Újabb napok

Újra itt vagyunk! Köszönjük Mindenkinek a sok jókívánságot és érdeklődést! Reméljük hamarosan mindenkiről hallunk mi is itt vagy e-mailben!
Sturól: Meló-project folyamatban. Eredmény: nulla! Mára eljutott arra a szintre, hogy elment minden olyan HR céghez, melyek számára megfelelő pozíciók (vezérigazgató és egyebek) közvetítésével foglalkoznak. A fogadtatások elég eltérőek voltak. Egyik helyen be sem engedték az ajtón, míg a másikon elvették a CV-jét és beszélgettek vele készségesen, de sajna állásajánlatokkal sehol sem rukkoltak elő, csak annyival, hogy majd jelentkeznek...de hát nem szabad elkeseredni, mert még csak ez volt a negyedik napunk.
Ma elmentünk Esztivel megnézni az egyetemet. Mivel anno úgy terveztük, hogy mint legolcsóbb testmozgás, gyalog járunk egyetemre, így most időmérő futamként sétáltunk...Egyértelműen állíthatom, hogy ez volt az első és utolsó gyalogosan megtett utunk a környéken. Egyetlen egy nagyon hosszú úton kellett végigmennünk, hogy felérjünk Cottingham negyedébe, ahol a suli van..hát, az utca képe nem a világ egyik vezető nagyhatalmának és kifinomult nemzetének benyomását keltette..Röviden és tömören fogalmazva egy nagy retekben bandukoltunk felfelé, ahol az autósokon kívül sehol egy árva lélek, szinte az összes ház ablaka, ajtaja befalazva, "For Sale" és "For Rent" táblákkal és lehúzott redőnyös fénykorukban is igénytelennek mondható, csődbe jutott boltokkal, irodákkal..Döbbenetes volt, hiszen Angliától mást vártunk. Dominikán, Kenyában nem lepett meg a hasonló utcák látványa, hiszen az a szegénységnek tudható be, de úgy gondolom, hogy itt a szegénység mellé jó nagy adag igénytelenség is párosul. Több angol kisvárosban volt már szerencsénk járni és soha sem értettük, miért van az, hogy csak a turista látványosságnak szánt belvárosok vannak rendben és a helyiek által lakott és használt városrészeket miért hagyják ennyire lepusztulni...Viszont annyit azonnal megállapíthattunk: nagyon jól választottunk lakást és környéket, innen minket bottal sem fognak kiverni az elkövetkező egy évben, még ha sokba is kerül a lakás fenntartása, és más téren vissza kell fognunk a költekezést.. Az egyetem viszont egész hangulatos. Hasonlít a BME-hez, bár nem hinném, hogy itt bármelyik épületet egy Hauszmann Alajos-szintű építész kézjegye fémjelezve..a business school teljesen modern, mert megérdemeljük..
Ebből a depressziós környezetből kanyarodjunk vissza a kis életünkbe.
Internetünk: A helyi mobil és vezetékes telefon, illetve internetszolgáltatókat érdemes lenne egy monopol és versengő piacok mechanizmusainak törvényszerűségeit bemutató elemzés alá vetni, hiszen nagyon tanulságos. A vezetékes telefonok és a hozzájuk kapcsolódó DSL-szolgáltatások piacát egyedüli hatalommal a Kingston Communications uralja. Mivel versenytársa egyáltalán nincs, így árainak kizárólag az állam szabhatna limitet, amit nem tesz, hiszen a régió egyik legnagyobb vállalata és mindent, ami él és mozog, szponzorál. Ily módon, ahhoz, hogy nethez juss egy évre le kell tenni 200 fontot az asztalra, majd a telefont 30 fontért bekötik, majd rá 2 hétre 20-ért a netet. Havidíjak a legkisebb telefon és internet csomagra (amúgy csomagárak nincsenek) 45 font, melyből természetesen semmi sem lebeszélhető...juhéé. Csak 12 hónap után lehet a 200 fontot vissza kapni, így ez a megoldás számunkra azonnal felejtős volt.
A mobilszolgáltatók piacán 7 szolgáltató versenyez kőkeményen a vásárlók kegyeiért, ily módon fillérekért lehet telefonhoz és mobilinternethez jutni, ahogyan mi is tettük. Figyelemre méltó, hogy ezek a vállalatok mennyire foglalkoznak a fogyasztói elégedettség mérésével és nyomon követésével, hiszen a T-Mobile-tól azonnal jött a telefonunk beüzemelése után 3 kérdéses ingyenes sms-kérdőív a szolgáltatás és a vásárlási tapasztalatok, eladószemélyzet értékelésére. (Ami a rendszer hiányossága, hogy a kérdés úgy szólt, hogy hány pontra ítélnénk ezt, meg azt, de, hogy milyen a pontozási skála, arról nem írtak...így bár az eladót 5-re ítéltük, ha 100 a maximum, lehet, hogy nekünk köszönhetően kirúgják:)
A helyi posta sebessége döbbenetes: kedden este nyitottuk meg a bankszámlánkat és csütörtökön reggelre megérkezett a kártya.
A lakást amúgy egyre inkább kezdjük a magunkévá tenni. Stunak, miután megtudta, hogy kik voltak előző lakóink, nem volt étvágya egészen addig, amíg nem ruháztunk be egy vadi új étkészletre! Azóta egészségesen eszik! Szerda estére isteni vacsorát rittyentett a két anti-konyhatündér lakótársának és a friss bazsalikom, parmezán és rukkola illata belengte a lakásunkat, legyőzve a gonosz vízipipa szagát egy pár órára. Amúgy a szaghelyzet javul, de még korántsem tökéletes...de ha elégedetlenkedek, csak végigvonulok még egyszer a mai sétánk útvonalán:) Amúgy egész jókat eszünk itt, hála annak, hogy minden élelmiszerbolt karnyújtásnyira van tőlünk és nagyon jó minőségű alapanyagokat lehet venni.. (mellékesen megjegyzendő, hogy Eszterrel az első közös beruházásunk egy mérleg volt, így a mesterséges lelkiismeretünk kordában tart minket)
Úgy vettük észre, hogy az árak nem olyan magasak, így, ha az ember ügyes, egész jól ki lehet jönni..újabban olyan sportot fejlesztettünk ki, hogy ki tud olcsóbban vásárolni. Tegnap elmentünk a Primark nevű, nemzeti kedvencként számon tartott boltba, ahol játszóruhákat vettünk magunknak..kemény 2 fontért vett Stu két 100% pamut teniszpólót és már a 3 fontos ruhák drágának számítottak:) Otthonkának mindegyik tökéletes, minőségük pedig jó...egy évig biztos kibírják.. Mivel a testalkatunk nem igazodik a helyiekéhez, férfi melegítőt kellett vennem, mert az már majdnem elérte hosszban a bokámat:)
Hát az emberek itt elég érdekesek: sehol egy Mr. Darcy, Wentworth kapitány vagy Mr. Knightley, de még egy Mr. Rochester-rel sem volt szerencsénk találkozni.. Lehet, hogy valahol itt van Brandon ezredes és Esztire vár, de ő csak a könyv második felében szépül meg attól, hogy jobban megismerik, erre pedig még nem volt precedens.
Az emberek viselkedését és öltözködését magas fokú expresszionizmussal tudnám szelíden jellemezni, de az igénytelenség és az önkritika hiánya is magas szinten áll.
TV híján olvasással fejlesztjük nyelvtudásunkat. Míg Eszti a Twilight sorozat harmadik kötetét, addig én a negyediket olvasom. Stu a Harry Potter utolsó részével hadakozik, hiszen az ezen könyvekből magunkba szívott szókincset hatékonyan használhatjuk a muglik és vámpírok világában.. Amúgy hamarosan megjelenik itt a legújabb Dan Brown könyv, úgyhogy nagy serényen arra gyúrok!
Most lesz a hétvégén a Freedom Festival és a már említett Clipper Around the Wolrd vitorlásverseny rajtja, úgyhogy nagy mulatozásokra készülünk. (lsd. sidebar). Még nem késő senkinek sem utánunk jönni, hiszen a számos fellépő együttes között ott lesz minden nő álma, Peter Andre, hogy egyetlen számát, a Mysterious Girlt elénekelje!
Hull nagy büszkesége a Premiere League-ben tavaly debütáló focicsapata, a Hull City FC, akiknek a stadionja néhány utcára van tőlünk.. Bár nem vagyunk az angol focicsapatok megszállott rajongói, de egy Liverpool ellen játszandó meccsükre mindenképp ki akarunk menni, bár az csak májusban lesz.. Természetesen a Chelsea és Manchaster United ellen pont karácsonykor és január elején játszanak hazai pályán, amikor is mi remélhetőleg kishazánkat boldogítjuk!
Most éppen az ingatlanközvetítőt várjuk, hogy kisebb panaszainkat kezeljék .. hihetetlen, hogy minden hisztinkre azonnal reagálnak, bár remélem nem lesz sok.. a radiátorunkat garanciálisan kicserélik, ami nem is árt, hiszen tegnap, az első józan esténken eléggé fáztam a szobánkban.
A hétvégi parádézásról majd teszünk fel képeket és megpróbálunk mindenki helyett egy jó nagyot mulatni!