Találkozzunk Hullban!

Szombat délre vártuk Grétát Hullba. Stu istenit főzött addig amíg a lányok pletyiztek. Nagyon jó volt végre két hónap után újra találkozni. Egy kész londoni üzletasszonyt köszönthettünk a barátnőnk személyében. Miután koccintottunk, nyakunkba vettük a várost, hogy az „It’s never dull in Hull” szállóigének Gréta is hitelt adjon, megcáfolva a sztereotípiát, hogy Hull az ország legszakadtabb városa.
Mikor lementünk a tengerpartra, hogy megnézzük a kikötőt, piros lámpát kaptunk a gyalogosátjárónál. Ekkor történt, hogy a szemközti oldalon egy rendkívül impozáns társaság jelent meg, melyet 25-50 év közötti elhízott, önkritikamentes angol hölgyek alkottak fenékig érő miniruhákban, amint az a képeken látható. E dekoratív és kiéhezett Willendorfi Vénusz egyletet egy fiatalember egészítette ki, aki mikor meglátta a nálunk lévő fényképezőgépeket, elkezdte kiabálni, hogy „Welcome to Hull”.
Hú, milyen figyelmes ez a srác, hogy a sok dús kebel és rövid ruha között még a szemközt állókra is képest volt időt szentelni- gondoltuk mi naivan. Integetett, mire visszaintegettünk. Ezt követően hátat fordított és letolta a nadrágját, hogy megmutassa izmosnak nem éppen nevezhető hátsóját miközben tovább kiabálta, hogy üdv itt! Ezt a példát mi nem követtük, hanem pár fényképet készítve, zavartságunkat leplezve próbáltunk átmenni a túloldalra. Sajnos nem sikerült teljesen megszabadulnunk a szatírtól, ugyanis egyenesen Grétához ment és egy pillanat alatt megcsókolta az úttest közepén.. szerencsére ennyivel kielégítette a fiatalember a kalandvágyát, így nem követett minket tovább.
A rövid városnézés után, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje a vacsinak és egy kis lélelmelegítőnek, így kerestünk egy vérbeli angol pubot. Egész jó kis helyet sikerült találnunk.. Eszti ehetett végre Fish&Chips-et, Gréta chilit, Stu nagy angol hambit, én meg tikka massalás csirkét naan-nel.. ittunk bort, sört, ééééés After Shock-ot, ami ahogy az a képeken is látszik, Stunak nem igazán nyerte el a tetszését és elég sokáig lezsibbadt tőle. A hangulatos kis emeletes étterem-pub este teljesen új arcát mutatta meg nekünk. Pillanatok alatt sok százan tömörültek az akkorra már DJ-vel felszerelt szórakozóhellyé alakult kocsmába és ittak, ittak, ittak. Nem tudtuk megfejteni, hogy mi okból, de a sok ledér csaj között néhány olyan is megjelent, aki beöltözött valami erotikusabb jelmezbe.. volt ott tiroli tehenészlány, Playboy nyuszi, nővérke, pincérnő etc. - nem hostessek voltak, hanem szerintem csak ez a ruhájuk volt tiszta.. nem tudjuk, hogy mikorra fogjuk végre megszokni ezt a magas fokú exhibicionalizmust…
Vasárnap felmentünk megmutatni Grétának és Stunak a campust, illetve megnéztük az egyetemi commercial bazaart is, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy halálra tömik az embert prospektusokkal, kedvezményre feljogosító szórólapokkal és ajándékok tömkelegével. Például a Domino Pizzas hálózat egy pizzásdobozt adott ajándékba, amit elvittünk a két utcával arrébb lévő éttermükbe és kaptunk bele fejenként egy-egy ingyen pizzát. Kaptunk 15%-os kedvezményt Macintosh gépekre, ruhákra, ételekre és még nagyon-nagyon sok, egész évre elegendő kupont, amik jól jöttek. Az egyik standnál az ember bal kezébe óvszereket a jobba pedig Újtestamentumokat adtak. Nagyon tetszett Grétának és Susumnak az egyetem, meg a hatalmas diákélet..
Hazafelé menet megnéztük a Pearson Parkot, ami végre egy igazi angol park. Krikett pálya, focipálya, tavak, szökőkutak, kacsák, melegház növényekkel és állatokkal (benne 3 madárpók!!), sok kis virágágyás, őszillat és megszámlálhatatlan zöld árnyalat.. erre vártam egész eddig.
Sajnos Gréta 4-kor elment, így csak nagyon rövid ideig tartott a „reuniounk”, de hamarosan visszavárjuk!!