Kisiskolások

Az utóbbi napjaink a fejtágításról szóltak. Ezen a héten a nemzetközi diákokat orientálják egy hordába, jövő héten pedig a szakirányosokat integrálják függetlenül attól, hogy azok angol vagy nemzetközi diákok. Csütörtökön tulajdonképpen az hangzott el, ami a kedden kiadott tájékoztató kiadványban is szerepelt. Minden szervezetnek, irodának a vezetője, képviselője eljött és egy 5-10 perces prezit csinált, hogy röviden bemutassa mit csinál és miben segíthet. Nagyon szimpatikus a szervezés, mert eddig minden kérdésemre kaptam választ anélkül, hogy fel kellett volna tennem.. Tényleg mindenre gondoltak, még rendőrt is hívtak, hogy bemutassa, milyen fegyvereket nem érdemes használni Angliában. Azt annyira nem értettem minek hozott egy szamurájkardot is, de most már tudjuk, hogy itt illegális azzal a kezünkben sétálni.
Nagyon komolyan veszik a nemzetközi diákokat, a biztonságunkat, a beilleszkedésünket, hogy bármikor bárhol segítséget kérhessünk és, hogy mindig jól érezzük magunkat.
Szerda este volt egy Welcome Evening, melyet Bingo and Pub Quiz gyanánt hirdettek. Eszterrel megfogadtuk, hogy idekinn mások leszünk és nyitunk mindenki felé, nem hagyunk ki semmi lehetőséget a barátkozásra és nem leszünk szokásunkhoz híven antiszociális aszott asszonyok, így bár a bingo nagyon nem érdekelt minket, azért felmentünk. Egyikőnknek sem erőssége az ismerkedés és az új barátok szerzése, de határozottan ez a cél vezérelt minket.
Nagyon nagyon sokan vagyunk új, küldöldi diákok. Én ennyire nem is számítottam... ahogy beléptünk a terembe gyorsan körbepásztáztuk azt, hogy melyik asztalhoz kéne leülnünk, hogy tudjunk ismerkedni. Mint az kiderült, német lányokhoz ültünk és velük kezdtünk el beszélgetni.
A bingo továbbra sem fog lekötni, mint az tegnap kiderült, de jól elvoltunk. A kvízben négyesével kellett lennünk és az angol történelemre, kultúrára és mindennapokra vonatkozott. Hát fogalmam sem volt róla, ki az Ashley Cole felesége, de a többi kérdést egész jól vágtuk.
Utána volt az a része az estének, amikor vagy öt kilót leadtunk Esztivel. A feladat úgy hangzott, hogy önként vagy félig önként jelentkezőket vártak minden országból, hogy álljanak ki és énekeljék el a himnuszukat, míg a többi honfitársuk álljon fel és csatlakozzon.. jó poén volt, mert az emberek nagy része nem is tudta, hogy ennyien vannak itt rajtuk kívül az országukból és nagyon örültek egymásnak .. Mint az kiderült, németek vannak itt az egyik legtöbben, vagy nyolcvanan, meg kínaiak vagy kétszázan. Emellett meglepően sok az ausztrál és az amcsi, etióp, kenyai, nigériai, indiai, bangladesi, francia, lengyel... kemény két izlandi is van. Összesen 2500 nemzetközi diák és abból 700 teljesen új.
A himnusznál a nigériaiaknak volt a legnagyobb sikere. Egy lány ment ki és csodálatosan énekelt!! A többiek olyan átéléssel zengedeztek mellette, hogy szerintem mindenki meghatódott. Szerencsére csak 20 országra volt elegendő ajándék a lelkes önként jelentkezőknek, így mi már nem kerültünk sorra, pedig nagyon rezgett a léc és folyamatosan azon gondolkoztunk, hogy melyik társaság mellé álljunk fel énekelni, hogy tiszteletbeli állampolgárként megússzuk az éneklést..hiszen amúgy sem tudunk énekelni, de a mi himnuszunk hangterjedelme végképp meghaladott volna minket.
Összességében jól éreztük magunkat. Arra rá kellett jönnünk, hogy az, hogy mi a belvárosban lakunk és nem az egyetem kolijaiban, kecóiban, elég nagy hátrány az ismerkedés és integráció szempontjából, mert ott nagyon sok nemzetközi diák van együtt, karnyújtásnyira egymástól valamint az egyetemtől, míg nekünk buszoznunk kell és itt 11:30-kor megy az utolsó. járat. Azt is észrevettük, hogy a több képviselővel rendelekző nemzetek összetartanak és nem nagyon engednek be újabbakat szívesen, míg azok, akik kevesebben vannak, nyitottabbak. Ez alól talán a németek a kivételek, mert ők sokan vannak, de nagyon nyitottak.
Csütörtök este karaoke party volt a Student Union épületében, mely az egyetem területén helyezkedik el. Itt vannak a diákszervezetek irodái, 3 diszkó, néhány bár és étterem, bolt... Pár éve adták át, nagyon poppos kis modern épület. A partyn mi az előző napi német csajokhoz kerültünk, de most egész sokan keveredtek mellénk... hollandok, svédek.. jó fejek voltak. Én sokat ittam, így felszabadulni is sikerült:) nem tudom, hogy valaki ismeri-e, őket de a cider és a snake bite nevű italok egész kellemesek. Állítólag van egy magyar srác itt, mert a délutáni focitornán rettenthetelen kapusnak bizonyult és mindenki róla beszélt. Sajna eddig nem sikerült megtalálni, de majd nyitott szemmel közlekedünk..
Ma folytatódtak a fejtágítások. Rengeteg lehetőség van, döbbenet.. nem írom le őket, mert már sokan jelezték, hogy a bejegyzéseim hossza miatt elriadnak a blogtól.. de van sok.
Az előadások után éppen Stuval beszéltem telefonon, mikor egy lány megállt mellettünk, mivel hallotta, hogy magyarul beszélünk.. Végre egy magyar!! Ő most elsőéves, egy évet Oxfordban tanult és itt pszichológiára jár. Nagyon örültünk neki és pletyizgettünk, mikor is egy fekete középkorú nő elment mellettünk és elkezdett magyarul beszélni hozzánk. Leesett az állam!! Húsz éve végzett Pesten a kertészetin, amúgy etióp, de Bécsben él és a lánya most kezd itt tanulni Hullban.. akárhogy is számolok, legalább 4 nyelvet beszél anyanyelvi szinten.. ráadásul a magyarját sok magyar megirigyelhetné!! Szóval kicsi a világot játszunk és barátkozunk. Eddig élvezzük, de a java még hátra van.
Ma este van a hivalos egetrengető Welcome Party az összes nemzetközi diáknak beleértve a már régebb óta itt tanulókat is a Student Union Asylum nevű megaszórakozóhelyén.. Előtte Esztivel benézünk egy házibuliba, ahova tegnap hívtak minket egy kis bemelegítésre.. Remélem hamarosan tudok majd egy picit aludni is, mert az utóbbi napok nem arról szóltak. Ráadásul a hétvége sem tűnik úgy, hogy lesz idő pihenni, mert holnap jön Gréta Londonból, hogy meglátogassa öreg barátnőit és belevesse magát a vidéki Anglia éjszakai görgetegébe!!
Sajnos az egyetemi szórakozóhelyek nagyon belterjesek és csak diákokat engednek be, így Stut fájó szívvel otthon kell hagynom. Még mindig semmi nincs melóügyben nála, de legalább az NI száma megvan! Remélem hamarosan talál munkát, mert sokat kellett az utóbbi napokban egyedül lennie.. de ez csak az elő pár hét, ami ilyen aktív, aztán remélhetőleg lazulunk..