg labirintussal (amiben nagyon eltévedtünk), kaszkádokkal, üvegházakkal, kis kápolnákkal, tavakkal, sziklakertekkel, szökőkutakkal, faunokkal, barlangokkal és egyebekkel tűzdelve, amik látványával képtelenség volt betelni, így mindenképpen vissza kell térni, hogy nyári zöld pompájában eltöltsek itt még legalább egy napot vagy akár egy életet is..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése