A hétvégén újra a kultúráé (anyának és Edkusnak) és művelődésé volt a főszerep. A Museum Quarter további két múzeumát látogattuk meg, hogy látókörünket még jobban szélesítsük.
Elsőként is az Arctic Corsair, mint Hull utolsó, idézem: vonóhálót húzó vagy fenékhálós- halászhajójának fedélzetére látogattunk.
Jó hír azoknak, akik azt hitték, hogy az EU csatlakozás okozta restrikcióknak köszönhetően a halászok, akik az üzleti negyedekben nem tudtak elhelyezkedni, mind hajléktalanok és alhololisták lettek, hogy a múzeum tárlatvezetői mind az egykori hajón szolgáló legénységből kerültek ki. Ennek legfőbb előnye az volt, hogy úgy ismerték a hajó minden csínyját-bínyját, mint a tenyerüket, így igazán beavatott kezekben voltunk és minden kampóról, folyosóról, kötélről hallgathattunk kisebb anekdotákat, hogy szolgálatuk idején milyen kalandok érték őket.
Csak mi és egy félhülye, ha nem teljesen elmebeteg társaság voltunk a látogatók arra a körre és két vezetőt kaptunk, egy konyhást és egy halászt. Miután ők is rájöttek arra, hogy a másik négy látogató nem normális, az egyik szépen kivezette őket a hajóról, így már csak velünk foglalkozhattak. Nagyon aranyos bácsikák voltak és igazi gavallérok. Mindig megfogták a kezünket egy csúszósabb résznél és vigyáztak ránk.
Nagyon élveztük a tárlatvezetést, mert még sosem voltunk egy régi halászhajó fedélzetén, pláne úgy, hogy mindenhova bemehettünk. Hihetetlenül pici helyen kellett meghúzniuk magukat éjszakára a halászoknak és nagyon kemény munkájuk volt napközen. Ha csak arra gondolok, hogy a szárazföldön milyen bénán és bizonytalanul közlekedtem azokon a keskeny folyosókon, sok-sok kiálló kampóval, el sem tudom képzelni milyen lehetett itt nagy viharban, a vergődő hajón mozogni. Ennél már csak az volt érdekesebb, hogy az alkohol és cigifogyasztás itt duti free szintjén ment. Mindenki kapott az út elején fél liter rumot, 10 üveg sört és egy doboz cigit, és aki nem osztotta be jól, az a "duti free"-nek nevezett raktárból a kapitánytól vehetett utánpótlást és egyéb italokat, amit az út végén a bérükből levontak.
Tanulságos kis kirándulás volt és láttuk a hajó gépházát, ami teljesen úgy nézett ki, mint a Titanicban csak kábé tizedakkora, arról nem is beszélve, hogy a hajó konyhája pedig a Steven Seagal konyhájára emlékeztetett az Úszó erődben. Megengedték nekünk, hogy kongassunk, meg a távírókkal, rádiókkal szórakozzunk, sőt Stu még kormányozhatta is a szárazföldön álló hajót.
Ezután a Hull and East Riding Museumba mentünk, ahol paleontólógiai és egyéb régészeti leletek voltak kiállítva, melyekben Yorkshire igencsak bővelkedik. Ez is színvonalas tárlat volt, de annyira nem fogott meg minket, mint a másik három.
A múzeumok shopjaiban sikerült egy csomó prospektust összegyűjtenünk, amik hasznosak lesznek a további programok szervezésére, ha a környék látnivalóit kimerítettük... Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy Yorkshire csodaszép és rengeteg látnivaló lesz: kastélyok, kisvárosok, várak, tengerpart, ódon halászfalvak, gótikus templomok, vízesések, hegyek, völgyek, sziklák mind vannak, úgyhogy lesz mit nézni..
Sajnos egyik legfőbb haditervünk, hogy december 4-ét Bathban ünnepeljük, nem jött össze, mert már most tele vannak a hotelek Bathban (az advent itt nagy felhajtás).. nagyon csalódottak voltunk (lehet, hogy Stu csak tettette). De semmi gond, mert utána láttuk, hogy Yorkban a Castle Howard egész decemberre karácsonyi köntösbe bújik, így azt megyünk majd el megnézni! juhéé
Vasárnap már a beruházások napja is volt, ugyanis Gyenge Lóránd 20 wattos porszívónkat lecseréltük Bivalyra, így kitakarítottuk az egész lakást és minden csak úgy csillog villog! Emellett vettünk egy cipősszekrényt és egy íróasztalt az Argosban, ami Stu kedvenc helye. Itt egy katalógusból kell rendelni, a pénztárnál leadni a számot és kifizetni, majd 5 perc múlva egy futószalag kihozza a terméket.. tiszta logisztikai feladat.... van itt minden: bútor, ruha, elektronika, ékszer, telefon, gagyi, nem gagyi..van egy 2000 oldalas katalógusuk, így Stunak van mit olvasnia, ha belefáradna a melókeresésbe.
Ma közepesen eredményes napot zártunk.
1. Stunak a bankot sikerült elintéznie, hála anyukája gyors segítségének.
2. Megérkeztek a bőröndjeink!! Az már más kérdés, hogy nem tudom hova tenni a sok cuccot..de majd megoldom. A Mese keksz és a szalámi (köszi Anyu! Andrásék jöhettek, lesz mit adnom Annának és Bubának) elrakása nem okozott problémát, de a ruháké, az már annál nagyobbat!
3. Immár a harmadik kiküldött szerelő is megállapította, hogy ki kell cserélni a radiátorunkat. Ezt nem igazán értem.. Nem tudom, hogy a ranglétrán felfelé haladva még hány újabb ember fog idelátogatni, ránézni a radiátorunkra, majd miután bekapcsolás után az nem fűt, rámutatni a tényre, hogy CSERE kell. Remélem nem egy divizionális szervezettel állunk szemben, hogy sorba mindenki idejöjjön, mert én ezt nem csak, hogy únom, de már egy kicsit fázom is a hálónkban.
Elsőként is az Arctic Corsair, mint Hull utolsó, idézem: vonóhálót húzó vagy fenékhálós- halászhajójának fedélzetére látogattunk.
Jó hír azoknak, akik azt hitték, hogy az EU csatlakozás okozta restrikcióknak köszönhetően a halászok, akik az üzleti negyedekben nem tudtak elhelyezkedni, mind hajléktalanok és alhololisták lettek, hogy a múzeum tárlatvezetői mind az egykori hajón szolgáló legénységből kerültek ki. Ennek legfőbb előnye az volt, hogy úgy ismerték a hajó minden csínyját-bínyját, mint a tenyerüket, így igazán beavatott kezekben voltunk és minden kampóról, folyosóról, kötélről hallgathattunk kisebb anekdotákat, hogy szolgálatuk idején milyen kalandok érték őket.
Csak mi és egy félhülye, ha nem teljesen elmebeteg társaság voltunk a látogatók arra a körre és két vezetőt kaptunk, egy konyhást és egy halászt. Miután ők is rájöttek arra, hogy a másik négy látogató nem normális, az egyik szépen kivezette őket a hajóról, így már csak velünk foglalkozhattak. Nagyon aranyos bácsikák voltak és igazi gavallérok. Mindig megfogták a kezünket egy csúszósabb résznél és vigyáztak ránk.
Nagyon élveztük a tárlatvezetést, mert még sosem voltunk egy régi halászhajó fedélzetén, pláne úgy, hogy mindenhova bemehettünk. Hihetetlenül pici helyen kellett meghúzniuk magukat éjszakára a halászoknak és nagyon kemény munkájuk volt napközen. Ha csak arra gondolok, hogy a szárazföldön milyen bénán és bizonytalanul közlekedtem azokon a keskeny folyosókon, sok-sok kiálló kampóval, el sem tudom képzelni milyen lehetett itt nagy viharban, a vergődő hajón mozogni. Ennél már csak az volt érdekesebb, hogy az alkohol és cigifogyasztás itt duti free szintjén ment. Mindenki kapott az út elején fél liter rumot, 10 üveg sört és egy doboz cigit, és aki nem osztotta be jól, az a "duti free"-nek nevezett raktárból a kapitánytól vehetett utánpótlást és egyéb italokat, amit az út végén a bérükből levontak.
Tanulságos kis kirándulás volt és láttuk a hajó gépházát, ami teljesen úgy nézett ki, mint a Titanicban csak kábé tizedakkora, arról nem is beszélve, hogy a hajó konyhája pedig a Steven Seagal konyhájára emlékeztetett az Úszó erődben. Megengedték nekünk, hogy kongassunk, meg a távírókkal, rádiókkal szórakozzunk, sőt Stu még kormányozhatta is a szárazföldön álló hajót.
Ezután a Hull and East Riding Museumba mentünk, ahol paleontólógiai és egyéb régészeti leletek voltak kiállítva, melyekben Yorkshire igencsak bővelkedik. Ez is színvonalas tárlat volt, de annyira nem fogott meg minket, mint a másik három.
A múzeumok shopjaiban sikerült egy csomó prospektust összegyűjtenünk, amik hasznosak lesznek a további programok szervezésére, ha a környék látnivalóit kimerítettük... Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy Yorkshire csodaszép és rengeteg látnivaló lesz: kastélyok, kisvárosok, várak, tengerpart, ódon halászfalvak, gótikus templomok, vízesések, hegyek, völgyek, sziklák mind vannak, úgyhogy lesz mit nézni..
Sajnos egyik legfőbb haditervünk, hogy december 4-ét Bathban ünnepeljük, nem jött össze, mert már most tele vannak a hotelek Bathban (az advent itt nagy felhajtás).. nagyon csalódottak voltunk (lehet, hogy Stu csak tettette). De semmi gond, mert utána láttuk, hogy Yorkban a Castle Howard egész decemberre karácsonyi köntösbe bújik, így azt megyünk majd el megnézni! juhéé
Vasárnap már a beruházások napja is volt, ugyanis Gyenge Lóránd 20 wattos porszívónkat lecseréltük Bivalyra, így kitakarítottuk az egész lakást és minden csak úgy csillog villog! Emellett vettünk egy cipősszekrényt és egy íróasztalt az Argosban, ami Stu kedvenc helye. Itt egy katalógusból kell rendelni, a pénztárnál leadni a számot és kifizetni, majd 5 perc múlva egy futószalag kihozza a terméket.. tiszta logisztikai feladat.... van itt minden: bútor, ruha, elektronika, ékszer, telefon, gagyi, nem gagyi..van egy 2000 oldalas katalógusuk, így Stunak van mit olvasnia, ha belefáradna a melókeresésbe.
Ma közepesen eredményes napot zártunk.
1. Stunak a bankot sikerült elintéznie, hála anyukája gyors segítségének.
2. Megérkeztek a bőröndjeink!! Az már más kérdés, hogy nem tudom hova tenni a sok cuccot..de majd megoldom. A Mese keksz és a szalámi (köszi Anyu! Andrásék jöhettek, lesz mit adnom Annának és Bubának) elrakása nem okozott problémát, de a ruháké, az már annál nagyobbat!
3. Immár a harmadik kiküldött szerelő is megállapította, hogy ki kell cserélni a radiátorunkat. Ezt nem igazán értem.. Nem tudom, hogy a ranglétrán felfelé haladva még hány újabb ember fog idelátogatni, ránézni a radiátorunkra, majd miután bekapcsolás után az nem fűt, rámutatni a tényre, hogy CSERE kell. Remélem nem egy divizionális szervezettel állunk szemben, hogy sorba mindenki idejöjjön, mert én ezt nem csak, hogy únom, de már egy kicsit fázom is a hálónkban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése