First day-First Impressions

Első reggelünkön másnaposan, de kipihenten és jókedvűen keltünk. Komoly küldetések vártak ránk, így jól bereggeliztünk és Stut harci díszbe vágva útjára bocsátottuk a jobcenter-be. Ott mondták neki, hogy addig nem igazán tudnak neki segíteni, amíg nincs National Insurance Numbere, úgyhogy azonnal kapott telefonszámot és időpontot jövő hétfőre. Az angol rendszert nagyban minősíti a tény, hogy amíg valakinek nincs NI száma, addig nem kap munkát, de amíg nincs munkája, addig nem kap NI számot. ..Ezután egy másik munkaközvetítőhöz is elment, ahonnan két lábbal rúgták ki, mert születési anyakönyvi kivonatát egész véletlenül otthon hagyta. Jó hír azonban, hogy mindenhol dicsérték az angol tudását és azt mondták neki, hogy a nyelvvel nem lesznek itt problémái, nem gátolják a munkakeresésben…juhé!
Mikor hazajött, felhívtuk Chris ingatlangurunkat, hogy lennének kisebb-nagyobb problémáink, nevezetesen, hogy 2 radiátor nem megy.. Azt mondta, hogy max 2 órán belül kijön. Fél óra múlva megjelent az ingatlanközvetítő karbantartója és nekilátott a munkának…Fontos megjegyzendő tény, hogy már kinn az ajtó előtt levette a cipőjét, mivel szőnyegünk van, nem úgy mint a hazai mesterek, akik saras cipőben átnyargalnak mindenen, hiszen úgy sem az övék.. Beindította a szárítókat a fürdőkben és megállapította, hogy a radiátor kapcsolója ment tönkre, így ahhoz szakember kell, aki 1 napon belül kijön vele. Mondtuk neki, hogy csipogott a hűtő, mire ő kiolvasta annak teljes használati utasítását és magasabbra kapcsolta a hűtőt.Munka közben meglepően kedves volt velünk és sokat érdeklődött felőlünk. Sajna a Chris nem jött ki, de nem úszhat meg minket, mivel néhány további problémánk van, minthogy a leltárban néhány szám nem egyezik a tényleges adatokkal (kevesebb edény, meg egy helyett nulla vasaló) és, hogy repedések vannak az ablakkeretek mellett..Ezeket le is fényképeztük, hogy elküldjük nekik, nehogy elköltözésünkkor ránk verjék a javítási költségeket, illetve írásba foglaltuk a hiányzó elemeket, nehogy rajtunk keressék őket..
Utána felhívtuk a Kingston Communication céget, hogy netet és telefont rendeljünk. Döbbenetes, hogy másnap reggelre mind az NI szám igénylésről, mind a netről kaptunk levelet.
Délután nyakunkba vettük a várost. Elsőként is Stu visszament a Manpower HR-céghez, ahova még délelőtt véletlenül beugrott és nagyon szívélyesen fogadták. Délutánra interjúra hívták és vagy 1 órát faggatták, de egész pozitív kilátásokkal kecsegtették
Vettünk pay as you go telefonokat, valamint gondoltuk, érdeklődés gyanánt benézünk egy bankba, hogy tájékozódjunk, hiszen annyiszor hallottuk, hogy nagyon nehéz lesz számlát nyitni, főleg, hogy még nem kaptuk meg az albérleti szerződést..Csak úgy az utcáról bementünk az HSBC-be és egy óra alatt mindhármunknak lett bankszámlája!! Van a banknak egy külön Passport számlája, ami direkt külföldieknek van. Csak akkor nyitható meg, ha van külföldi bejelentett címünk..az meg naná hogy volt. A számlavezetési díj havi 8 font, de van hozzá minden szolgáltatás, amire csak szükségünk lehet, illetve adtak hozzá egy SIM-kártyát és egy 24órás külföldi gyorssegélyhívó hozzáférést.
Később bejártuk a várost, ami a korábban olvasottakkal ellentétben, rendezett és nagyon szép..azt hittük, hogy üres, lepukkant utcák várnak, de széles, emberektől hemzsegő bevásárló utcákon sétáltunk. Lementünk a vízhez is, ami igen hosszan belenyúlik a városba és egy gyönyörű öblöt alkot, melynek kikötőjében hatalmas hajók vannak. Most van a Clipper around the World vitorlásverseny és vasárnap hajóznak ki. Több országból vannak itt versenyzők nagyon komoly hajókkal. A város egyik büszkesége a Princess Quay bevásárlóközpont mely benyúlik az öbölbe és hídon lehet bejutni. Parkot még csak egyet láttunk, de nagyon tetszett. Egyelőre sokkal többet nem láttunk a belvárosból, de még van egy évünk megismerni mindent. A mi házunk a belváros szélén van. Az egyik oldalából két lépés a nagyvárosi görgeteg, míg a másik irányban egy lepukkantabb környék van sok üres épülettel, melyek a városfejlesztési projekt részeként várják a felújítási munkálatokat…ez valószínűleg az elkövetkező évben megkezdődik, de nem fog befejeződni..
A nyomorultabb részekben még nem voltunk, de nagyon furcsa látni, hogy két egymás melletti utca milyen ambivalens képet mutat.
Este vendégeink voltak. Katica és párja, Haz eljöttek minket üdvözölni új otthonunkba és nagyon szimpatikusak voltak. Sajnos a munkáról nem tudtak sok jó hírrel kecsegtetni, hiszen a város nagyon megszenvedi a recessziót. Míg korábban 1 helyre öten, addig most 50-en pályáznak, és értelemszerűen a brit állampolgárok élveznek elsőbbséget, mivel a munkanélküli segély igen magas és nagy terhet ró az államra..de azért elkeseredésre semmi ok, mivel Stu ügyes lesz, remélem
Összefoglalva a nap tapasztalatait, úgy gondoljuk, lehet itt élni és nagyon bizakodóak vagyunk. A sok illatosítónak, aromaterápiás gyertyának és néhány színes dekorációnak köszönhetően kezd egyre otthonosabbá válni a lakásunk és bízunk benne, hogy hamarosan otthon érezzük majd magunkat. A ház lakói javarészt nem fehérek, de nincs velük semmi baj, észre sem vesznek minket. A környék a látszat ellenére egész biztonságosnak tűnik, hála a sok rendőrnek és annak, hogy egész éjjel ki van világítva az épület. A nyelv a vártnál jobban megy mindannyiunknak. A helyi akcentus eddig teljesen érthető és olyanok is elismerően nyilatkoztak a nyelvtudásunkról, akiknek nem kellett valamiért fizetnünk, így ezek elég megnyugtató tények..