Minden idegesítően más...

Stu elkezdett dolgozni, így sokkal többet leszek egyedül, de legalább több időm lesz gondolkodni újabb bejegyzéseken és lehetőségem is lesz lejegyezni őket, mert nem kell élet-halál harcot vívnom a gépért.
Péntek reggel volt az első olyan reggelink, amikor két főre terítettem, mert csak mi ketten ettünk Esztivel. Igen, itt egy egész komoly kis reggeli rituálét alakítottunk ki magunknak, hiszen minden nap 9-től 10-ig reggeliztünk, kivéve ha nagyon siettünk, mert akkor csak fél órát szántunk rá.. Stu, mint Tesco-függő, égre-földre keresgélt nekem ehető péksütiket, ciabattákat, olivás bagetteket, mert sajna pirítóshoz még mindig csak nagyon végszükség esetén tudok hozzányúlni. Hétfő óta már elmondhatom magamról, hogy ittlétünk alatt elsőnek főztem!! Igaz, hogy némi gondot okozott a tény, hogy a tűzhely nem melegszik, de amint rájöttem arra, hogy a falon lévő gombbal lehet azt központilag bekapcsolni, azonnal ment a dolog:)
Ez a hetünk, amint látható, csupa örömmel szolgált nekünk.. Hogy valamit a lányszakaszról és a diákéletről is hallassak, íme egy rövid élménybeszámoló:
Kedden egy órát álltam a buszmegállóban, mert, hát hiába van menetrend kirakva oda és a netre, illetve hiába lapul a pénztárcámban is egy példány tájékozódási pontként, abszolút nem közlekedik itt semmi. Van úgy, hogy 15 perc alatt érek háztól házig, míg máskor 60-70 perc is beletelik és nem az a különbség, hogy egyszer busszal, máskor meg rákjárásban teszem meg az utat félrészegen, hanem az, hogy egyszerűen van olyan, hogy zsinórban kimarad 4-5 busz is egymásután.. ilyenkor mindig úgy hiányzik a szmogos Pest: a heringeffektus a piros 7-en, a hajléktalanszag a combinokon, de legalább mindenhova oda lehet érni.
A bevezető héten nem győzték hangsúlyozni, hogy az angol nemzet számára mennyire fontos a pontosság és, hogy 3 perc késés után már nem engednek be az órára.. sajna ezt tanusíthatom, hogy így van. Kedden ugyanis 10 percet késtem az amúgy 50 percnyi órámról és nem akart a tanár beengedni a terembe. Megállított a táblánál és rázta, csak rázta a fejét.. mondtam neki, hogy elnézést, de úgy nézett rám, mint aki embert ölt. Már kezdtem unni, hogy ott állok, miközben mindenki rosszallóan méregeti a pofátlan későt, mikor a tanár mondta, hogy azzal az egy feltétellel ülhetek le, ha megválaszolom a kérdését a marketingkommunikációs stratégia 5 alapeszközére vonatkozóan, amit az elmúlt 10 percben próbált a többiekből kiszedni.. Erre visszakérdeztem a szokásos Noa-s "kedvességgel", hogy jó-e neki, ha a Kotler által kialakított 6-os tipológiát mutatom be.. Ekkor elkerekedett a szeme és, miután a választ is kielégítőnek találta, azonnal leülhettem.. örömmel jelenthetem, azóta már kezesbárány:) sőt mondta, hogy igazából be sem kellett volna jönnöm, mert tudom az óra anyagát..
Tényleg nem azért, hogy sznobok legyünk, de itt annyi hülye van, hogy arra nincsen szó.. ráadásul nem csak mi, hanem a többi magyar is (pedig hát ők sem valami nagy észlények:) , sőt még biliárdozni is nekem kellett őket megtanítanom) döbbenten jön ki minden órájáról, hogy hogyan lehet ez egy top university, mi több az egyik legjobb business school, ha egyszer még soha életünkben nem láttunk ennyi sötét embert egy rakáson. Lehet, hogy még nagyon az elején vagyunk, hogy elszóljuk magunkat, de a színvonal az vicc.. Nekünk úgy tűnik, hogy pont abból lehet majd problémánk, hogy mindent ezerszer részletesebben tanultunk és tudunk, mint kell.
A következőkben bemutatandó rész miatt mindenkitől elnézést kérek, aki felvágásnak fogja minősíteni, de csak arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire nagy a különbség az angol és a mi oktatási rendszerünk között, és, hogy egyre biztosabbá válik számomra, hogy ez a nemzet nem az intelligenciájával vívta ki nagyhatalmi pozícióját..
Én teljesen kiakadtam a kampánytervezés óránkon, amikor is etikai kérdéseket taglalt a tanárunk. Eleve ki az a hülye, aki azt elemzi a kampánytervezések során felmerülő etikai kérdések kapcsán, hogy az emberölésnek milyen etikai vonatkozásai lehetnek. Ezek után halál komolysággal bemutatta, hogy összesen két etikai megközelítés van: a deontologikus és a teleologikus etikák, melyek között az az egyetlen különbség az, hogy míg az egyik a mi a helyes/helytelen? addig a másik a mi a jó/rossz? kérdéskörrel foglalkozik és kész.. abszolút lényegtelen ténynek minősítette, hogy ennél sokkal több etikai irányzat van és, hogy míg a deontologikus etika lényege, hogy a cselekvéseket a priori alapelveknek kell vezetniük, melyek mintegy törvényként, kívülről vezetnek minket, és megszegésük esetén szankciókkal élnek, addig az utilitarista etikák etikai tartalmára csak a következmények etikus tartalma alapján tudunk következtetni, melyben a cselekvéseknek nincs önmagában belső lényegi értéke, hanem a jó és rossz volta körülményektől függő viszonylagos változó... magyarul, hogy az egyik etika lényege a jogszabályoknak történő megfelelés, míg a másiknak a személyi, illetve össztársadalmi hasznosság maximalizása.. (senki ne akarjon megérteni, és még egyszer elnézést kérek attól, aki unalmasnak találja.. nekem sincs sok közöm a tudományhoz, de nem is beszélek róla több száz embernek)
Na ezek után már azt hittük, hogy ez a bácsi már nem lephet meg minket semmivel. És mégis! Mert a stratégiatervezés első lépéseként egyoldalú játékelméleti modelleket állított fel. Hát ha azt valaki elmagyarázza nekem, hogy miként lehet egyszereplős egy olyan játszma, melynek pont az a lényege, hogy kettő vagy több ember közötti olyan interakciót mutassunk be, melyben a felek döntései hatással vannak a másik fél döntésére és a végeredményre, az a vendégem lesz egy sörre..elnézést mindenkitől, de nekem ezek nagyon nem feküdtek... most is próbálok a neten egyszemélyes zéró összegű modelleket keresni, főleg olyat, ami kampánytervezés során használható.. lehet, velem van a baj:)
És végezetül ne feledkezzünk meg az angol óránkról.. az már a múlt héten kiderült, hogy nem kerültünk a legjobb csoportba, de, hogy ennyire nem, az csak tegnap vált teljesen világossá. Pont ennek az órának az elején jött az SMS Stutól, hogy felvették, így én az első órában szárnyaltam.. Szegény Eszti már kezdett padlót fogni, mikor végre én is csatlakoztam lélekben az órához.. Ó, te jó ég! Próbáltunk mindenhez kedves arcot vágni és leplezni a döbbenetünket, hogy masteres és phd hallgatók, hogy lehetnek ennyire tudatlanok, illetve, hogy tanár, hogy lehet ennyire analfabéta.. de sajnos addig bírtam, amíg el nem hangzott a kérdés, amire harapok. Mi a brand? Erre az egyik kínai azt mondta, hogy egy logó, mire a tanár kijavította, hogy nem, a brand az egy név!? Na ekkor jutottam el arra a szintre a heti döbbenet után, hogy most már nem fogok továbbb csendben ülni és hallgatni ezt a sok baromságot, csak azért, mert attól félek, hogy nem tudok ékes angolsággal elküldeni mindenkit mindenhova és mert előfordulhat, hogy valamit én tudok rosszul.
Így jelentkeztem és elkezdtem beszélni, beszélni, beszélni! A beszélgetésünk eredménye: elértük, hogy nem kell bejárnunk többé órákra és, ha bejárunk, a tanár külön kérésésre segítünk neki az óra szakmai tananyagában, mert mondván ő csak angoltanár, nem közgazdász.. de van egy ötösünk már most! Juhéé:)