Utolsó hétvégénket Fehérváron töltjük a családommal és szüreteléssel!
Anyukám minden idejét azzal tölti, hogy a számunkra kedves, hazai ízekkel még egyszer utoljára elkényeztessen minket úgy, hogy azok hiányával ne tudjunk túl könnyen megbirkózni odakinn és minél előbb hazajöjjünk repetázni:)
Tegnap az öreg kedvencemet, tatár beefsteak-et csinált, kis család révén 3 kg bélszínből..rossz hír annak, aki olvassa, hogy csak azért tudok most írni, mert már biztonságos nyughelyre tettük anyu remekművét...sajna, mióta Stu is belátta, hogy a ronda külső fejedelmi lakomát rejt, kénytelenek vagyunk vele is osztozni:) Ma az ő egyik kedvence, kókuszkocka készül a hazai levesek mellé, amikben az angol konyha nem igazán bővelkedik! Holnap a szüreti hangulat fokozása érdekében az örök favorit kéttúrós sajtos pogit kapunk a hatékony munkavégzéshez, majd halászlevet apu nyáron összefogott halaiból és az állandó szülinapi ajándékomat, egy hatalmas adag hortobágyit fogunk pillanatok alatt elpusztítani a népes családommal és Stu szüleivel:) Szerencsére Magyarországon a légitársaságok még nem vezették be a kerozin felár fizetését a túlsúlyos utazók számára, így nyugodtan tartalékolhatunk, hiszen a kinti életünk egyik legnagyobb hátulütője az angol konyha íztelen, szegényes volta lesz.
A hetünk úgy volt tökéletes, ahogy azt mi elképzeltük. Szinte mindenkivel, akit szeretünk és itthon van, sikerült még egyszer találkoznunk. Hétfőn Gyurka barátunkkal vacsorázhattunk, kedden két év után végre Marcsival és Stu hamburgi cimboráival iszogattunk a Fecske teraszon, szerdán pedig a Ráday utcát népesítettük be 20 barát társaságában és mindhárom estén nagyon nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek aki eljött és azoknak, akik szóltak, hogy bár nem tudnak jönni, mégis lélekben velünk vannak!
Tegnap Stu elbúcsúzott a munkahelyén kollégáitól és egyben barátaitól, illetve sikerült céges szinten megoldani a ruháim utaztatását, mivel 6 bőröndnyi "nélkülözhetetlen" rongyunk már az egyik raktárban várja, hogy egy jövő pénteki fuvar lerakodása után hozzánk, Hullba érkezzen:) Így a hétvégére már tényleg csak a család maradt hátra...Tegnap elkezdődött a sírásszezon, hiszen a nővéremék olyan tökéletes búcsúajándékot készítettek nekünk, amire nem is számítottam. Kaptunk egy home-made naplót az elkövetkező évre fényképekkel mindenkiről és mindenről, amit szeretünk és hiányolni fogunk, bejegyzésekkel, jótanácsokkal, gyógyszer és pakolós listával, dugipénzzel végszükség és zacskós levessel éhezés esetére! Edkus, Andris: Köszönjük!
Mivel kiscsaládunk nem áll a helyzet magaslatán, ha a modern kor vívmányairól van szó, tegnap a fiatalok megmutatták az idősebbeknek és legfiatatalabbnak, hogy hogyan működik a Skype nevű találmány, ami azt jelentette, hogy "minden szobában egy ember-egy géppel"-t játszottunk és addig gyakoroltuk a kapcsolattartás e remek formáját, amíg mindenki rutinossá vált:)
A mai nappal folytatódik az előző napok hangulata és készülődésünk izgalmai, így nem is szaporítanánk tovább a szót, hiszen amíg lehet, addig nem élménybeszámolunk, hanem élményt szerzünk:)
Anyukám minden idejét azzal tölti, hogy a számunkra kedves, hazai ízekkel még egyszer utoljára elkényeztessen minket úgy, hogy azok hiányával ne tudjunk túl könnyen megbirkózni odakinn és minél előbb hazajöjjünk repetázni:)
Tegnap az öreg kedvencemet, tatár beefsteak-et csinált, kis család révén 3 kg bélszínből..rossz hír annak, aki olvassa, hogy csak azért tudok most írni, mert már biztonságos nyughelyre tettük anyu remekművét...sajna, mióta Stu is belátta, hogy a ronda külső fejedelmi lakomát rejt, kénytelenek vagyunk vele is osztozni:) Ma az ő egyik kedvence, kókuszkocka készül a hazai levesek mellé, amikben az angol konyha nem igazán bővelkedik! Holnap a szüreti hangulat fokozása érdekében az örök favorit kéttúrós sajtos pogit kapunk a hatékony munkavégzéshez, majd halászlevet apu nyáron összefogott halaiból és az állandó szülinapi ajándékomat, egy hatalmas adag hortobágyit fogunk pillanatok alatt elpusztítani a népes családommal és Stu szüleivel:) Szerencsére Magyarországon a légitársaságok még nem vezették be a kerozin felár fizetését a túlsúlyos utazók számára, így nyugodtan tartalékolhatunk, hiszen a kinti életünk egyik legnagyobb hátulütője az angol konyha íztelen, szegényes volta lesz.
A hetünk úgy volt tökéletes, ahogy azt mi elképzeltük. Szinte mindenkivel, akit szeretünk és itthon van, sikerült még egyszer találkoznunk. Hétfőn Gyurka barátunkkal vacsorázhattunk, kedden két év után végre Marcsival és Stu hamburgi cimboráival iszogattunk a Fecske teraszon, szerdán pedig a Ráday utcát népesítettük be 20 barát társaságában és mindhárom estén nagyon nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek aki eljött és azoknak, akik szóltak, hogy bár nem tudnak jönni, mégis lélekben velünk vannak!
Tegnap Stu elbúcsúzott a munkahelyén kollégáitól és egyben barátaitól, illetve sikerült céges szinten megoldani a ruháim utaztatását, mivel 6 bőröndnyi "nélkülözhetetlen" rongyunk már az egyik raktárban várja, hogy egy jövő pénteki fuvar lerakodása után hozzánk, Hullba érkezzen:) Így a hétvégére már tényleg csak a család maradt hátra...Tegnap elkezdődött a sírásszezon, hiszen a nővéremék olyan tökéletes búcsúajándékot készítettek nekünk, amire nem is számítottam. Kaptunk egy home-made naplót az elkövetkező évre fényképekkel mindenkiről és mindenről, amit szeretünk és hiányolni fogunk, bejegyzésekkel, jótanácsokkal, gyógyszer és pakolós listával, dugipénzzel végszükség és zacskós levessel éhezés esetére! Edkus, Andris: Köszönjük!
Mivel kiscsaládunk nem áll a helyzet magaslatán, ha a modern kor vívmányairól van szó, tegnap a fiatalok megmutatták az idősebbeknek és legfiatatalabbnak, hogy hogyan működik a Skype nevű találmány, ami azt jelentette, hogy "minden szobában egy ember-egy géppel"-t játszottunk és addig gyakoroltuk a kapcsolattartás e remek formáját, amíg mindenki rutinossá vált:)
A mai nappal folytatódik az előző napok hangulata és készülődésünk izgalmai, így nem is szaporítanánk tovább a szót, hiszen amíg lehet, addig nem élménybeszámolunk, hanem élményt szerzünk:)
1 megjegyzés:
Sziasztok, remélem már megvannak a bőröndök, az iskola és maga a hulladék.. Teljen nagyon szépen a napotok Susus hajrá, munkakeresés, ja és gyönyörű a blog, gratula!!!Cserta-Csacska család
Megjegyzés küldése