Hétvégénk újfent igen mozgalmasan telt. Szombat délelőtt meglátogattuk Stuval a Ferens Art Gallery-t, melyben a barokktól egészen a kortárs absztrakt művészetig minden korszakból találhattunk ízelítőt elsősorban angol alkotóktól (Stanley Spencer, David Hockney, Helen Chadwick), de volt néhány olasz és holland kiválóság is.
Ami számunkra külön kiemelést érdemel, az a Shirley Craven and the Hull Traders időszakos kiállítása, mely egy, a hatvanas években kialakult design-csoportot jelöl. Tagjai elsősorban post-war szöveteket és designbútorokat terveztek a korszak tehetősebbjei számára csillagászati áron. Nonfiguratív elemek, kontúrok és a hatvanas évek diszkrétnek nem éppen mondható swinging színvilága jellemzi alkotásaikat, melyek látványa igazi vizuális élményt garantál.
Mindketten meglepődtünk azon, hogy a múzeumot nem csak múzeumként használják, hanem találkozóhelyül kultúrára szomjazók, tehetséges/önjelölt művészek és kisgyermekes családok számára. Ily módon bárki, aki kedvet érez alkotó teheteségének megvillogtatására, az nyugodtan vehet papírt, ceruzát a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló készletből, és ahol kedve tartja lehuppanhat és zavartalanul alkothat.
A kiállítás után a Queen Victoria Square ellentétes oldalán elhelyezkedő Maritime Museumba battyogtunk, ahol a nevéhez mérten egy hatalmas tengerészeti és halászati tárlatot tekintettünk meg. Mivel a horgászat az egyik olyan sport, ha egyáltalán sport, ami soha életemben nem tudott lekötni, így nem tudok róla hosszas és főként élvezhető beszámolót nyújtani... de ezzel egyáltalán nem szeretnék a múzeum dicsfényén bármit is csorbítani, ugyanis Susumat beleértve minden férfi élvezte a kirándulást, míg mi nők nagyokat ásitoztunk és egyedül a bálnacsontváz és a kitömött jegesmedve kötötte le figyelmünket.
A kultúraszomjunkat kielégítve a belvárosi bevásárlóutcák hömpölygő görgetegébe vetettük magunkat, hogy 4 hét után végre kicsit abba is belekostóljunk. Már jóval kiindulásunk előtt összeállítottam azon listát, hogy mi mindent szeretnék ebben az egy évben idekinn megnézni/megvenni/kipróbálni/megenni/meginni. Örömmel jelenthetem, hogy az első strigulák megvannak.
Vágyaim netovábbjai között szerepelt néhány film megvétele, amelyeket már hosszú évek óta üldözök odahaza mindhiába. Itt bementem egy nagyobb filmes boltba és szinte minden, amit oly régóta keresek, ott volt, eredeti színpompájában.. úgy örültem nekik... vigyorogva járkáltam fel, s alá a polcok között és ezt is megtaláltam, azt is megtaláltam, mire egy halom DVD-vel a kezemben, teljes örömmámorban úszva kellett szemesülnöm a ténnyel, hogy kicsit sokat akarok egyszerre..Szerencsére racionális lelkismeretem, Stu mellettem volt, hogy nehogy aberált mennyiségű filmet vegyek, így maradtunk az Audrey Hepburn Ultimate Collection-nél (benne az Álom luxuskivitelben, a Sabrina és még sokan mások:), illetve, hogy ne csak lányos trutyikat kelljen néznünk, a Fargonál. (aki tud nekünk filmet küldeni, plíz jelentkezzen, mert nincs tv-nk és nem tudunk ezzel a villámvili nettel letölteni). A többi filmet jól eldugtam a boltban, hogy más, illetéktelen behatoló ne találja meg helyettem, így csak rám várnak, és én pedig majd megyek értük.
Ami számunkra külön kiemelést érdemel, az a Shirley Craven and the Hull Traders időszakos kiállítása, mely egy, a hatvanas években kialakult design-csoportot jelöl. Tagjai elsősorban post-war szöveteket és designbútorokat terveztek a korszak tehetősebbjei számára csillagászati áron. Nonfiguratív elemek, kontúrok és a hatvanas évek diszkrétnek nem éppen mondható swinging színvilága jellemzi alkotásaikat, melyek látványa igazi vizuális élményt garantál.
Mindketten meglepődtünk azon, hogy a múzeumot nem csak múzeumként használják, hanem találkozóhelyül kultúrára szomjazók, tehetséges/önjelölt művészek és kisgyermekes családok számára. Ily módon bárki, aki kedvet érez alkotó teheteségének megvillogtatására, az nyugodtan vehet papírt, ceruzát a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló készletből, és ahol kedve tartja lehuppanhat és zavartalanul alkothat.
A kiállítás után a Queen Victoria Square ellentétes oldalán elhelyezkedő Maritime Museumba battyogtunk, ahol a nevéhez mérten egy hatalmas tengerészeti és halászati tárlatot tekintettünk meg. Mivel a horgászat az egyik olyan sport, ha egyáltalán sport, ami soha életemben nem tudott lekötni, így nem tudok róla hosszas és főként élvezhető beszámolót nyújtani... de ezzel egyáltalán nem szeretnék a múzeum dicsfényén bármit is csorbítani, ugyanis Susumat beleértve minden férfi élvezte a kirándulást, míg mi nők nagyokat ásitoztunk és egyedül a bálnacsontváz és a kitömött jegesmedve kötötte le figyelmünket.
A kultúraszomjunkat kielégítve a belvárosi bevásárlóutcák hömpölygő görgetegébe vetettük magunkat, hogy 4 hét után végre kicsit abba is belekostóljunk. Már jóval kiindulásunk előtt összeállítottam azon listát, hogy mi mindent szeretnék ebben az egy évben idekinn megnézni/megvenni/kipróbálni/megenni/meginni. Örömmel jelenthetem, hogy az első strigulák megvannak.
Vágyaim netovábbjai között szerepelt néhány film megvétele, amelyeket már hosszú évek óta üldözök odahaza mindhiába. Itt bementem egy nagyobb filmes boltba és szinte minden, amit oly régóta keresek, ott volt, eredeti színpompájában.. úgy örültem nekik... vigyorogva járkáltam fel, s alá a polcok között és ezt is megtaláltam, azt is megtaláltam, mire egy halom DVD-vel a kezemben, teljes örömmámorban úszva kellett szemesülnöm a ténnyel, hogy kicsit sokat akarok egyszerre..Szerencsére racionális lelkismeretem, Stu mellettem volt, hogy nehogy aberált mennyiségű filmet vegyek, így maradtunk az Audrey Hepburn Ultimate Collection-nél (benne az Álom luxuskivitelben, a Sabrina és még sokan mások:), illetve, hogy ne csak lányos trutyikat kelljen néznünk, a Fargonál. (aki tud nekünk filmet küldeni, plíz jelentkezzen, mert nincs tv-nk és nem tudunk ezzel a villámvili nettel letölteni). A többi filmet jól eldugtam a boltban, hogy más, illetéktelen behatoló ne találja meg helyettem, így csak rám várnak, és én pedig majd megyek értük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése