Az átlagos hétvégéink odahaza családlátogatásról vagy baráti összeröffenésekről szoktak szólni. Hát itt ez most teljesen másként zajlott.. családi is volt részben, hiszen Stummal tölthettem és baráti is volt részben, mert Eszti velünk volt. Ami miatt rendhagyó volt, hogy semmiben sem különbözött a mögöttünk álló héttől.
Péntek este kimentünk megnézni a Freedom Festival esti programját. A nappali fénynél elhagyatottnak és kihaltnak tűnt sikátorokat illetve árkádokat a régi dokkban közel százezer ember népesítette be, hogy megnézze a különleges tűzinstallációkat, melyeket elismert művészek készítettek. Nagyon érdekes látvány volt a sok különféle tüzes alkotás, melyek sötét felhővel és olajszaggal sejtelmesen árasztották el az amúgy lélektelenül üres utcákat és különleges hangulatot árasztottak. Sajnos a képek nem tudják visszatükrözni a valós látványt, de lélegzetelállító volt. (Elnézést kérek mindenkitől, aki hiányolja Stut a képek nagy részéről, de ő messze a legjobb fotós hármunk közül, így az övé a gép is)
Mivel nekünk, szinte mediterrán éghajlathoz szokott magyaroknak, nagyon hideg volt az este, így jól esett a remekművek árasztotta melegben pörkölődni.. De hogy az angolok, hogyan bírnak 12 fokban egy szál lenge nyári ruhában és egy nyitott papucsban közlekedni, az számunkra, "trikó+póló+pulcsi+kabát+gyapjúzokni+hosszú nadrág+zárt cipő+sál variációra esküszünk" kényes turisták számára szinte felfoghatatlan volt.
Az egész part szinte végig tűzben égett és minden kisebb-nagyobb beugróban, szabad téren tehetséges és önjelölt zenészek játszottak.. hihetetlenül eklektikus volt és bár az elején kicsit furcsállottam, hogy miért pont az egyik legocsmányabb városrészben kellett ezt megrendezni, utólag látom, hogy a lehető legjobb helyszínt választották, hiszen a félelmetesen üres falak ódonságát tökéletesen ellensúlyozta a számos vasból és szénből készült tűzjáték, és különben is egy vállfára akasztott trikóba rejtett gyertya a modern negyedben teljes ellentmondásba került volna...
A program szombaton is folytatódott. Itt már több koncerthely volt, de mi nem igazán ismertük a fellépőket, úgy kb. 50 angol banda szerepelt. Akik ismertek lehetnek a Peter Andre-n :) kívül, az a JLS nevű 4 androgün alkotta tinibanda, akiknek köszönhetően a város tele volt könnyes szemű, rózsaszínbe öltözött, JLS transzparensekkel közlekedő lányokkal... sajnálatos módon lemaradtunk a zseniális koncertről, de nagy szerencsénkre épp az utcánk mellett ment el a hatalmas babarózsaszín limuzin, ami a banda saját autója.. A fesztivál egyébként iszonyatosan igénytelen volt, mert ahova a szem ellátott mindenhol szemét volt, de úgy láttuk, hogy ez rajtunk kívül nem sok embert zavart, ugyanis mindenki nyugodtan üldögélt a másik szemetén, vizeletén.. talán a legszebb látványt azon családok nyújtották, ahol a részeg szülők alig bírták tolni a babakocsit és a gyerekeken egy szál póló, vagy annyi se volt.
Este 10-től volt a vízen egy hatalmas tűzijáték, ami bár nyomába sem ér a mi augusztus 20-i tűzijátékunknak, nagyon színvonalas volt.. A szeméttől eltekintve a fesztivál hangulata nagyon különleges élmény volt számunkra és ez a carabosse dolog fantasztikus találmány.
Ma volt a Clipper around the World megnyitója, mely előtt a Red Arrows tartott félelmetes légi bemutatót. A kihajózásra rengeteg látogató jött el és bár 2 órát álltunk a hidegben, azt kell mondjam, megérte, mert soha nem fogom elfelejteni azt a látványt, ahogy a 10, egyenként negyven fős mannschaft-tal rendelkező 68-as vitorlás egyesével kivonult a keskeny öbölből a Coldplay Viva La Vida számára, majd formációba felhajózva egy tiszteletkört tettek a tengeren a sok kísérő hajó mögött... 10 hónap múlva ér majd véget ugyanitt ez a világ körüli verseny és remélhetőleg akkor is ott tudunk majd állni, 10 Hullban töltött csodálatos hónap emlékével.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Designed by Lena