A letojt fejű hős kalandja az ágytakarós-lámpabúrás Summa cum Laude lányokkal

Szerda volt itt eddig a legrosszabb napunk.. Szegény Papám egész nap próbálkozott jelentkezni mindenfelé, de semmi, semmi, semmi. Úgy láttam rajta, hogy kezdi egyre elkeserítőbbnek látni a helyzetet és nagyon sajnáltam. Délután elment a városba, hogy benézzen azon HR cégekhez, akik kedvesebbek voltak vele, mire szerencsétlenségére egyik irodában sem volt benn pont az az alkalmazott, akivel a múlt héten konzultált.

Gondolta, hogy feldobja magát és elmegy az HSBC bankba, hogy megszabaduljon az aprójától. Ehhez tudni kell, hogy -mint azt korábban írtam-múlt kedden megigényeltük a bankkártyát, ami csütörtökön megérkezett és hétfőn megkaptuk a PIN kódot, internetbanking jelszavakat is. Ezen felbuzdulva az első utunk a bankba vezetett, hogy az ezer hülyébbnél hülyébb bombabiztos helyről (zokni, díszpárnahuzat, csali...),biztosabb helyre tegyük a készpénzünket. A bankban van vagy 14-16 automata, melyek kettesével különböző funkciókat töltenek be. Az egyiknél a kártya és PIN kód segítségével azonnali számlakivonat nyomtatható, míg a másiknál a közmű csekket lehet feladni úgy, mint a postán, csak fél perc alatt.. Ezek között van olyan automata, amibe kizárólag pénzt lehet berakni (nem borítékozni, hogy aztán egy hét múlva jóváírják) és fél perc alatt összeszámolja a bedobott lóvét, kiírja, hogy milyen bankjegyből, mennyi került letétbe és amint leokézzuk, azonnal jóváírja a számlán. Na emellett volt egy olyan automata is, melybe kizárólag aprópénzt lehet dobni és ez nagyon tetszett Susumnak, így elment azzal játszani..
Miután berakta apróját, elment vásárolni és ott derült ki, hogy nem tudja használni a kártyáját. Azonnal felhívták a bankból, hogy gáz van, mert a mi kettőnk bankszámláját letiltották, mivel nem fogadták el az otthoni lakcímünket..
Lehet, hogy velem van a baj, de szerintem ezek nem normálisak, hogy kiküldik a kártyát, pin kódot, számlakivonatot, internetjelszavakat mielőtt jóváhagynák a bankszámlanyitást.. Azonnal berohantunk a bankba minden igazolással, ami nálunk volt. Alig engedtek be minket és úgy kezeltek, mint valami cigányt... nekem elfogadták az egyetemi offer levelemet, mint igazolást a lakcímről, de Stunak nem fogadták el semmijét...
Érdemes lenne a kedves országunknak elgondolkodni azon, hogy mi a jó édes fenének kell külön lennie a lakcímkártyánknak a személyitől, mert soha sehol senkinek nem hiszik el külföldön, hogy ez nálunk így működik. Emellett kérdem én, hogy ha a személyire sikerült ráírni angolul is az adatokat, miért nem lehetett a lakcímkártyára is? Na mindegy, valamiből gazdálkodnia kell a Nemzeti Nyomdának. Szóval az egész ebből indult ki, hogy a lakcímkártyánkat nem értették meg és így nem fogadták el... Erre vittünk közműszámlát, de az sem volt jó nekik, mivel az szintén magyarul van, hiszen minek küldene az ELMŰ angolul számlát Magyarországon.. Én már lassan azon a szinten voltam, hogy jól megverem a csajt, de előtte még próbáltam a nevetséges rendszerüket a tőlem telhető legszebb szavakkal minősíteni. Kértem, hogy magyarázzák már el nekem, miért fogadják el azt igazolásnak, ha Susu majdani angol munkaadója ad egy papírt az ő magyar címéről és miért nem fogadják el azt, ha a magyar munkaadója ad neki igazolást... honnan a fenéből tudná az angol munkaadó, hogy Szakács Pityuka hol lakik Magyarországon..
Úgyhogy most várunk magyar bankszámlakivonatra, hogy talán majd ezek a féleszűek ezt elfogadják.. addig a pénz marad a számlán és csak személyesen hozzáférhető..
Totál idegbajosan kimentünk a bankból, hogy hú de szuper kis napunk volt, mire a bank bejáratánál egy arra repülő madárka felvillantotta számunkra a halvány reménysugarat oly módon, hogy Stu fejére tojt. Nagyon örültünk neki, hiszen ezt szent égi jelnek vettük mi Esztivel, míg Stu hajmosásra felszólításnak..
Csütörtökön egész nap az égi jelre vártunk, de nem jött semmi. Nagyon depis napom volt. Honvágyam volt, mivel beszéltem anyuékkal odahaza és Edkusék is otthon voltak, és én is ott akartam velük lenni.. Edkusnak már olyan hatalmas a pocakja és olyan aranyos!!
A péntek se nagyon kecsegtetett semmi jóval. Aznap lett volna a diplomaosztónk, azaz volt is, csak nélkülünk.. nem mintha annyira hiányzott volna, de azért mérgelődtünk rajta.
Annyi kis reményünk volt, hogy Stut behívták a Kingston Recruitment céghez egy negyed órás interjúra. Lehengerlő magabiztossággal és szuperigényes megjelenéssel indult a 2-kor kezdődő interjúra és megígérte, hogy amint végez, felhív. Én 2:30-tól már tűkön ültem, hogy mikor hív.. de nem hívott, én meg annyira izgultam, annyira akartam, hogy sikerüljön neki végre valami.. de egy óra múlva sem hívott, így háromnegyed négykor felhívtam, de kinyomott. Végül négykor felhívott!!
Azt mondta, hogy a negyed órás elbeszélgetésből végülis két órás interjú és tesztírás lett. Az már eleve egy jó jel, hogy kapott lehetőséget a képességeinek bizonyítására, és nem csak a szokásos rövid trécselés volt, de az, hogy utána a teszteken szinte 100%-ot teljesített és teljesen lenyűgözte a főnököt az én egyetlenem a tudásával, inteligenciájával és jellemével, az már maga a csoda nekünk!! Igazából végig ebben reménykedtünk, hogy valahova behívják, mert azt tudtuk, hogy onnantól kezdve nem lesz probléma, csak kapjon egy esélyt a találkozásra és lehengerel!! Főleg az idősebb nénik...azok itt is mindenhol a tenyeréből esznek... az én Susum!!
Azt mondták, hogy 1-2 héten belül találnak neki ideiglenes melót és fognak szerezni tartósabb munkát is, mert abszolút alkalmas mindenre és nem kell kukásnak mennie!! Jaj, nagyon reménykedünk benne, hogy tényleg sikerül, mert akkor annyival könnyebb lenne itt az életünk! És ráadásul ez a cég itt elég neves, és olyan multiknak közvetít embereket, mint a BP, Reckitt Benckiser, Seven Seas és még sorolhatnánk:)
Úgyhogy csillogó szemmel jött este haza! Egész jó kis napunk lett. Susum villongot, Anyum hívott, hogy elindult a kocsi a bőröndjeinkkel. Ami még jobb, hogy sikerült végre beszélnem az én kicsi öcsémmel, mert már 5 napja nem hallottam a hangját és nagyon hiányzott! Jól van és nagyon ügyesen boldogul a nagyfiú! De a legeslegjobban annak örültem az én Papám sikere mellett, hogy Anyucim megvette a repjegyet Hullba, úgyhogy 5 hét múlva jönnek ide hozzánk látogatóba öcsikémmel..El is mentünk venni egy üveg ausztrál shirazt Eszterrel a brightoni emlékekre és este mulattunk odahaza!

Egyedül az elszalasztott diplomaosztó gondolata csípte már csak a csőrünket.. reménykedtünk benne, hogy egy pohár bor ezt is elfeledteti velünk, de ennél sokkal jobb dolog történt! Kitaláltuk, hogy megrendezzük a saját diplomaosztónkat a mi kis belterjes körünkben és teljes áhitattal átvesszük a rektornak öltözött Susutól a jól megérdemelt oklevelelünket. Így átéltük mi is, hogy milyen kényelmetlen egy talárban közlekedni és mennyire kell egyensúlyoznunk, hogy a kalap ne essen le a fejünkről...emellett további pozitív észrevételem a házi diplomaosztóval kapcsolatban, hogy a NAGY pillanatot számtalanszor megismételhettük és lefényképezhettük, így nem volt zsákbamacska, hogy vajon lesz-e otthonra emlékünk!