Az út

Hosszas kihagyás után, mint hull-i internet-előfizetők tudunk írni!
Megérkeztünk sikeresen Hull-ba! Az út meglehetősen fárasztó, de izgalmakkal teli volt. Az utolsó otthoni hétvégénk emlékei és a nagy utazás okozta stressz miatt alig aludtunk 3 órát és négykor már úton voltunk a reptérre.
A Budapest-Brüsszel járat rendben volt teljesen, viszont Brüsszelben nagy szükségünk volt arra a 1,5 órára, amit átszállásra kaptunk. Bár ugyanarról a terminálról indultunk, amire érkeztünk, nem volt boarding cardunk, mivel azt nem tudták Pesten átadni, így nagyon kellett kapkodnunk, amit tovább nehezített, hogy terminál útbaigazító táblái nem éppen álltak a helyzet magaslatán..de megtaláltunk mindent.
Valahol a terminál aljában volt a bmi légitársaság gépeinek várója, ahonnan angol kisvárosokba lehetett utazni..elég gázul nézett ki, főleg azok után, hogy az emelet milyen modern és hangulatos volt. A váróban itt csak öltönyös/kosztümös üzletemberek és üzletasszonyok voltak, akik egy-két órára átugranak Angliába egy gyors tárgyalásra, aztán vissza. A tömegből gyanúsan kilógott három csöves kinézetű külföldi, akiknek rengeteg poggyásza és álmos feje volt-na azok voltunk mi!
Hát a gépünk számomra minden okot megadott a halálfélelemre, hiszen állítom, hogy ilyen méretben még makettet is lehet venni, nem beszélve arról, hogy nem lehetett felállni, mert olyan alacsony volt a belmagasság. Azt azonban el lehet mondani, hogy igen hatékony kapacitáskihasználással működnek, hiszen a 37 ülésből 35-ön utaztak, míg a brüsszeli Boeing 737-es csak félig volt. Nagyon kíváncsian vártuk, hogy lesz-e steward(ess )és ha igen, akkor milyen magas, hogy magabiztosan tudjon közlekedni a folyosón. Egy 150 cm-es nő volt, aki abszolút rutinosan mozgott a koporsónyi helyén.
A landolás borzalmas volt, ugyanis a jó öreg angol szélvihar fogadott minket Leeds repterén. A reptér nagyon otthonosnak nevezhető, ugyanis nem sokkal nagyobb a házunknál, melynek megfelelően semmi tábla, személyzet nem volt, hiszen előbb-utóbb minden út a poggyászátadóhoz vezet. Mivel csak mi voltunk a poggyászos utasok, szinte csak mi álltunk a szalagnál és vártuk bőröndjeinket, amik számunkra is meglepő módon, de megérkeztek!
A reptérről taxival mentünk Leeds-be gyönyörű zöld angol tájakon áthaladva az egyirányúnak és egysávosnak tűnő úton a rossz oldalon haladva, majd onnan vonatoztunk Hull-ba, 10 órás utazás után megérkezve újdonsült városunkba!