Szombatra terveztük a kiruccanást a Hull Fair-re. Mivel viszonylag közel van a kecónkhoz, ezért nálunk találkoztunk a többi magyarral, magunkhoz vettünk egy kis lélekmelegítőt és együtt mentünk ki a vidámparkba, ami a KC Stadion melletti lepratelepen volt felállítva. Úgy terveztük, hogy megnézzük a parádét nappali fényben és esti kivilágításban is, de mivel a fiúk lassan itták vagy inkább csak kóstolgatták a sörüket, így már csak sötétben láthattuk... de talán annyira nem is baj, hiszen így kevésbé tűnt igénytelennek.
Mivel a méretek és számok becslésével mindig is voltak problémáim és centit sem vittem ki magammal, így Stu külön kérésére hanyagolom a számok használatát, nehogy túl keveset vagy túl sokat mondjak valamiről.. Ennek megfelelően nagy vonalakban a Fair-ről az egyéni megfigyelésem és szembecslésem alapján a következőket jelenthetem ki megcáfolhatatlanul:
- hatalmas volt
- sokan voltak
Kábé úgy nézett ki a hely, mint sok magyar búcsú együtt, leszámítva, hogy itt a játékmesterek fehér cigányok voltak, nem volt minden dodgem Zámbó Jimmy, Bíró Ica és Balázs Pali arcportréival telepingálva és nem lakodalmas zene szólt, de valami ahhoz hasonló színvonalú. Mindezeket és a hideget leszámítva abszolút élvezhető volt a program, mint a megszeppent óvodások, úgy bámészkodtunk jobbra balra tátott szájjal.
Ez még csak a terepszemle volt, mivel maga a hely körbejárása is majdnem két órába telt.. most nézte ki mindenki, hogy a második felvonásban mi mindenre szeretne majd felmenni.. Az óriás keréken kívül én természetesen semmi mást nem mernék és nem is fogok kipróbálni, bár olykor még az is túl gyorsnak tűnt nekem. Folyamatosan azon stresszeltem, nehogy valaki a nyakamba hányjon fentről, a különböző gyomorforgató szerkezetekről, amikre képesek voltak felszállni..
Volt néhány nekem való színvonalas játék is, mint például a kacsahorgászat garantált ajándékért.. Stu megnyerte nekem Tódit, a fél gyp-s macit darts-ban..
Még ezen a héten végig tart a banzáj, így még egyszer mindenképpen kimegyünk, a többiek azért, hogy adrenalin löketet vegyenek magukhoz én meg azért, hogy lefényképezzem a fejüket vandálkodás után...
Mivel a méretek és számok becslésével mindig is voltak problémáim és centit sem vittem ki magammal, így Stu külön kérésére hanyagolom a számok használatát, nehogy túl keveset vagy túl sokat mondjak valamiről.. Ennek megfelelően nagy vonalakban a Fair-ről az egyéni megfigyelésem és szembecslésem alapján a következőket jelenthetem ki megcáfolhatatlanul:
- hatalmas volt
- sokan voltak
Kábé úgy nézett ki a hely, mint sok magyar búcsú együtt, leszámítva, hogy itt a játékmesterek fehér cigányok voltak, nem volt minden dodgem Zámbó Jimmy, Bíró Ica és Balázs Pali arcportréival telepingálva és nem lakodalmas zene szólt, de valami ahhoz hasonló színvonalú. Mindezeket és a hideget leszámítva abszolút élvezhető volt a program, mint a megszeppent óvodások, úgy bámészkodtunk jobbra balra tátott szájjal.
Ez még csak a terepszemle volt, mivel maga a hely körbejárása is majdnem két órába telt.. most nézte ki mindenki, hogy a második felvonásban mi mindenre szeretne majd felmenni.. Az óriás keréken kívül én természetesen semmi mást nem mernék és nem is fogok kipróbálni, bár olykor még az is túl gyorsnak tűnt nekem. Folyamatosan azon stresszeltem, nehogy valaki a nyakamba hányjon fentről, a különböző gyomorforgató szerkezetekről, amikre képesek voltak felszállni..
Volt néhány nekem való színvonalas játék is, mint például a kacsahorgászat garantált ajándékért.. Stu megnyerte nekem Tódit, a fél gyp-s macit darts-ban..
Még ezen a héten végig tart a banzáj, így még egyszer mindenképpen kimegyünk, a többiek azért, hogy adrenalin löketet vegyenek magukhoz én meg azért, hogy lefényképezzem a fejüket vandálkodás után...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése