Mintha néhány bejegyzéssel korábban arról regéltem volna, hogy mostantól még aktívabban fogok tudni írni és jelentkezni, mert csak az enyém a gép.. Hát, abból kiindulva, hogy a héten hányan toltak le amiatt, hogy még e-mailekre se válaszolok és, hogy látom a blogon is azt, hogy ezen a héten kemény egy (na de kérem milyen hosszú) bejegyzést sikerült csak produkálnom, azt kell mondjam, tévedtem.. Elnézést kérek attól a sok kedves ismerősünktől, akik az elmúlt napokban ránk kattintottak és még mindig csak az ágyunkra telepedett állathalmot látták első képként.. próbálok hihető és elfogadható magyarázatokat találni.. Egyrészt nagyon el vagyok/vagyunk havazva az utóbbi napokban, aminek viszont tökéletesen ellentmond a másik indokom, miszerint szánalmasan unalmas napok állnak mögöttünk, amik nem érdemelnek pörgő ujjmunkát tőlem a klaviatúrán...
Na de mégis, hogy ne higgye senki se azt, hogy ennyiért már otthon is maradhattunk volna, néhány szó a mögöttünk álló napokról...
Eszter a héten elég beteg volt. Már jobban van szerencsére, de nagyon makacs volt és alig lehetett bekergetni az ágyába pihenni. Zoknit már hord idehaza, de ahhoz is az Anyai parancs kellett neki, mert rám, fiatalabbra nem hallgat!
Stu dolgozik, dolgozik, dolgozik, néha eszik és újonnan érkezett klasszikusokat néz velem, amiken 9-10 között elalszunk és arra ébredünk szinte mindig, hogy a laptop lemerült.. Mondtam én, hogy nagyon izgalmasan telnek a napjaink.
Megvettük az első tankönyvünket Eszterrel.. Szabad rablás: 49 font egy tankönyvért, miközben az nem is anatómia atlasz? Ráadásul vazelines papírra van nyomtatva és puhakötésbe borítva.. hm.. de a kognitív disszonanciám már akkor fellép minden reggel, amikor látom, hogy a fontot kemény 292-ért is lehetett venni a napokban ahhoz képest, hogy én 322-ért vettem.. Továbbra is áll a családunk jó tanácsa: Senki ne vegyen velünk egyszerre valutát, devizát, részvényt, se semmit, mert amint mi veszünk valamit, azonnal bukunk rajta..
Kedden volt szakszemináriumos előadásunk.. Általában az abból áll, hogy elmondják, miként kell megírni az ideális szakdolgozatot..Hosszas elbeszélések és tanácsadások után a múlt hétre kellett kiválasztanunk a témáinkat, amiket viszonylagos elnagyoltsággal, de azért valamilyen szintű minimális témaspecifikációval kellett leadnunk.. Hát kedden kitették közszemlére, hogy melyek a legbíztatóbb beérkezett szakdolgozatcímek: Accounting, Marketing, Franchise, Logistics, Mergers.. mindezeket 5000 szóba fogják az alkotók besűríteni..
Hihetetlen színvonala van az órának, amiből külön kiemelendő David Tucker szakdolgozat építésről alkotott modellje, miszerint a disszertáció a következő, egymásra épülő elemekből tevődik össze a teljesség igénye nélkül: gondolkodás, témaválasztás, forrásgyűjtés, írás, ellenőrzés, beadás...ezek egy piramis egymásra épülő elemei, melyek hierarchikusan helyezkednek el, azaz nem lehet beadni a szakdolgozatot egészen addig, amíg nincs témám.. teljesen túltelítődünk ettől a sok hasznos információtól.
Ha lehet gonoszkodni, ennél a modellnél a kínai diákok reakciója tetszett nekünk a legjobban.. Eleve tudni kell róluk, hogy minden egyes előadásdiát (amik amúgy fenn vannak a neten) lefényképeznek az űrbéli telefonjaikkal vagy Hello Kitty-s fényképezőgépeikkel, aztán pedig az egyes szavakat bepötyögik az elektronikus kéziszótárjaikba, mert az égvilágon semmit nem tudnak angolul.. Például ennél a piramisnál a pyramid szót is megnézték, de most a héten a philosophy, hypothesis, frustration szavakkal is bővült a szókincsük, mert hihetetlen, hogy egyszerre nyúl mind a húszezer kínai a rózsaszín fordítóért, hogy aztán összehasonlítsa, melyik milyen jelentést talál...
Annyira nem értem miért vettek fel ide ennyi kínait. Mármint nem azzal van baj, hogy kínaiak, hanem azzal, hogy nem csak a tárgyi tudásuk elég gyér, de angolul semmit sem tudnak, miközben Katica, aki a lakást szerezte nekünk, nem tudott bekerülni ide az egyetemre, pedig messze intelligensebb és jobb angoltudással rendelkezik..
Ráadásul mi is nagyon szívunk velük, mert ugyebár mi járunk Eszterrel angolra, ahova írnunk kellett anno egy placement testet. Mint az tegnap már végérvényesen is kiderült, természetesen senki sem olvasta el őket, mivel több, mint 2000 esszé érkezett (nem értem miért esszét irattak ennyi emberrel és miért nem tesztet).. ezek alapján választhattunk, hogy English for Business vagy English for Academic Purposes kurzusra szeretnénk járni.. Mi a business-t választottuk és itt már csak kemény 6 csoportalternatívát kínáltak, amiből mi a csütörtökire voksoltunk..
Az elején azt hittük, hogy azért ez a mi szintünk lesz. Aztán az első órán kiderült, hogy nem az, hanem valahol a középfok szintjére saccoltuk a csoport átlagát.. erre tegnap, mikor az első beadandónkat értékelte ki a tanár, odajött hozzánk, hogy elmesélje, hogy már beszélt a tanszéken több kollégával arról, hogy hova tudna minket áttenni, mert látja, hogy ez nekünk elég kellemetlen... de sajna az a baj, hogy a diákok 90%-a kínai és ezek, akikkel mi együtt vagyunk, állítólag még a felső krémjébe számítanak a nyelvtudásukkal.. és nincs ennél magasabb szintű csoport!?.. lehet mi választottunk rosszul, hogy végül az angolnál maradtunk, de azt hittük, fejlődhetünk és más külföldi is választja... tévedtünk, de mekkorát..
Amúgy a tanár nagyon helyes és szimpatikus, hihetetlen tudásszomjjal, de annál kisebb tudással.. ugye ő volt a branding-es vita kirobbantója.. Hát most megint belehúzott.
Kérdezte, hogy mi a különbség a stakeholder és a shareholder között. Mikor egy kínai elmondta a nagyjából helyes választ, akkor mondta, hogy: Nem, a shareholder a vállalatnak csupán részvényese, míg a stakeholder a vállalati részvényekből olyan mértékű részesedéssel rendelkezik, aminek a segítségével beleszólási joga van a vállalat működésébe, döntéseibe és irányításába.. és ahhoz, hogy valaki stakeholder legyen, a részvények minimum 50 százalékát kell birtokolnia..
Jézusom, hát én majdnem lefordultam a székről. Viszont az a hihetetlen magabiztosság, amivel mindezt előadta.. a többiek meg elkezdték lejegyzetelni a hülyeséget. Amikor jelentkeztem, hát szegény eléggé beijedt, és megint nagyon zavarba jött, de aztán utánanézett és elfogadta azt, hogy tévedett, miközben nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy ezt ő sosem tanulta, csak a stake meg a share szavakból erre következtetett..
Nézzük, mi történt még velünk... El ne felejtsem: Most, hogy Anyuék hazamentek, Eszter betegen szobafogságra ítéltetett, Stu pedig melózik, beköszöntött a vénasszonyok nyara Hullban 17 fokos átlaghőmérséklettel szerdán és csütörtökön. Mint egy szem egészséges naplopó, szerdán úgy gondoltam, hogy nyakamba veszem a várost nézelődni és teljesíteni a lehetetlent, venni egy csizmát.. Hát a csizma tényleg csak álom marad.. Nem akarok senkit sem a cipőügyeimmel untatni, de mint minden normális fogyasztónak, nekem is vannak preferenciáim és belső referenciaáraim, ha csizmáról van szó. Annyira nem is teljesíthetetlenek a feltételeim:
-Legyen a talpa 5 mm-nél vastagabb, ha már egyszer csízma
-Legyen vízálló, mert egész gyakran látok errefelé esőt és hóra is számítunk
-Legyen rajta cipzár, ha már egyszer a térdemig ér. Hát megkérdeztem az egyik boltban (ahova mellesleg Stut nem vették fel), hogy hogyan kell felvenni azt a csizmát, amin nincs cipzár és legalább nincs egy fotel sem, ahova leülhetnék szerencsétlekedni.. Erre a hölgyike mutatta, hogy támaszkodjak egyik kezemmel a cipőspultra, a másikkal meg húzzam felfelé jó erősen a szárát, vagy ha így sem megy, akkor huppanjak a földre.. Legszívesebben azonnal a fejéhez vágtam volna a surranót, de ugye köt a fogadalom... semmi agresszivitás idekinn.. na jó, egyszer már volt, de az az eladó megérdemelte.
-Legyen bőrből... ez az, amit fell kell adnom, mert összesen 3 bőr csízmát láttam eddig Hullban..
Na szóval így állok a cipőkkel idekinn.. Halott ügy, miközben szegény drágáim otthon árválkodnak nélkülkem.
Mivel a vásárlástól nagyon gyorsan elment a kedvem, bementem a Ferens Art Gallery-be újfent, hogy most végre egyes egyedül, a saját tempómban tudjak rácsodálkozni minden képre és találni néhány új gyöngyszemet. Igazából egyetlen egy olajfestmény miatt mentem csak be, ami múltkor annyira megfogott... le akartam tölteni a netről, hogy veletek is megosszam, de mivel Wedding Dress néven fut, mondanom sem kell, hogy a 11 400 000 találatból nem ez szerepelt az első ötszázban, mivel az alkotó sem valami ismert festő.. de nekem annyira tetszett. Olyan sötét, depressziós és kontrasztos volt, amilyen perspektívában még sosem láttam menyasszonyi készülődést bemutatva.. tulajdonképpen egy háttal álló nő mozdulatába és testtartásába volt minden gondolat és mondanivaló tömörítve a korábbi századokban nívó kényszerházasságról és megfelelésről, miközben annak a másiknak a fényképe ott kandikált ki a párna alól.. mindegy, nekem nagyon tetszett, és erre tegnapelőtt nem találtam meg. Azon a részlegen csak időszakos kiállítások vannak, mint az kiderült és most más alkotások voltak kiállítva...
Nagyon büszke vagyok, mert volt két Vasarely permutáció is az újdonsült repertoárban és szerintem azok előtt álltak talán a legtöbben.. hát, mi magyarok mindenhol ott vagyunk..
Három új kedvenc képet is találtam magamnak.
Az egyik egy olasz festők között oly népszerű témát mutat be, nevezetesen Szent Sebestyént, akit Szent Irén gyógyít.. kb. 5-6 ilyen címen futó reneszánsz és barokk alkotást láttam már, de talán az oldalt látható itt, Hullban kiállított Renieri darab dinamizmusa tetszett eddig a legjobban.
A másik kép Peter Howson kortárs darabja Mr Great Heart címmel. Le akartam fényképezni, de azonnal letámadtak a biztonságiak, hogy mit képzelek.. Én azt hittem, hogy csak a Szépművészetiben számít halálos bűnnek a fényképezés, hiszen így hírverést csinálhatnék és biztos sokan csak emiatt képesek lennétek ideutazni, hogy saját szemetekkel is megcsodáljátok a remekműveket... hát ők nem így gondolkodnak :)
Na és akkor bemutatnám befutót, mely a szerdai hangulatomat csizmavásárlás után leginkább tükrözte és amikor még csak éreztem, hogy az aznapi Tescoba menetelt sem úszhatom meg..
Eszter a héten elég beteg volt. Már jobban van szerencsére, de nagyon makacs volt és alig lehetett bekergetni az ágyába pihenni. Zoknit már hord idehaza, de ahhoz is az Anyai parancs kellett neki, mert rám, fiatalabbra nem hallgat!
Stu dolgozik, dolgozik, dolgozik, néha eszik és újonnan érkezett klasszikusokat néz velem, amiken 9-10 között elalszunk és arra ébredünk szinte mindig, hogy a laptop lemerült.. Mondtam én, hogy nagyon izgalmasan telnek a napjaink.
Megvettük az első tankönyvünket Eszterrel.. Szabad rablás: 49 font egy tankönyvért, miközben az nem is anatómia atlasz? Ráadásul vazelines papírra van nyomtatva és puhakötésbe borítva.. hm.. de a kognitív disszonanciám már akkor fellép minden reggel, amikor látom, hogy a fontot kemény 292-ért is lehetett venni a napokban ahhoz képest, hogy én 322-ért vettem.. Továbbra is áll a családunk jó tanácsa: Senki ne vegyen velünk egyszerre valutát, devizát, részvényt, se semmit, mert amint mi veszünk valamit, azonnal bukunk rajta..
Kedden volt szakszemináriumos előadásunk.. Általában az abból áll, hogy elmondják, miként kell megírni az ideális szakdolgozatot..Hosszas elbeszélések és tanácsadások után a múlt hétre kellett kiválasztanunk a témáinkat, amiket viszonylagos elnagyoltsággal, de azért valamilyen szintű minimális témaspecifikációval kellett leadnunk.. Hát kedden kitették közszemlére, hogy melyek a legbíztatóbb beérkezett szakdolgozatcímek: Accounting, Marketing, Franchise, Logistics, Mergers.. mindezeket 5000 szóba fogják az alkotók besűríteni..
Hihetetlen színvonala van az órának, amiből külön kiemelendő David Tucker szakdolgozat építésről alkotott modellje, miszerint a disszertáció a következő, egymásra épülő elemekből tevődik össze a teljesség igénye nélkül: gondolkodás, témaválasztás, forrásgyűjtés, írás, ellenőrzés, beadás...ezek egy piramis egymásra épülő elemei, melyek hierarchikusan helyezkednek el, azaz nem lehet beadni a szakdolgozatot egészen addig, amíg nincs témám.. teljesen túltelítődünk ettől a sok hasznos információtól.
Ha lehet gonoszkodni, ennél a modellnél a kínai diákok reakciója tetszett nekünk a legjobban.. Eleve tudni kell róluk, hogy minden egyes előadásdiát (amik amúgy fenn vannak a neten) lefényképeznek az űrbéli telefonjaikkal vagy Hello Kitty-s fényképezőgépeikkel, aztán pedig az egyes szavakat bepötyögik az elektronikus kéziszótárjaikba, mert az égvilágon semmit nem tudnak angolul.. Például ennél a piramisnál a pyramid szót is megnézték, de most a héten a philosophy, hypothesis, frustration szavakkal is bővült a szókincsük, mert hihetetlen, hogy egyszerre nyúl mind a húszezer kínai a rózsaszín fordítóért, hogy aztán összehasonlítsa, melyik milyen jelentést talál...
Annyira nem értem miért vettek fel ide ennyi kínait. Mármint nem azzal van baj, hogy kínaiak, hanem azzal, hogy nem csak a tárgyi tudásuk elég gyér, de angolul semmit sem tudnak, miközben Katica, aki a lakást szerezte nekünk, nem tudott bekerülni ide az egyetemre, pedig messze intelligensebb és jobb angoltudással rendelkezik..
Ráadásul mi is nagyon szívunk velük, mert ugyebár mi járunk Eszterrel angolra, ahova írnunk kellett anno egy placement testet. Mint az tegnap már végérvényesen is kiderült, természetesen senki sem olvasta el őket, mivel több, mint 2000 esszé érkezett (nem értem miért esszét irattak ennyi emberrel és miért nem tesztet).. ezek alapján választhattunk, hogy English for Business vagy English for Academic Purposes kurzusra szeretnénk járni.. Mi a business-t választottuk és itt már csak kemény 6 csoportalternatívát kínáltak, amiből mi a csütörtökire voksoltunk..
Az elején azt hittük, hogy azért ez a mi szintünk lesz. Aztán az első órán kiderült, hogy nem az, hanem valahol a középfok szintjére saccoltuk a csoport átlagát.. erre tegnap, mikor az első beadandónkat értékelte ki a tanár, odajött hozzánk, hogy elmesélje, hogy már beszélt a tanszéken több kollégával arról, hogy hova tudna minket áttenni, mert látja, hogy ez nekünk elég kellemetlen... de sajna az a baj, hogy a diákok 90%-a kínai és ezek, akikkel mi együtt vagyunk, állítólag még a felső krémjébe számítanak a nyelvtudásukkal.. és nincs ennél magasabb szintű csoport!?.. lehet mi választottunk rosszul, hogy végül az angolnál maradtunk, de azt hittük, fejlődhetünk és más külföldi is választja... tévedtünk, de mekkorát..
Amúgy a tanár nagyon helyes és szimpatikus, hihetetlen tudásszomjjal, de annál kisebb tudással.. ugye ő volt a branding-es vita kirobbantója.. Hát most megint belehúzott.
Kérdezte, hogy mi a különbség a stakeholder és a shareholder között. Mikor egy kínai elmondta a nagyjából helyes választ, akkor mondta, hogy: Nem, a shareholder a vállalatnak csupán részvényese, míg a stakeholder a vállalati részvényekből olyan mértékű részesedéssel rendelkezik, aminek a segítségével beleszólási joga van a vállalat működésébe, döntéseibe és irányításába.. és ahhoz, hogy valaki stakeholder legyen, a részvények minimum 50 százalékát kell birtokolnia..
Jézusom, hát én majdnem lefordultam a székről. Viszont az a hihetetlen magabiztosság, amivel mindezt előadta.. a többiek meg elkezdték lejegyzetelni a hülyeséget. Amikor jelentkeztem, hát szegény eléggé beijedt, és megint nagyon zavarba jött, de aztán utánanézett és elfogadta azt, hogy tévedett, miközben nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy ezt ő sosem tanulta, csak a stake meg a share szavakból erre következtetett..
Nézzük, mi történt még velünk... El ne felejtsem: Most, hogy Anyuék hazamentek, Eszter betegen szobafogságra ítéltetett, Stu pedig melózik, beköszöntött a vénasszonyok nyara Hullban 17 fokos átlaghőmérséklettel szerdán és csütörtökön. Mint egy szem egészséges naplopó, szerdán úgy gondoltam, hogy nyakamba veszem a várost nézelődni és teljesíteni a lehetetlent, venni egy csizmát.. Hát a csizma tényleg csak álom marad.. Nem akarok senkit sem a cipőügyeimmel untatni, de mint minden normális fogyasztónak, nekem is vannak preferenciáim és belső referenciaáraim, ha csizmáról van szó. Annyira nem is teljesíthetetlenek a feltételeim:
-Legyen a talpa 5 mm-nél vastagabb, ha már egyszer csízma
-Legyen vízálló, mert egész gyakran látok errefelé esőt és hóra is számítunk
-Legyen rajta cipzár, ha már egyszer a térdemig ér. Hát megkérdeztem az egyik boltban (ahova mellesleg Stut nem vették fel), hogy hogyan kell felvenni azt a csizmát, amin nincs cipzár és legalább nincs egy fotel sem, ahova leülhetnék szerencsétlekedni.. Erre a hölgyike mutatta, hogy támaszkodjak egyik kezemmel a cipőspultra, a másikkal meg húzzam felfelé jó erősen a szárát, vagy ha így sem megy, akkor huppanjak a földre.. Legszívesebben azonnal a fejéhez vágtam volna a surranót, de ugye köt a fogadalom... semmi agresszivitás idekinn.. na jó, egyszer már volt, de az az eladó megérdemelte.
-Legyen bőrből... ez az, amit fell kell adnom, mert összesen 3 bőr csízmát láttam eddig Hullban..
Na szóval így állok a cipőkkel idekinn.. Halott ügy, miközben szegény drágáim otthon árválkodnak nélkülkem.
Mivel a vásárlástól nagyon gyorsan elment a kedvem, bementem a Ferens Art Gallery-be újfent, hogy most végre egyes egyedül, a saját tempómban tudjak rácsodálkozni minden képre és találni néhány új gyöngyszemet. Igazából egyetlen egy olajfestmény miatt mentem csak be, ami múltkor annyira megfogott... le akartam tölteni a netről, hogy veletek is megosszam, de mivel Wedding Dress néven fut, mondanom sem kell, hogy a 11 400 000 találatból nem ez szerepelt az első ötszázban, mivel az alkotó sem valami ismert festő.. de nekem annyira tetszett. Olyan sötét, depressziós és kontrasztos volt, amilyen perspektívában még sosem láttam menyasszonyi készülődést bemutatva.. tulajdonképpen egy háttal álló nő mozdulatába és testtartásába volt minden gondolat és mondanivaló tömörítve a korábbi századokban nívó kényszerházasságról és megfelelésről, miközben annak a másiknak a fényképe ott kandikált ki a párna alól.. mindegy, nekem nagyon tetszett, és erre tegnapelőtt nem találtam meg. Azon a részlegen csak időszakos kiállítások vannak, mint az kiderült és most más alkotások voltak kiállítva...
Nagyon büszke vagyok, mert volt két Vasarely permutáció is az újdonsült repertoárban és szerintem azok előtt álltak talán a legtöbben.. hát, mi magyarok mindenhol ott vagyunk..
Három új kedvenc képet is találtam magamnak.
Az egyik egy olasz festők között oly népszerű témát mutat be, nevezetesen Szent Sebestyént, akit Szent Irén gyógyít.. kb. 5-6 ilyen címen futó reneszánsz és barokk alkotást láttam már, de talán az oldalt látható itt, Hullban kiállított Renieri darab dinamizmusa tetszett eddig a legjobban.A másik kép Peter Howson kortárs darabja Mr Great Heart címmel. Le akartam fényképezni, de azonnal letámadtak a biztonságiak, hogy mit képzelek.. Én azt hittem, hogy csak a Szépművészetiben számít halálos bűnnek a fényképezés, hiszen így hírverést csinálhatnék és biztos sokan csak emiatt képesek lennétek ideutazni, hogy saját szemetekkel is megcsodáljátok a remekműveket... hát ők nem így gondolkodnak :)
Na és akkor bemutatnám befutót, mely a szerdai hangulatomat csizmavásárlás után leginkább tükrözte és amikor még csak éreztem, hogy az aznapi Tescoba menetelt sem úszhatom meg..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése